Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

RÁDY FERENC: A keszthelyi ferences templom falfestményeinek restaurálásáról – évtizedek távlatában

10. kép. Keszthely, ferences templom, az északi szentélyfal nyugati része (Szerző felvétele) medalionsor, északi kétharmadában a diadalívtől az oltár felé haladva: mellképek, feliratszalaggal kezükben. (2.,6., 8., 9., 14. kép) A medalionsor alatt függönymotívum húzódott a padlószintig. (15-16. kép) Az oldalfalak képein két mester és köre dolgozott. A párkány alatti rész megosztását kettőjük között a felhasznált keretmintázat alapján pontosan be lehet határolni, bár a két műhely stilárisan itt erősen közeledett egymáshoz, elsősorban az egységes, karakteres díszítőmegoldásokban. Azonban a felső részeken érzékelhetővé válik a különbözőség. Figuráik léptéke is eltérő.Természetes nagyságú azé a mesteré, aki a déli és a keleti oldal képeit festette, s plasztikus, geometrikus dicsfény alapot képez a vakolatréteg sgrafTitószerű visszafaragásával. A másik mester csak finoman benyomkodott gömbpálcikás elemű mintázattal díszítette az aureola foltját. Az északi falon fennmaradt képtöredékekből kettő a déli oldalt festő mesterhez kapcsolható. E kettőt kivéve, a főalakok kisebb léptéke mellett, váltakozó léptékű alakok is szerepelnek a képeken. A váltakozólépték célja a tér érzékeltetése volt. A térérzékeltetés mellett jelentős részletfinomságokra is törekedett e mester. Ő lazúrszíneket alkalmazott köpenymodellálására. Növényi elemeket is 11. kép. Keszthely, ferences templom, a szentély déli és délkeleti szentélyfal képei: Szent Dorottya és Szent Katalin (Szerző felvétele) ábrázolt, nem egyszerűsítette a hátteret színsíkokra, mint a másik mester. A képek háttere mindenütt azurittal készült kék volt, melynél fekete aláfestést alkalmaztak. A szintén kis fedőképességű rézzöld szín alá narancsos tüzű okker aláfestés került. A napi munkaszakaszok pontosan leolvashatók a vakolat varratain. Az egyalakos képek két nap alatt készültek, általában két munkaszakaszban, az ablakbélleti fejekből naponként négy, a párkányalattiból három. A technikai megfigyelések során, speciális megvilágítás révén feltűnt, hogy a vakolat felrakásánál nem simítóval, hanem nyújtófával mángorolták szét a tésztaszerű festőalap habarcsot. A festőalap felrakását a főosztások feljelölése előzte meg, majd az arriccióra az egyes képeket nagyon lendületesen, nagyvonalúan előadott ecsetrajzzal vázolták elő okkerrel. Az első felrajzolás meszelt alapra, vörössel átjavítva készült. A vázlat helyenként lecsorgó színei, a műhelymunka hangulatát kiválóan megőrizték napjainkig azarricció rétegén. Az északi oldal nagyobb mérvű képfelület pusztulását a sűrű gerendafészkek - feltehetően ágyúfelvonó rézsű - okozták, valamint a rendház épületének legfelső szintjének, a boltvállaknak nedvességgyűjtő szerepe.