Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

BÍRÓ LÁSZLÓ: Lucifer lehelete! Mit sugall a műtárgy?

felkérő jól megfogalmazott kérdésére a szakértő tisztességes válasza nem feltétlenül a műtárgy érdekében tett legoptimálisabb érv. Az előbbieket végiggondolva megállapítható, hogy az eltérő felfogású, más-más érdekek mentén végiggondolt szakértői nyilatkozatok összevetése, elemzése adhat ideális megoldást. A NYILVÁNOSSÁG ELLENŐRZŐ SZEREPE A műemlékek, műtárgyak restaurálásának ellenőrzési mechanizmusába kellene, lehetne illeszteni egy „ablakot", melyen keresztül a restaurátorok és az érdeklődők folyamatos képet kapnának az ország műemlékeinek frissen befejezett restaurálásairól. Biztosítani lehetne az engedélyező szervezet, ellenőrző hivatal honlapján egy tárhelyet, melyre - természetesen annak méretétől függően - bizonyos időre felkerülne egy előre meghatározott méretű és formátumú, a restaurátor által készített dokumentáció-kivonat. Ennek lehetne protokollja, ami az itt publikált ismertetők összehasonlításait segítheti, míg a formai kötöttségek hiánya, a bemutatás szabadsága az egészséges versenyszellem kialakulását támogatja. Amennyiben további álmodozásra is van lehetőség, jó megoldásnak tartanám, ha a dokumentációkhoz tartozna „fórurrV'felület is, melyen az olvasó reagálásai is nyilvánosságot kapnának. Ezen a felületen a tulajdonos, a felügyelő, a művészettörténész, a szakértő véleménye is megjelenhetne. Nem a restaurálást végigkövető dokumentáció publikálása lenne a cél, hanem egy kivonat, egy összefoglaló. A teljes dokumentáció anyagát elegendő az azután érdeklődő szakembereknek, érdeklődőknek biztosítani. A honlapot figyelő, azt követő érdeklődők, felhasználók már folyamatos figyelmükkel olyan elvárást, szellemi igényt biztosítanak, amely remélhetően már a restaurálás folyamatában is felfedezhető változást hozhat létre. A restaurálás területén számtalan példát lehet találni, mikor a nyilvánosság tájékoztatására, a természetes kíváncsiság kielégítésére alkalmazták az internet adta elérhetőséget. Michelangelo Mózesének teljes restaurálását végigkövethettük az interneten webkamera segítségével. Ugyanígy belenézhettünk a Capella degli Scrovegni helyreállításának teljes folyamatába. De nem csak Itáliában, a szomszédos Ausztriában is kihasználták a nyilvánosság adta lehetőségeket. Az interneten hirdetett, bemutatott bécsi Karlskirche kupolájában a restaurálást, mint idegenforgalmi nevezetességet mutogatták, a helyszínre az érdeklődőket lifttel szállították, a pénztárnál kiállítási tablókon tették közzé a költségeket, a dokumentációból készült válogatást, stb. Ha nem is a sűrű, rendszeres frissítésű, az egész folyamatot végigkísérő netes kapcsolat lenne az ideális tájékoztatás, de a már befejezett munkák összefoglalójának nyilvánossá tétele elvárható. Ennek mintájára, ezt kiterjesztve kellene általánossá tenni a restaurálások ilyen jellegű publikálását. Persze ez nem lenne azonos a fentebb említett külföldi példákkal.Talán csak a nyilvánosság jelenléte, bevonása a közös bennük. Az említett példák mindegyike vagy a restaurálást végző, vagy az azt finanszírozó csoport szándéka volt. Nem az általános beszámolás, nem a különböző helyen végzett munka nyilvános bemutatása volt a célja. A dokumentálás, tájékoztatás mellett a jó értelemben vett propaganda, esetleg a turisztikai bevételek növelése is megjelent járulékos haszonként. De ha ilyen mellékhatás is kimutatható, annak főként pozitív hozadéka van, negatív hatása elhanyagolható. A megoldásnak kettős szerepe lenne. A naprakész információt nyújthatna a honlap látogatóinak a befejeződött restaurálásokról, a restaurátorok részéről a munkájuk bemutatása lenne a cél. A reklámlehetőség csábításán túl a minél nagyobb ellenőrzés, ellenőrizhetőség kényszerítő ereje tudna garanciát nyújtani a minél meggondoltabb, minőségi munkára. Az ország különböző területein a befejeződött munkák restaurálási koncepciójának, vagy az esetleges szakmai különbségeknek az összevetése jótékony hatással lenne a restaurálásra és annak ellenőrzésére. Ezeket a gondolatokat kiterjesztve már csak elhatározás kérdése, hogy az„ellenőrzés"csak a munka befejezése után lenne lehetséges, vagy a már engedélyezett restaurálási terv is a nyilvánosság elé kerülne -kivonatolva, de érthető, ellenőrizhető formában. Egyes, szakmailag bonyolult, összetettebb restaurálás esetén már a restaurálási terv közzététele is eloszlathat kérdéseket, vagy ellenőrizhetővé tehet megoldásokat. „MAGYAR NARANCS" Magyarországon rendkívül kevés műemlék, műtárgy maradt meg. Ezért ez a kevés - kvalitásától teljesen függetlenül - rendkívül értékes. A sorsuk, állapotuk, megjelenésük fölötti döntés rendkívüli felelősséggel jár. Az ezekről, a műtárgyak restaurálásáról történő bármilyen döntés felelősségét - bár valakinek fel kell vállalnia - nem „sajátíthatja" ki senki. Nem veheti a felelősséget magára a tulajdonos, nem dönthet egy személyben a restaurátor, és nem nyilváníthatja ki az abszolút igazságot az alkalmi szakértő sem, legyen az művészettörténész vagy restaurátor, vagy