Rómer Flóris jegyzőkönyvei Somogy, Veszprém és Zala megye (1861)(Forráskiadványok Budapest, 1999)

Jegyzetek

156. Fuxhoffer szerint a dömölki monostort II. Béla alapította a 12. században. Más feltételezések szerint az alapító a Merse nemzetség volt. A templom első említése 1252-ből való. A 14. században az apátság élénk hiteleshelyi tevékenységet fejtett ki. Az apátság a török időkben elnéptelenedett, az 1 730-ban visszatelepülő bencések új, kéttornyos templomukat és rendházukat a városban építették fel. Az építkezéshez felhasználták a régi kolostor köveit. A templomot 1 778-ig használták egyházi célra. 1 803-ban zsúptetőt kapott és pajtaként szolgált. A harangokat Patay Pál nem említi. IROD.: Fuxhoffer, Damiani: Monasteriologia Regni Hungáriáé. 1. Weszprimi, 1803. 154.; Kühár Flóris: A celldömölki búcsujáróhely rövid ismertetése. Celldömölk, 1918.; Zsiray Lajos: A dömölki bencés apátság Árpád-kori temploma. Műemlékvédelem, 5. (1961) 193-195.; Rómer hgy. K 607/33, 49. 157. Dugovics Titusnak (+1456), Nándorfehérvár ostrománál a törököt magával rántó hősnek a története mindenki számára ismert. A Dugovics család Vas megyei nemesi család, Dugovics Titus a Celldömölk környéki Nagysimonyiban született. A középkorban pálos rendház működött a községben, ennek ma már semmi nyoma. A középkori bencés rendházban nem említ országgyűlést a rendtörténet. Dugovics dömölki jelenlétéről lásd még az 54. jegyzetoldalt! IROD.: Pacher Donát: A dömölki apátság története. Budapest, 1912.; C. Harrach Erzsébet - Kiss Gyula: Vasi műemlékek. Szombathely, 1983. 279. 158. Johann Joseph Pfistermeister (+1 772) osztrák származású soproni ágyú- és harangöntő, 1745-ben kapott a városban polgárjogot. Halála után özvegye feleségül ment Johann Georg Kochel nevű segédjéhez. Fia Kőszegen alapított műhelyt. Lásd még a 32. jegyzetoldalt, valamint a 86. és 90. jegyzetet! IROD.: Csatkai Endre: Régi soproni házak, régi soproni családok. Sopron, 1936. 3031.; Csatkai Endre: Vasmegyei harangöntőkről. Vasi Szemle, 4. (1937) 1-2. szám 97-98.; Szilágyi 1 990 1 53., 1 62.; Rómer hgy. K 636/3. 159. A Liptay család címerét lásd: J. Siebmacher's Wappenhuch des Adels von Ungarn sammt den Nebenländern des St. Stephans-Krone. Nürnberg, 1889-1890. 1 60. 1 985-ben, a püspökség által kibocsájtott kérdőívre küldött válaszában a plébánia azt írta, hogy nem rendelkeznek régi haranggal. A szántói harang leírását lásd a 32-34. jegyzetoldalakon! 161. Patronírozott, vagyis sablonnal készült. 1 62. Az újságot nem találtuk. Hunyadiakhoz lásd: Rómer hgy. K 372/7. 163. Döbrentei Gábor: Dugovics Titus, ki magát, csak hogy Nemzete győzzön, halálra szánta. Tudományos Gyűjtemény, 8. (1824) 8. szám 16-28. 164. Amint Rómer is megjegyzi, a Dugovics kardjának tartott kard későbbi. A leírás alapján a 1 7. század végén, a 1 8. század elején készült szablya, több hasonló példány található a Magyar Nemzeti Múzeum anyagában. 165. Rómer adata megegyezhet Buócz Terézia leletmentési helyével, Izsákfa és Kocs között: Izsákfa-Dercona dülő. A Kodó patak mellett római épület hypocaustummal ellátott apszisos épületrész, sok falfreskótöredék került elő. IROD.: RF 16. (1963) 33.; RF 17. (1964) 33.; Vas megye földrajzi nevei. Szombathely, 1982. 1 1 6/67 (326); Rómer hgy. K 234/9, K 505/27. 1 66. Kemenesalja Pannóniához tartozott, s a római időkben élénk élet folyt ezen a területen. Nagyobb római település helye Alsó- és Felső-Mesteri, Alsó-Ság, Boba, Egyházas-Hetye, Celldömölk. IROD.: Pacher Donát: A dömölki apátság története. Budapest, 1912. 5.; Porkoláb István: Celldömölk. Kismáriacell sza-