Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

MURÁDIN JENŐ: Egy műgyűjtő gyáriparos. Diamant Izsó (1886-1945)

12. kép. Jules Bastien-Lepage: Mezőn. Rézkarc. Egykor Diamant Izsó gyűjteményében. (Magántulajdon) ismét köznapi témákfelé fordult. Német kismesterek köre (Hans Burgkmair, Aman Jost, Christian Weigel sőt maga Dürer is) megörökítették rézöntők, alkimisták, pénzverők, ágyúöntők munkáját, az élet mindennapi jeleneteit. (70-7 7. kép) Hivatkozik Goya Caprichos sorozatára, Miilet feledhetetlen Angelusára, Bastien-Lepage képeire (12. kép) és hangsúlyosan a belga mesterek közül Meunier és Laermans szociális tartalmú műveire. Majd elvezet olyan területre, ahol konkrét megvalósítását látta mindannak, amit a gyakorlatban maga is ösztönözni kívánt, és képzőművészek számára péJdaként idézett. „Adolf Menselt - írja - az kapta meg a »Hengermu« című képében, hogy egy mozgásban levő gépezet, izzó vasak, forgó szíjak és rengeteg dolgozó munkás tömkelegében egy impozáns törvényszerűség és diszciplína nyilatkozik meg." Majd tovább: „Hatalmas arányainál fogva a nagy vasüzemek és kohók azok, amelyek a művészek fantáziáját legjobban bilincselik le, és a technika vívmányairól szólva, a vasipart látják meg legelőbb. Angliában Panell az, aki Birmingham és Sheffield között kalandozva a gépek, daruk és kohók meseországába álmodja bele magát'.'

]i Ilyen előzmények és meggondolások alapján hívta meg magához, pontosabban az aranyosgyéresi üzembe Szolnay Sándort, a kor erdélyi művészetének jeles alkotóját. Szolnay az 1929-es év nyarán teljes egy hónapot töltött a Sodronyipar Művek műhelyeiben. Amit ott látott szokatlanul új volt számára. Ismerkedett az emberekkel, a környezettel, majd egyre nagyobb lendülettel próbálta élményeit vászonra vinni. Kohó- és öntőmunkásokat festett az izzó fém keltette clair-obscur hatásokkal, gépsorokat az üzemcsarnokokban, bonyolult áttételekkel működő mechanizmusokat. A Szolnay-monográíia szerzője, E. Szabó Ilona írja, milyen „nagy szenzáció tárgyát képezte" ez a képsorozat, amikor kiállításon két alkalommal is láthatták.

14 Diamant a képeket részint saját gyűjteménye, részint a gyár számára megvásárolta. Ugyanakkor gondja volt rá, hogy a kísérletnek legalább szűkebb erdélyi viszonyok között visszhangja legyen. Még az év október elején az Aranyosgyéreshez közeli nagy ipari központban Tordán szervezte az első kiállítást, élve az alkalommal, hogy akkor épp e városban tartották az ASTRA, az erdélyi román közművelődési egyesület közgyűlését és egyéb rendezvényeit. A Szolnay-képciklus (9 festmény) munkajeleneteket és rokon témákat fölsorakoztató művek környezetében kapott helyet. Gyűjteményéből Diamant mintegy száz acél- és rézmetszetet hozott el a kiállításra, közöttük korai, reneszánsz kori ábrázolásokat. Ezenkívül mint egy tárlatbemutatóban olvasható, láthattak 1 Bastien-Lepage és 5 Meunier-grafikát, valamint 5 japán fametszetet. Erdélyi művészek alkotásai között, mint az említett szűkszavú beszámolóból tudjuk, a számos festmény és plasztikai mű sorában három Maitis Teutsch-kép, két Gallasz Nándor-szobor és egy Finta Sándor-dombormű (Sztrájk) kapott helyet.

15 Kolozsváron, minden más eseménytől függetlenül, és jellegét még jobban hangsúlyozva, mint „a munka és technika művészetének tárlata"'nyílt meg a tordai bemutatót követő kiállítás.

16 Erre október második felében került sor és feltehetően a tordainál még bővebb anyaggal. A nagyiparosok találkozóhelyén, a Fészek klubban úgy helyezték el a műveket, hogy a nyugat-európai mesterek alkotásait (egy kiállítási jegyzet Bastien-Lepage, Millet, Meunier, Steinlen metszeteit és rajzait említi) egy földszinti nagy teremben, míg az erdélyi festők és szobrászok munkáit Szolnay, Ziffer, Mikola, Podlipny, Gallasz) az emeleten láthatták.'

7 Diamant a Fészek Klub hivatalos fölavatásán, 1929. december 29-én Munka és technika címmel tartott előadást. Ennek nyomtatásra szánt terjedelmes szövegét, a fentebb már idézett gondolatait bővebben kifejtve, a Societatea de máine (A Holnap Társadalma) című színvonalas román kulturális folyóiratban tette közzé.

18 A kiállításra közelebbről nem utaló, inkább elméleti alapvetést kínáló írása nem sokkal később önálló kiadványként is megjelent.'

9