Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

RÁDY FERENC: A keszthelyi ferences templom falfestményeinek restaurálásáról – évtizedek távlatában

A KESZTHELYI FERENCES TEMPLOM FALFESTMÉNYEINEK RESTAURÁLÁSÁRÓL TÁBAN - ÉVTIZEDEK TÁVLAD , _ Magyar Műemlékvédelem, XIV. 2007 KÁDY FERENC © KÖH Műemlékvédelmi Tudományos Intézet Budapest A templom belső összképét 1973 végéig az 1904-ben készült egységes kialakítás határozta meg. A templomot 1896-ban Sztehlo Ottó tervei szerint alakították át neogótikus stílusban. 1904-ben leégett s az ezt követő helyreállítás során nyerte el az újabb felújításig megőrződött berendezését és kifestését.

1 Az 1974-ben megindult helyreállítás célja a poros, elszürkült belső festés, a neogótika leegyszerűsített falfelületei helyett új belső festés létrehozása volt. A Veszprémi Egyházmegye kőműves és szobafestő brigádja kezdte - a belső falfelületek szakipari gyakorlata szerinti - felület előkészítését. Munkába vették, a megbízásuk szerint megdolgozandó teljes oldalfalfelületet, a mennyezet síkjait, a faloszlopokat és bordákat. így egyrészt lemosták, illetve lekaparták a rétegeket, másrészt a meggyengült, táskás vakolatfoltokat leverték, eltávolították. E munka során került elő a középkori falkép-töredékek zöme.

2 Ez a majd két hónapig tartó megfeszített munka az eredeti falképanyag súlyos minőségi és mennyiségi veszteségével járt, így pl. a bordákat stokkolták, annak ellenére, hogy ez a gyakorlat már akkor is tilos volt. Persze mindez elkerülhető lett volna előzetes, szakszerű kutatással... Az Országos Műemléki Felügyelőség falképrestaurátor csoportja - melyben magam is dolgoztam akkor -, 1974. február 24-én az addig előkerült töredékek szakszerű állagmegóvásához kezdett, majd annak befejeztével, új állványzat építése után, a feltárásra, kutatásra és azt követően a helyreállításra is utasítást kaptunk.

3 Az 1974 augusztusában megkezdett tisztázó-feltárásunk szükségszerűen azonnali állagmegóvással volt öszszekapcsolva. A feltárás során azonosítani tudtuk azokat az építészettörténeti periódusokat, amelyek e majdnem változatlan alaprajzú templom 1386 körüli megépítése óta megőrződtek a falakban, vakolatokban, mészrétegekben. A templomot és rendházat a ferences rend számára építtette Csáktornyai Lackfi István erdélyi vajda, az ország nádora. Lackfí a ferencesek számára építtette. 1386-1390 körül már kifestve állt a szentély és a hajó. Az 1560-as években az előrenyomuló oszmán hadak ellen erődítették, majd raktárrá alakították. Az átépítés során a tetőt elbontották, az oldalfalakat számos helyen megvésték a belső ácsolatok, feljárók, ágyúállások gyors megépítése érdekében. A tető elbontása, majd a falak különböző átalakításai, de a tájolás jellemzőiből következő éghajlati hatások a falképek pusztulásában is leolvashatók. így például az északi falon, a bordákkal felül keretezett íves képmezők képei elpusztultak. De elpusztultak az északi oldalon, az oldalfal azon képsávjai, amelyek a faloszlopok bordaindítás alatti, csatlakozó szakaszai között húzódtak. Az északi oldal alsóbb szakaszán csatlakozó rendház miatt, azonban már védelmet élvezett a fal. (Mára azonban a lakásokká alakított egykori rendházépület ártalmassá vált a falképekre. Ez tapasztalható a falazat nedvesedésében. Ennek durva nagysága röntgenképszerüen látható, hogy a helyreállított falképek falazatának hátoldalánál, milyen funkciójú helyiségek vannak a szomszédban: fűtetlen, favágásra is használt fáskamra-e, vagy csak konyha, melynek falikútja a szentélybetekintő lefalazott ablakbélletében - fülkéjében - van elhelyezve.) Míg tehát az északi fal bizonyos magasságig védett volt a csatlakozó épület által, addig kedvezőbb helyzete miatt a keleti, délkeleti, déli fal felületén található réteg megmaradt. Az északkeleti felület átmeneti állapotban volt a töredékesség és a teljesen elpusztult részek között. A részleges korrózió megmutatja a rétegek erejét, tartósságát. A pusztulás zömmel a felső felületet (intonaco) érintette, de megmaradt a nagyvonalúan előadott ecsetrajzzal készült vázlat felülete (sinopia). A gerendafészkek helye, azok rendszere világosan meghatározható volt a falkép-helyreállítási munka kezdeti szakaszában, miután már az egész oldalfalfelület feltárást nyert és a töredékek közötti hiányt kitöltő vakolat kiegészítés még nem történt meg. Ezek a gerendafészkek szabályos alakú, viszonylag mély vágatok voltak a falazatban, téglával kitöltve. A pusztulásnak indult templomot az 1 723-ban visszatelepülő ferencesek helyreállították. Ekkor csak a legegyszerűbb tatarozásra kerülhetett sor, és a tetőzet javítására. A hat csúcsíves szentélyablak részleges befalazása megmaradt. 1788-ban II. József feloszlatta a ferences rendet, a rendházba katonák települtek. 1796-ban a ferencesek végleg elhagyták a várost. A rendházat 1798-ban, gróf Festetics György megvásárolta és átalakíttatta iskola és konviktus céljára, majd 1808-ban a premontrei rendnek adta át.