Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

BÍRÓ LÁSZLÓ: Lucifer lehelete! Mit sugall a műtárgy?

A restaurálásban felmerült kihívásokra válasz lehet, ha a restaurátori kutatás és a restaurátori terv mereven szétválik. A jól elvégzett restaurátori kutatás - bár itt is lehetnek különbségek a talált rétegek értelmezésében - objektív vizsgálat, mely kevés esettől eltekintve azonos eredményt ad, függetlenül a restaurátor személyétől. Sem a kutatás, sem az azt tartalmazó dokumentáció összességében nem lehet szerzőileg védett termék, melyet a szerző engedélye nélkül többet nem lehet felhasználni.Természetesen, a tudományos igénnyel készített kutatás szerzőjét is megilleti a tudományos publikációk készítőinek járó tisztelet és jog. A tudományos életben már kialakult és alkalmazott szerzői hivatkozás említése elengedhetetlen. A kapott vizsgálati eredményt értelmezve a restaurátor el tudja készíteni a restaurálási programtervet. Ez a restaurálási terv képviseli azt a művészeti programot, melynek része a műtárgyon tervezett technikai, technológiai beavatkozás -azok szükségességét alátámasztó leírás- valamint a tárgy vagy tárgy-együttes restaurálás utáni képét, megjelenését, mondanivalóját megfogalmazó illusztráció. Ez a program a művész szellemi terméke. Ez tartozik szerzői jogvédelem alá. Ez a terv nem lemásolható, a szerző engedélye nélkül nem felhasználható (természetesen a szerző feltüntetésével publikálható, idézhető). így, amennyiben szétvált a kutatás és annak dokumentálása a restaurálási tervtől, a kutatásból származó információk felhasználásával egymástól markánsan elváló restaurálási tervek is készülhetnek. Ezeket a terveket, programokat egymással összevetve, „versenyeztetve" lehet kiválasztani azt, amelyik a műtárgy érdekét szem előtt tartva a megrendelő elvárásait legjobban képviseli. Ez adhat megoldást a különböző pályázatokon joggal elvárt versenyre, ez biztosíthatja, hogy a ma szokásos követelménynek számító restaurálási engedéllyel rendelkezzen a pályázó. De természetesen nem csak a pályázatok esetén lehetne összevetni a különböző restaurálási terveket, koncepciókat, művészi programot. A tulajdonos részéről joggal merülhet fel annak igénye, hogy tárgyának átalakításakor az alkotó kiválasztása„bizalmi alapon" történjen. E bizalmat felkeltheti a személyes ismeretség, a közös ismerős, vagy a meglévő referenciák. Amennyiben csak a referencia-munka a bizalom alapja, a tulajdonos, megrendelő részéről is bővítheti a „kivitelezői kínálati"oldalt a verseny, a pályázat. A finanszírozás oldaláról pedig segítene kialakítani a reális árképzést is. Egyáltalán nem tartom a realitástól elrugaszkodott gondolatnak, hogy a„kivitelezőt"kiválasztó pályázati rendszert ki lehetne terjeszteni minden olyan esetre, ahol a restaurálás, átalakítás nagy mértékű, vagy a műemlék, műtárgy hordozta szakmai probléma bonyolult. Az ilyen esetekben a műtárgy érdekében lenne kívánatos, hogy a kutatás elkészülte, a pontos diagnózis megállapítása után különböző szemléletű restaurátorok, akár meghívásos vagy nyílt pályázaton vessék össze javaslataikat. Egy-egy nagyobb munka tervezésénél már előre az ilyen megoldásokkal lehetne számolni. A részletes restaurálási terv és az azon alapuló restaurálási pályázat nem csak abban az esetben lenne megoldás, ha a tulajdonost kell segíteni a restaurálásra fordítható források beosztásában. A megrendelőnek is segítséget nyújtana a műtárgy restaurálás utáni megjelenésének elbírálásában, az elvárások megfogalmazásában, netán a tervek összevetése mellett a tervekhez tartozó költségvetést is érthetővé, összehasonlíthatóvá tenné. Csökkenne a megrendelő kiszolgáltatottsága, ha közte és a kivitelező restaurátor közötti kapcsolatban a bizalom csak az egyik, de nagyon fontos tényező lenne. Természetesen ezt a bizalmat nem lehet, és nem is kell megszüntetni, de ezek a megoldások a felelősen gondolkodó tulajdonost döntésében mindenképpen segítik. Az egymással összevethető tervek a restaurátorok között is létrehozhatnak olyan „versenyt", melyből a műtárgy is „profitál". Amennyiben több, jól kidolgozott restaurálási terv jelenik meg egymás mellett, azok elemzése és értékelése lehetőséget nyújtana a javaslatok összevetésére. Ezt az értékelést természetesen nem csak a megrendelő, tulajdonos készítheti el - hiszen neki nem biztos, hogy rendelkezésére áll a megfelelő szakirányú képzettség -, hanem felkérésére a szakértő, vagy hivatalból a hatóság, illetve annak szakértője. SZAKÉRTŐ BEVONÁSA A RESTAURÁLÁS ELŐKÉSZÍTÉSÉBE Független szakértő pedig nincs! Régóta ismert, alkalmazott eljárás, hogy a restaurálás folyamatába szakértőt vonnak be. Szakértőt felkérhet mindenki, aki úgy gondolja, hogy döntését, véleményét árnyalja, átalakítja, módosítja, egyszóval segíti más, megfelelő szakértelemmel, tapasztalattal, bizalommal rendelkező személy. Mivel minden restaurátor független egyéniség, a világot, környezetét, a műtárgyat a mégoly gondos, objektív kutatási adatok ismeretében is különbözőképpen értékeli, így egymástól eltérő véleményre jut. Az eredményeket pedig sokféle formában lehet csoportosítani, a manipuláció szándéka vagy feltételezése nélkül! A felkért restaurátor-szakértő a legjobb tudása, legtisztességesebb hozzáállása esetén is felkérőjének az érdekét képviseli. A megrendelő,