Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

MURÁDIN JENŐ: Egy műgyűjtő gyáriparos. Diamant Izsó (1886-1945)

8. kép. Kolozsvár, Szentegyház (ma luliu Maniu) u. 25. Sodronyipar Művek irodaháza, főbejárat. Építész: Josef Hoffmann, 1929 (Szerző felvétele) 9. kép. Kolozsvár, Szentegyház (ma luliu Maniu) u. 25. Sodronyipar Művek irodaháza, udvari szárny. Építész: Josef Hoffmann, 1929 (Szerző felvétele) felé. Utcafronti homlokzatának különlegességét a nyílászárók különböző méretű négyzetes tagolásának játéka adja meg. (7. kép) A magasföldszintet, félalagsort és emeletet magába foglaló épület hangsúlyosan vízszintes tagolású. Mind az utcai, mind az udvari homlokzatokon az ablakok feletti és alatti falsíkokat erősen hangsúlyozott keskeny, vízszintes vakolatsávok tagolják. Másfél szint magasságra tervezett négyzet alakú bejárata az épület bal oldalán fő eleme a homlokzati kompozíciónak. (8. kép) A vízszintesen is elválasztott hármas tagolású fakapu, minden mezőben vékony pálcatagokkal négyzetes rekeszekre osztott. A lépcső a kapualjból indul a földszinti folyósóra és az emeletre. Tiszta és áttekinthető az irodaház szerkezete és funkcionális beosztása, világos irodahelyiségek sora néz az utca, illetve az udvar felé. (9. kép) Az épület tervezésében és kivitelezésében Hoffmannak egyik munkatársa, Oswald Haerdtl építész volt a segítségére. Az irodaház viszonylag jó állapotban maradt meg; eredeti bútorzatából valamennyit megőrzött. Mikor a cég irányító testületét Kolozsvárról Bukarestbe költöztették, már nem volt szükség - mint Diamant írja -„az újonnan épült (a bécsi Hoffmann professzor által tervezett) remek irodára".

3 Igy más rendeltetést kapott, jelenleg diákotthon működik benne. A két kolozsvári épület nem ismeretlen a Hoffmannról szóló szakirodalomban. Eduard F. Sekler 1982-ben kiadott impozáns Hoffmann-monográfiája fényképeit, leírását és a villa alaprajzát közli.

4 MŰGYŰJTŐK KÖRE KOLOZSVÁRON Jelenségszerű tapasztalat az, hogy a műgyűjtők, ritka kivételtől eltekintve, szeretik gyűjteményüket megmutogatni, becsesebb darabjaikat nyilvánosság elé vinni. Diamant nem csak otthonában mutatta meg látogatóinak friss szerzeményeit vagy új lakásában esztétikusan elrendezett kép- és műtárgy gyűjteményét, hanem kiállításokra is kölcsönzött belőlük. A békebeli nyugodtabb állapotok beköszöntésével Erdély-szerte megszaporodtak a tárlatok, és gyűjtemények bemutatására is alkalom nyílott. 1922 tavaszán Műgyűjtők Köre alakult Kolozsváron. Olyan kezdeményezésről volt szó, melyet szerettek volna „országos műpártoló egyesületté" fejleszteni. E tervek eredeti formában nem valósultak meg, de a Műgyűjtők Köre 1922-1923-ban két jelentős kiállítást szervezett Erdély szellemi központjában. A gyűjtőkre egyébként jellemző nemzetek feletti szolidaritás jegyében a szervezet életre hívói és résztvevői között románokat, magyarokat, zsidókat egyaránt találunk és az erdélyiek mellett bukaresti érdekelteket is. Foglalkozás szerint intézményvezetők, egyetemi tanárok, módosabb vállalkozók, bankárok, ügyvédek, orvosok voltak a kezdeményezők között. „A Műgyűjtők Köre - olvassuk egy helyen - ugyanazt akarja, mint annak idején a budapesti Szent György Céh,5 melynek vezető tagjai között egyAndrássy Gyula is helyet kapott. [...] Természetes hát, hogy a kolozsvári Szent György Céh-szerű társaságnak tagjai között az erdélyi gyűjtők