Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

MURÁDIN JENŐ: Egy műgyűjtő gyáriparos. Diamant Izsó (1886-1945)

TANULMÁNYOK, ESSZÉK Menedzseri elfoglaltsága mellett, Diamant több folyóiratban és lapban közölt tanulmányokat, cikkeket, melyek közül a fontosabbakat vagy lendületesebb, esszé jellegűeket vékonyka kötetekbe válogatva adta ki. Ezek alapvetően két téma köré csoportosíthatók. Közgazdasági és művészeti-filozófiai jellegű írásokra. Előbbiek kívül esnek e tanulmány vizsgálódásai körén. Ha mégis említés történik itt valamelyikről, a Szabod gazdasági rendszer vagy tervgazdálkodás? című, ma is megszívlelendő munkája kíván méltatást. Ez a Budapesten, a Pantheon kiadásában megjelent tanulmány (melyet mai történészek, így Ormos Mária is idéz), már a kezdetektől megjósolja a szovjet tervgazdálkodás zsákutcáját.

20 Művészeti kérdésekről mindig rálátásosan, a jelenségből kiindulva értekezik. Ehhez az összefogottsághoz filozófiai olvasmányai (Spinoza, Uriel da Costa, Nitsche, Spengler) vezették el. Kétségtelenül a legértékesebbek a Távol-Kelet és közelebbről Japán művészetéről írt kiváló tanulmányai. Ezek egy része, erdélyi művészeti szakfolyóirat híján egy kolozsvári hetilapban, a Ligeti Ernő szerkesztette Független Újságban jelent meg.

21 Nagyobb, átfogó írását Japán művészet, japán fametszet címmel a Magyar Exlibris 1936-os évfolyamában közölte. Erre a kitűnő szintézisre Tóth Ervin, a grafikai művészetek európai rangú kutatója is hivatkozott.

22 Behozhatatlan előnye volt, hogy ismert és megszerzett minden olyan művet, melyek a japán művészet áttekinthetetlenül nagy irodalmában alapvetően fontosak voltak. Angol és német nyelvű olvasmányai között említi Fenellosa, Waldemar von Seidlitz, Curt Glaser, Karl With, Cohn Wiener, Julius Kurth munkáit. Német fordításban jutott hozzá Okakura (Die Ideale des Ostens. Leipzig, 1922) és Tsudzumi {Die Kunst Japans. Leipzig, 1929) műveihez, melyek a japán teremtő géniusznak az európaitól eltérő különleges voltát tárták föl. írásaiban Diamant a távol-keleti művészet összefüggéseit tartotta szem előtt. Különösen érdekesek az 1940-es év elején Bukarestben szervezett nagyszabású japán-kínai kiállításról (Bágulescu-gyűjtemény) írt följegyzései. Kimutatja: a japán művészet „föl vagy lemenő vonalán úgyszólván mindig párhuzamosan haladt a kínaival. Valahányszor elhalványodás fenyegette, kínai oldalról mindig tápot kapott, és nem egyszer a kínai művészet úgy szivárgott be a japánba, mint a görög művészet a rómaiba."

23 Az európai grafikában a rézkarcművészet érdekelte különösképpen. Ezérthető is, mivel gyűjteményében számos ex libris és önálló lap készült a sokszorosított grafika mélynyomásos technikájában. A rézkarcokról szóló írásában

24 leírja a Dürer köré csoportosult művészek körében kialakult és elterjedt technikát, mely azután Rembrandt, Goya, Whistler művészetében is olyan hangsúlyos jelentőséget kapott. Az erdélyi grafikusok közül a Stuttgartból hazatért és Kolozsváron megtelepedett Papp Lajos németországi rézkarcait említi, melyekből maga is vásárolt. írását saját gyűjteményéből válogatott négy rézkarc-ex libris illusztrálja. Rajongással írt a román Nicolae Grigorescuról, kinek három élvonalbeli képét az 1937-es párizsi világkiállításon csodálhatta meg. Gyűjteményében több művét őrizte. A festő őszintesége, belső tüze ragadta meg, annak a művésznek anteuszi létformája, aki Barbizonból, Párizsból is mindig hazatért, hogy a szülőföld ízeivel és színeivel töltődjék föl. Grigorescu pályaképét rajzolta meg egy 1934es írásában,

25 majd centenáriumi kiállításáról tudósított, elmarasztalva a bukaresti Dalles teremben szervezett tárlat méltatlanul hevenyészett rendezését.

26 Visszatért Grigorescu méltatására abban az esszékötetben is, amelyben művészeti-filozófiai írásait gyűjtötte egybe. A Kolozsváron évszám nélkül megjelent kiadvány román, magyares német nyelvű írásokat tartalmaz.

2

' Mintegy torzója ez a kis kötet annak, amit a szépség bűvöletében teremteni kívánt, ha ezernyi más gondja, majd kikerülhetetlen sorsa meg nem gátolja benne. A záró részben A teremtésimithosz című esszéjéhez fűzött lapalji jegyzete vallomásosan utal erre a megsejtett sorszerűségre. írását így minősíti: „Egy befejezésre váró és nyilván már soha befejezésre nem kerülő munkának (a »bűnbeesés« a képzőművészetben) bevezető fejezete" A PUSZTULÁS ÉS VÉGZET KÉPSORAI Diamant 1940-ig vezette a Sodronyipar Műveket. A vállalattól azután vált meg, hogy a bécsi döntéssel Kolozsvárt és Aranyosgyérest immár az újonnan meghúzott országhatár választotta el. Azon kívül, hogy megírta az üzem alapításának és fejlődésének történetét, alig van adatunk arról, mit csinált a frontátvonulás felé haladó háborús években. Gyűjteményét Felvinczi Takács Zoltán látogatta, aki a kolozsvári egyetemen a Távol-Kelet művészetét rendszeresen tanította. Helyzete végzetesen fenyegetővé vált, amikor 1944 márciusában a megszálló német csapatok Észak-Erdélybe is bevonultak. Rövidesen megkezdődött a zsidó lakosság rendszeres számbavételét követő gettózás, majd a deportálás. A menekülés lehetséges módozatait mérlegelve Diamant előbb azzal próbálkozott, hogy áttér a református vallásra. Közeli ismerőse, László Dezső, az erdélyi szellemi élet kiválósága, egyházi minőségében, a Farkas utcai templom lelkészeként sietett segítségére. Beírta Diamant nevét az egyházi anyakönyv egyik üres