Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

PINTÉR ATTILA: Adalékok a pécsi festett ókeresztény építmények állagbiztosításának és restaurálásának történetéhez

6. kép. Pécs, az I. számú, ún. Péter-Pál-sírkamra köré tervezet és ténylegesen megépített védőépület felmérési rajza, Möller István, 19101912 között. Szőnyi Ottó 1913. december 30-án készített vázlata, naplójához csatolva. (Pécs, Káptalani Levéltár, Szőnyi-hagyaték) tudta megfelelő érték alá szorítani, mert azt természetes úton nem is lehet megoldani. Az eredmény az lett, hogy a korábban mindig vizes falak látványával ellentétben most, a festmények elszürkülése következett be. Stabil klímaállapot azért nem jöhetett létre, mert a külső légtér napszakonként is változó klímáját nem lehet semmiféle természetes szellőztetési rendszerrel - legyen az bármilyen rafinált módon kialakítva - szabályozhatóvá tenni. Sajnálatos, hogy Möllertől nem maradt fenn írásos dokumentáció tervének részleteiről. Ezért nem tudhatjuk azt sem, hogy a fenti dokumentumok sorai között fel-felbukkanó, esetenként egymásnak ellentmondó, vagy értelmezhetetlen megállapítások tőle, vagy a közvetítők nem megfelelő interpretálásából származnak-e.

17 A megértéshez és a rendszer hibájának későbbi kijavításához az ok-okozati összefüggéseket sokkal részletesebben leíró, az alkalmazott eljárásokat és szerkezeti elemeket alaposabban dokumentáló leírásra lenne szükség. A védelem alapfeltételeinek kiteljesedése mellet Möller védelmi rendszerének hibái hamar jelentkeztek. Az év nagyobb részében mutatkozó száraz állapot mellett nyáron mégis csak megjelent a falakon a nedvesség. Erről Szőnyi több alkalommal is beszámolt. Közülük az egyik így szól: „Szomorúan de konstatáltam, hogy a festett cubiculum előcsarnoka végig nedves. A vízcseppek ülnek a falakon és a festmények színei elsötétednek a nedvességtől. A hőmérőről csorog a víz. írtam Möller Istvánnak, jelezve neki a bajt".

]8 Möller apróbb változtatásokkal igyekezett ugyan e bajokon segíteni, például a sírkamra északi nyílásában elhelyezett alumínium hálót (a hő elvezetésére szolgáló céleszközt) eltávolíttatta,

19 a folyosó felett lévő szellőző körtőt lebontatta és elfalaztatta,

20 de jelentős fordulatot ezekkel sem tudott elérni. Feltehetően mindenki úgy vélte, hogy ezek a vizesedések csak apróbb hibák, nem bírnak nagyobb jelentőséggel, hiszen e munka eredményeként a korábbiakhoz képest az év 365 napjából mindössze csak néhány lehetett olyan, amikor a nedvesség látványosan is megjelent a falakon. A valóság azonban más volt. A száraz állapot vélt pozitív eredményeivel szemben, a dolgok mögött igen komoly problémák bontakoztak ki. A nedvességgel szemben ugyanis megjelent a só és ezzel a festmények fokozatos elszürkülése, amelynek káros hatásairól a korábbiakban már volt szó. Talán érdemes az ott leírtakat annyival kiegészíteni, hogy a hiedelemmel ellentétben ennek a helyzetnek általában több a negatív hozadéka, mint a folyton nedves állapotnak. A külső térből a sírkamrába bejutó magasabb páratartalmú levegő hatására - tekintettel a légszigetelés biztosította új helyzetre - most már csak ritkán valósult meg látványos vizesedés. De a nedvesség látványos vizesedés nélkül is jelen volt a falakban. Ha nem is látszott, ahhoz elégséges volt, hogy a sókristályok szép lassan növekedésnek indulhattak. Möller, ha nem is tudott megnyugtató módon pontot tenni e földalatti építmények védelmének ügye végére, néhány kérdésben mégis jelentős lépéseket tett előre. Nem hozott viszont újat a cella trichora helyreállításakor 1922-ben, mint ahogy Gosztonyi Gyula sem a II. számú festett ókeresztény sírkamra helyreállításakor. Ez utóbbi esetben Gosztonyi lényegében a Möller-féle megoldást követte azzal a hiányossággal, hogy a sírkamra szigetelését csak részben oldotta meg. (7. kép) E miatt 1964-ben a sírkamrát újra fel kellett tárni, és megfelelő módon szigetelni kellett.

21 1936-ban, Gerevich Tibor a Műemlékek Országos Bizottságának akkori elnöke, elsősorban az esztergomi ásatások során előkerült értékes falfestések szakszerű megóvására hívta meg Magyarországra Mauro Pellicioli milánói restaurátort, hogy szakmai ismereteivel segítse elő az itt folyó munkákat. Az esztergomi látogatáson túl Gerevich megmutatott Pelliciolinak több jelentős magyarországi falfestést is, kikérve véleményét azok restaurálása dolgában. Többek között megtekintették a pécsi ókeresztény sírkamrákat is, melynek eredményeként Gerevich levelet küldött a pécsi püspöknek, kérve tőle az elszürkült és meg-