Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

PINTÉR ATTILA: Adalékok a pécsi festett ókeresztény építmények állagbiztosításának és restaurálásának történetéhez

ADALÉKOK A PÉCSI FESTETT ÓKERESZTÉNY ÉPÍTMÉNYEK ÁLLAGBIZTOSÍTÁSÁNAK ÉS RESTAURÁLÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ n , . Magyar Műemlékvédelem, XIV. 2007 rlNTÉR ATTILA ©KÖH Műemlékvédelmi Tudományos Intézet Budapest Pécs belvárosában az eddig előkerült római kori épületmaradványok közül kiemelkednek a székesegyház közelében található falfestéssel díszített emlékek,

1 nevezetesen az I. és a II. számú sírkamra, a háromkaréjos temetőkápolna és a nemrég felfedezett ókeresztény mauzóleum. Történeti szempontból ugyan minden előkerült emlék jelentős számunkra, ám a festéssel is rendelkezők megkülönböztetett figyelmet érdemelnek, már csak a kedvezőtlen hatásokra való érzékenységük és a védelem terén számukra biztosítandó fokozottabb védelmi rendszer kiépítése okán is. Közös jellemzőjük, hogy a föld felszíne alatt találhatók. A sírkamrákat már eredendően is a föld felszíne alá szánták, a kápolnák megmaradt részletei később, a talajszint megemelése következtében kerültek a földfelszín alá. A föld alá került falakat, s különösen azok festéseit a talajnedvesség és a nedvesség által feloldott sók, továbbá a föld felszíne feletti, kültéri levegő és a földfelszín alatti tér egymástól eltérő klímaviszonyai károsítják. A fennmaradás érdekében teendő lépések ma már világosak, a védelem biztosításának elve kidolgozott. Amikor a 20. század végén a magyar műemlékvédelem e feladatokkal újra foglalkozni kényszerült, még nem volt világos a fizikai hatásmechanizmus működésének minden összetevője, így a falképek fennmaradását hosszabb távon 1. kép. Pécs, az I. számú, ún. Péter-Pál-sírkamra legkorábbi ábrázolása, 1804 (Koller, Joseph: Prolegomena in históriám episkopatus Quinqueecclesiarum. Posonii, 1804. XI. t.)