Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

MURÁDIN JENŐ: Egy műgyűjtő gyáriparos. Diamant Izsó (1886-1945)

minden faji vagy felekezeti különbség nélkül tömörülhetnek, s hogy ki legyen tagja a társaságnak, arra csak egy kritérium áll fenn: az illető valóban szeresse a művészetet és tőle telhető módon pártolja is'.'

6 Bemutatkozásuk 1922. június 15-én egy számottevő grafikai kiállítással történt meg. A kolozsvári Egyetemi Könyvtár kiállító termében 250-nél több grafikai mű került a közönség elé. Ezek között réz- és acélmetszetek, karcok, litográfiák voltak, időben a 15. századtól a 20. század elejéig. Nagy számban láthattak a régi francia és németalföldi, illetve német mesterek műveiből, majd a 19. századiak, a Barbizon utáni modernek alkotásaiból. A beszámolók Rembrandt, Van Dyck, Goya, Gustave Doré, Millet, Rodin, Manet, Pissarro, Hodler, Félicien Rops, Max Klinger műveit, illetve a festményeik után készült metszeteket említik. ' A Diamant-gyűjteményből főként modernebb művek kerültek kiállításra (Klinger, Rops). Külön érdekességét képezte a beszámolók szerint a tárlatnak a japán fametszetgyűjtemény mely szintén az ő, illetve Grimon egyetemi tanár kollekciójából származott. Gyűjteményének értékes darabjait hozta el a kiállításra Bukarestből George Oprescu, a legjelentősebb román művészettörténész, aki a szervezésben maga is tevékeny részt vállalt. A kiállítás alkalmával Oprescu a rendkívül népes érdeklődő közönség számára a grafikai művészetek fejlődéséről beszélt. Június 18-án Diamant Izsó tartott a témához kapcsolódó német nyelvű előadást. Az 1923-as év elején, januárban tartották a Műbarátok Köre második kiállítását.

8 Ezen történeti értékű régi porcelán és üvegtárgyakat mutattak be, többet a Diamant-gyűjteményből. Egy központi fekvésű, Unió utcai épület helyiségében nyolc tárlóban helyezték el magángyűjtemények válogatottan szép darabjait. Már a puszta fölsorolás is érzékelteti, milyen értékek maradtak a régióban az után is, hogy a háború utáni repatriálási hullám számos családi gyűjtemény kiviteléhez, esetleg szétszóródásához vezetett. A tárlók szerint sorban így mutatott a kiállítás (zárójelben a tulajdonosok nevével): 1. koppenhágai és meisseni szervizek (Pintér Bertalan); 2. XVIII. századi francia porcelánok (George Oprescu), figurális koppenhágai porcelántárgyak (Bergner-gyűjtemény), sévres-i porcelánok (Szenes Károly), nymphenburgi darabok (Deleu-gyűjtemény); 3. altwien-porcelánok (Blankenberg Nándor, Wollheimer József, Fülöp Róza, Lőw Rudolf, Erdős Hermann); 4. herendi, sévres-i, Rosenthal- és holland porcelánok (Diamant Izsó); 5. Chantilly lágyporcelán (George Oprescu), meisseni készletek (Farkas Gyula); 6. Alt-Berlin darabok; 7. históriai értékű dedikált csészék (Kovács Nándor, Hirsch Dezső). Külön említendők az üvegtárgyak között a poharak, a barokkon, rokokón, empire-on át a huszadik századig, Róth Hugó tulajdonából. A Diamant-gyűjteményről, még a lakásukban kiállított festményekről sem maradt meg a családnak semmilyen feljegyzése vagy összeírása. Értékei fölmérésében így inkább csak másodrendű forrásokra, részletesebb tárlatbemutatókra vagyunk utalva. Van azonban Kolozsvár nevezetes polgári lapjának, a Keleti Újságnak egy kétoldalas összeállítása, amely a város öt ismert személyiségének, Ugrón Istvánnak, Gyalui Farkasnak, Óvári Elemérnek, Janovics Jenőnek és Diamant Izsónak gyűjteményét veszi számba.

9 Ez az áttekintés 1937-ben (a lap karácsonyi mellékletében) a gyűjtő menedzseri állásának vége felé készült és az akkori helyzetet tükrözi. Diamant ifjúkori szenvedélyét illetően a leírás az exlibris-gyűjtemény 3000, válogatottan szép és értékes darabjáról ad számot. A kisgrafikai kollekcióban (rézkarcok, litográfiák, fametszetek) említi a bemutató Franz Stuck, Emil Őrlik, Max Klinger alkotásait, a magyar grafikusok sorában Divéky József, Gara Arnold munkáit. A gyűjtő kiterjedt kapcsolatai révén megszerzett olyan könyvjegyeket, melyek Victor Hugo, Max Reinhardt, illetve II. Vilmos, XIII. Alfonz, IV. Károly számára készültek. Impozáns a nagy mesterek műveiből nyugati galériákban vagy hagyatékokból megszerzett rajzok száma. Gyűjteményének igazi kincsei voltak Manet, Renoir, Degas, Cézanne, Gauguin, Max Liebermann, Slevogt, Lovis Corinth rajzai és vázlatai. E felsorolásból is világosan kitűnik, hogy céltudatosan a francia és német impresszionisták, illetve a posztimpresszionisták eredeti alkotásainak, rajzainak megszerzésére törekedett.Tette ezt olyan költségekkel, melyeket leginkább csak közgyűjtemények engedhettek meg maguknak. A virtuóz francia rajzmúvészek közül Daumier és Gavarni rajzaiból szerzett meg becses darabokat. Jelentős összeget fizetett ki egy Meunier-rajzért. Erdélyi művészektől is gyakran vásárolt (rendszerint kiállításokon) könnyítve anyagi gondjaikon. Festménygyűjteményében jelentős volt a nagybányaiak kollekciója (Thorma János, Ziffer Sándor), és számos mű a korszak magyar festészetéből. Az idézett bemutatás Rippl-Rónai József, Magyar Mannheimer Gusztáv, Csók István, Herman Lipót, Nagy István műveit említi. Bukaresti útjai során szerzett meg Grigorescu-múveket, a román festészet klaszszikusának több alkotását. Saját elmondása szerint egy rézmetszetet is őrzött, melyet Munkácsy ismert Liszt-képmásáról Rippl-Rónai készített. Érdekessége ennek az volt, hogy példányait Munkácsy is aláírta, s így az éppen pénzszűkében szenvedő Rippl-Rónai jó áron tudta eladni.'

0 Különös értéke volta Diamant-kollekciónaka kitartóan gyarapított japán fametszetgyűjtemény. Ma már rekonstruálhatatlan, pontosan kiktől és milyen számban szerzett meg műveket. Csak feltételezni lehet, hogy azok a rajzok és metszetek, melyek a Távol-Kelet művészetéről értekező írásait illusztrálta, a saját gyűjteményéből származtak. Az