Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

BÍRÓ LÁSZLÓ: Lucifer lehelete! Mit sugall a műtárgy?

a „hatóság". A döntési folyamatban természetesen megvan minden résztvevőnek a megfelelő szerepe. A tulajdonosnak megvan a szándéka, ebből következően az elképzelése tulajdonának átalakítására, felújítására, restaurálására. A restaurátor a tárgy ismeretében rendelkezik -kell, hogy rendelkezzen- ideával, elképzeléssel, vízióval a leendő restaurálással kapcsolatban. A szakértő, - legyen az restaurátor, művészettörténész, esetleg más terület képviselője - egyfajta speciális értékrend mellett érvel. Ez lehet a sajátja, vagy az általa ismert tények egyfajta csoportosítása felkérőjének az értékrendje mellett. A hatóság szerepe egyfajta bírói szerepkör, melyet befolyásol a tárgyról alkotott személyes vélemény, nézet is, illetve birtokában lehet olyan információnak, melyet a résztvevők nem vettek figyelembe. Korunk kihívásaira, a gondolkozás megváltozására, módosulására az egyik, talán legfontosabb válasz lenne, ha a műemlékeken, műtárgyakon a restaurálást megelőzően a restaurátor javaslatát, elképzelését tartalmazó restaurálási terv készülne. Természetesen eddig is készült restaurálási terv. A felkérést követően, a műtárgyon történt kutatás összefoglalójaként minden restaurátor, restaurálási javaslatot tesz. Ebben legjobb tudása és szándéka szerint leírja, hogy milyen anyagokkal, milyen eszközökkel melyik réteget tárná fel. Szándék szerint az is említésre kerül, hogy ha a műtárgyat végveszély fenyegeti, azt milyen eszközzel kívánja megmenteni, konzerválni. A restaurátorok azon szándékukról is biztosítják a tulajdonost, a megrendelőt, az engedélyező hatóságot, hogy a restaurálást követően az eredeti, vagy a kiválasztott réteget szándékoznak bemutatni. Amennyiben a restaurátornak sikerül érveivel meggyőzni mindenkit arról, hogy a műemlék, műtárgy, vagy annak csak egy kis része esetén milyen beavatkozás elengedhetetlen, vagy csak javasolt, a helyreállítás rendre megkezdődik. Az csak legritkább esetben, vagy talán sosem szerepel a restaurálási javaslatban, hogy milyen lesz a tárgy a restaurálást követően. SZEMÉLYES ÜGY? Márpedig a restaurálás művészet! Nem szerencsés, ha a restaurátorművész a végső képet, mondanivalót a tervben nem is szerepelteti. Nem lehet megoldás, vagy magyarázat, hogy a restaurátor az esztétikai helyreállításról csak a teljes feltárást követően tud nyilatkozni, vagy akkor is csak jelzi a szándékát. Nem lehet a restaurátor személyes ügye a végső kép. Abban az esetben persze semmi feszültség, semmi baj nem keletkezik, ha a restaurálást követően mindenki elégedett. Általában fel sem tűnik, hogy a restaurátoron kívül senki sem tudta, milyen lesz a tárgy. De a bizalomnak csak addig van létjogosultsága, ameddig a restaurátor korábbi munkái, referenciái bizalmat keltenek. Azonban, nincs két egyforma probléma, egyforma tárgy! Az átalakulóban lévő tulajdonosi gondolkozás, a finanszírozási rendszer, az ezt figyelembe vevő ellenőrzési mechanizmus kihívásaira megoldást jelent, ha a restaurálási tervet megelőző kutatás és annak összefoglaló dokumentációja, elemzése valamint a restaurálási programterv markánsan elválik egymástól. A kutatás és dokumentációja inkább a tudomány területére tartozik, míg a restaurálási terv inkább a művészeti területet érinti. Természetesen nem állíthatom, hogy a kutatást minden restaurátor egyformán készíti el, vagy hogy a kutatás elemzésekor mindenki egyforma eredményre jut, de a minden részletre kiterjedő vizsgálat eredménye, vagy az eredmény elemzése már összehasonlítható. Ehhez pedig szorosan kapcsolódnak a szerzői jogi kérdések is. Amíg a kutatás összefoglalását a restaurálási terv zárja, a szerző, a restaurátorművész odaírhatja, hogy szerzői jogilag védett. De ha bármi okból meghiúsul a munka, az elvégzett kutatást a következő restaurátornak elölről kell kezdeni? Vagy kijelentheti a korábbi javaslat szerzője, hogy mivel restaurálási javaslatot tett, a munkát a továbbiakban csak vele lehet végeztetni? A műtárgy oldaláról nem szerencsés, ha újabb kérdések nélkül, hasonló indokból több kutatás is történik. Ha tehát a kutatás egyszer elkészült, azt bárki, bármilyen célra - legyen az javaslattétel, tudományos publikáció, vagy egyéb feldolgozás - felhasználhatja. AZ ÖRDÖG HELYE A kutatás eredményeit felhasználó restaurálási tervet két egyenrangú részre kell bontani. Az egyik fele a koncepció, a művészeti program lenne, mely a kutatás eredményét felhasználva határozná meg, hogy mit akar láttatni a restaurátor. Mi az a vélemény, mondanivaló, gondolat, érzés, melyet a következő restaurálásig a műtárgy hordozni fog? Az utód, a következő restaurátor pedig a mostani értékelést is elemezve, és az időközben bekövetkezett szemléletváltozást is figyelembe véve„alkot egy új képet". A restaurálás után megjelenő kép, művészi gondolat mellett -mivel az ördög a részletekben lakozik - azokat a művészi eszközöket is fel kellene sorolni, mellyel a kívánt hatást el lehet érni.