Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

PINTÉR ATTILA: Adalékok a pécsi festett ókeresztény építmények állagbiztosításának és restaurálásának történetéhez

16 Szőnyi-napló, 1913. augusztus 29. 17 Nem tudni például, hogy milyen okból akarták a Zichy püspöknek írt levél 1. pontjában említett öreg építmény külső falát vízhatlan szigeteléssel ellátni, mert az ismertetett rendszerben ennek semmilyen értelme nem lett volna. A későbbiekben ennek súlyos következménye lehettek volna. (Szerencsére a dolog nem valósult meg!) Ellentmondásos a Szőnyi-féle jegyzet néhány utolsó mondata is. Miközben az ismertetés elején arról esik szó, hogy a thermos-üveg mintájára Möller nem engedi a sírkamra légállapotát megváltoztatni, akkor a dolog lényegét tekintve nem értelmezhető, de még logikáját tekintve is ellentmondásos az, hogy „levegőt csak beereszt de nem ki", illetve „a meleg felső levegőt kivezeti, de a temperált alsót nem", mert ezek fizikai lehetetlenségek. 18 Szőnyi-napló, 1915. június 13-14. Ilyen, vagy ehhez hasonló tartalmú szövegeket olvashatunk még az 1917. június 23., 1919. június 7., vagy 1920. május 29-ei bejegyzéseknél. 19 Szőnyi napló, 1915. június 21.:„Itt volt Priol Alajos, Möller megbízásából. Levelet is hozott tőle. De a levélben foglaltakat: fűtés stb. nem teljesítettük, mert feleslegesek. Priol kiszedte a dóm fűtőhelységébe szájadzó szelelőből az alumínium redőnyt, hogy nagyobb huzat legyen." 20 Szőnyi-napló, 1916. június 3.„Tegnap elkezdte Bozó Károly kőfaragó a folyosó feletti szellőző kémény végleges elzárását." 21 DERCSÉNYI BALÁZS - FŰLDESI CSONGOR: A pécsi II. számú ókeresztény festett sírkamra szigetelése. Műemlékvédelem, 9,1984,4. 234-236.. 22 KÖH Tudományos Irattár, MOB-iratok: 595/1936. „a néhai Möller István tanár által végrehajtott szárítási munkálat következtében, annak természetes folyamánya képpen a nagy művészi értékű ábrázolások egészen elszürkültek. Pellicioli tanár véleménye szerint kívánatos volna a falképekre rárakódott mésztartalmú vízhordalék eltávolítása s a most alig látható, de a fedőréteg alatt jó állapotban maradt freskók felfrissítése. A helyreállítási munkálatnak az esztergomi királyi palota freskóinak konzerválásához hasonlóan absolut muzeálisnak kell lennie, s ha fedezet lesz rá, legcélszerűbb volna annak végrehajtásával az esztergomi falképek helyreállításával Pellicioli tanár módszere szerint foglalkozó Dex Ferenc festőművészt megbízni. Megállapította továbbá a bizottság, hogy a falképekkel díszített vakolatréteg számos helyen megbomlott, amin sürgősen segíteni kell." 23 Pécs, Püspöki Levéltár, 2428/1936.:„A Műemlékek Országos Bizottsága által kiküldött falképkutató bizottság két bajt talált a cubiculum freskóin. Egyik a Möller István tanár által végrehajtott szárítás következtében a képekre rárakódott mésztartalmú hordalék által okozott elszürkülés és a képek láthatóságának csökkenése. E baj orvoslása abból állna, hogy a meszes réteget eltávolítanák és a fedőréteg alatt jó állapotban maradt freskókat felfrissítenék. Évek hosszú sorának tapasztalatai alapján elismerem ezt a bajt. A nedvességből kicsapódott mész tényleg igen sok helyen betakarja a festékréteget, de nem mindenütt. Ha lett volna annak idején, a szárítás után szakértő restaurátorunk, mi is: Möller és alulírott eltávolítottuk volna. De ilyen sem akkor sem később nem akadt hazánkban [...] Ennélfogva, ha most tényleg akad ilyen restaurátor, csak helyeselni lehetne, ha vele elvégeztetnék e munkát. De ha nagy hír lengi is körül Dex személyét és a Műemlékek Országos Bizottsága ajánlja is őt, a megbízás előtt feltétlenül közölni kellene neki módszereinek mibenlétét úgy a mészréteg eltávolítására, mint a freskók felfrissítésére [...] Hosszú időre terjedő tapasztalataim alapján annyit tudok, hogy a cubiculum boltozatán egy tenyérnyi vakolatréteg volt, amely leválni készült. Ezt Veres Zoltán odaerősítette, vastag kazeines réteget rakván alája, ami nem volt szerencsés eljárás. Máshol meglazult vakolatréteget nem találtam, pedig volt idő, mikor naponként végeztem vizsgálódásokat a cubiculumban. Lehet, hogy a legújabb időkben történt ez a nagy lazulás, amire a Műemlékek Országos Bizottsága hivatkozik [...] A biztosítási munkálatok elrendelése előtt, ugyancsak szükséges volna azok végrehajtásának módszereit megismertetni." 24 KÖH Tudományos Irattár, MOB-iratok: 407/1939. A leírásban alig esik szó a restaurálás során alkalmazásra kerülő eljárásokról és a felhasználandó anyagokról. Az eljárás jellegére vonatkozóan csak egyetlen helyen tesz utalást, az elszürkülést okozó lerakódás eltávolításakor. „Ez utóbbi munkálatok legnehezebb és egyben legkényesebb része, mert a kőkeménységű sztalaktit réteg csak egyetlen módon, mechanikus úton centiméterről centiméterre történő kaparással távolítható el". 25 KÖH Tudományos Irattár, MOB-iratok: 557/1939. 26 KÖH Tudományos Irattár, MOB-iratok: 630/1939. „Tisztelettel jelentem, hogy a pécsi festett sírkamra restaurálásával készen vagyok. Megállapodás értelmében kérem a Műemlékek Orsz. Bizottsága megbízottjának kiküldését, hogy a hivatalos átvétel megtörténhessék." 27 KÖH Tudományos Irattár, MOB-iratok: 651/1939. „A feladat második részének megoldása szintén sok kívánni valót hagy hátra, mivel a kiegészített (kiretusált) részek színe nem egyezik az eredeti freskórész színével, miáltal erősen zavaros benyomást kapunk." 28 A retus kérdésével kapcsolatban meg kell említeni, hogy egy helyen, az északi falon, a Krisztus-monogram zöld színű betűinél, egy jelentéktelen nagyságú felületen mégis csak találtunk idegen kéz által odakent színnyomokat. Ez volt azonban minden a festéssel kapcsolatban, ami e kérdésben a 20. század végéig történt. Ezt a foltot csak gyakorlott szem képes a környezettől elkülöníteni. Lokális felbukkanása miatt kizárható, hogy azt Dex készítette volna retusálás céljából. Sokkal valószínűbb, hogy a szín egy olyan alkalommal került a falra, amikor a festményekről a helyszínen színes másolatot készítettek. Ilyen eset többször is előfordult. 29 Ez a munka valójában csak a legutóbbi restaurálás alakalmával történt meg és két restaurátor számára több havi munkát jelentett. 30 KÖH Tudományos Irattár, MOB-iratok: 403/1940. Gosztonyi Gyula jelentése. Mint székesegyházi mérnöké, az ő feladata volt a Dex-féle restaurálás bonyolítása. 31 KÖH Tudományos Irattár, MOB-iratok: 517/1940. „a kubikulum boltozatáról s az oldalfalak felső részéről az elhalt és megfeketedett penészt puha ecsettel gondosan eltávolítottam. A még élő és hószerű alakban a freskón ülő penészt nem bántottam, mert ez veszélytelenül csak megszáradása után távolítható el. A legtöbb penész a mélyített vakolatokon volt, ott ahol semmi ábrázolás nincs. Ezeket az üres foltokat 4%-os formaldehydes permetezéssel fertőtlenítettem, nehogy a penész tovább terjedjen [...] Megállapítottam, hogy a baj fő oka az abnormálisan nedves időjárás volt [...] A penészedés oka a freskó megkötésére használt anyag (kazein) amelynek penészcsíramentesítése nem volt kielégítő." 32 A Dex által használt kazein túró és mész keveréke volt, amelyből jó minőségű, erős ragasztó nyerhető. Ezt az anyagot már a középkor óta ismerik az emberek és különböző hígítás mellett falfestészeti célra is alkalmazták. A két anyag alapos összekeverése után egy opálosan áttetsző új anyag keletkezik, amely már sem az egyik, sem a másik alapanyagra nem hasonlít. 33 KÖH Tudományos Irattár, MOB-iratok: 51 7/1940. 34 KÖH Tudományos Irattár, MOB-iratok: 59/1941. 35 A konzultáció jegyzőkönyve és a szakértői vélemények magyarra fordított változatai megtalálhatók az KÖH Tervtár, Itsz. 33.648. A szakértők Prof. Marcello Paribeni, Ippolito Massari, Wolfgang Preiss, Dr. Eng. Dinu Moraru, Cvetko Kadijsky és Dr. Janusz Lehmann voltak. 36 Gondok, ennek ellenére mégis csak adódtak. Ezek azonban mind a kivitelezés vagy az ellenőrzés hiányosságaira vezethetők vissza, amelyre a jövőben jobban oda kell figyelni. Problémák forrásává vált például a mauzóleum vízhatlan szigetelésekor egy figyelmetlenül végrehajtott hegesztés a szigetelő rétegen. Lyuk maradt ugyanis két szigetelő tábla között, amely rendszeres beázást eredményez. Továbbá: az ellenőrzés hiányosságai, valamint a helyszínen dolgozó munkások figyelmetlensége következtében az I. számú sírkamra alsó terét víz öntötte el még a sírkamra mellett lévő építmények feltárása során. A víz úgy került le az építmény aljába, hogy a székesegyház mellől leomló esővíz elvezetésére szolgáló levezető csatornát valaki a helyéről elmozdította és így egy esőzés során a víz egy része lefolyt a feltárási területre és onnan a sírkamra alsó terébe is. Ez azonban önmagában még nem kellett volna, hogy bajt okozzon. E sírkamrákban ugyanis a fokozottabb védelem biztosítása céljából ki van építve egy olyan vízgyűjtő, amelyben veszélyhelyzet esetén automatikusan működésbe lép egy átemelő szivattyú, amely a vizet egy elfolyó csatornába azonnal átszivattyúzza. Az automatizmus azonban - ebben az esetben - az ellenőrzés elmaradása miatt nem lépett működésbe. 37 FÜLEP FERENC - BACHMAN ZOLTÁN - PINTÉR ATTILA: Sopianae-Pécs ókeresztényemlékei. Budapest, 1988., továbbá: BACHMANN ZOLTÁN: Római világ