Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - NÉMETH KATALIN: Öltöny, farmer vagy jogging. Gondolatok a kortárs épületek homlokzatairól

ÖLTÖNY, FARMER VAGY JOGGING. GONDOLATOK A KORTÁRS ÉPÜLETEK HOMLOKZATAIRÓL NÉMETH KATALIN A bennünket körülvevő házaköltözete ma is díszít, azon túl, hogy véd bennünket, és ahogyan az emberi viselet kifejezi a társadalomban elfoglalt helyet, úgy az épületek külseje is tanúskodik arról, hogy az őket létrehozó közösség, mit tud, és mit gondol önmagáról. Korunk építészeti divatbemutatóinak színpadára azonban nem lehet minden ma épülő házzal benevezni. Ez a nemzetközi divatdiktátorok üzleti koncepciójának is része, de valljuk be őszintén, a 20. század második felének és a 21. század elejének épületei közül a többség valóban szalonképtelen még akkor is, ha úriszabó műhelyéből kerül ki. A konferencia előadásain olyan épületek homlokzati felületképzéséről, színezéséről volt szó, amelyeket ma már szakmai konszenzus alapján építészettörténetünk védendő, megőrzendő részeiként tartunk számon művészi-, történeti- vagy régiségértékük miatt, vagy már kellő távlat áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy fölmérjük építészettörténeti jelentőségüket és a közelmúlt tanújaként való megőrzésük szükségességét. Napjaink építészete azonban nem tekinthető egyenlőnek azon épületek sokaságával, amelyek szemünk láttára lázas gyorsasággal töltik ki a még kitölthető, beépíthető, illetve be nem építhető helyeket. Tudjuk, hogy az ember által létrehozott tárgyak, még a használati tárgyak is, a barokk művészetig mindenképpen az életnek és a művészetnek természetes, eredendő egységét tükrözték, építés és építészet a korábbi korokban nem vált külön, csak a 19. század során keletkezett - a népművészettől eltekintve - egyre mélyebb szakadék a mindennapi gyakorlat és a társadalom által művészinek elfogadott tevékenység között. (1-3. kép) Idézem Fülep Lajos 60 éve írott sorait, mert fontosnak tartom annak tisztázásához, hogy egyáltalán miről is érdemes beszélnünk: „A bérház gyártmány, mint az automobil. Ezt minden építész tudja is, mondja is, s azt is, hogy ezen a tényen mit se változtat a tervezés; az autó típusait is meg kell tervezni. [...] Tömegcikk ne legyen nem-tömeg-szerű, művészi, hanem technikai, különben ellene mond önmagának. [...] Tökéletesedhet, de csak a célszerűségben (az anyagot is ideértve) és ízléses, nem bántó, nem zavaró megjelenésében. Mert azontúl, hogy célszerű, hogy ilyenül jó, megjelenésében, formájában is lehet jó, kitűnő, becsületes, azaz ízléses, diszkrét, őszinte, kellemes, jóleső, nyugodt, jó arányú, jó ritmusú, organikus, minden, csak éppen művészi nem, mert technikai-absztraktnak kell lennie. [...] Az esztétikai kategóriák tágabbak, mint a művésziek. [...} a ruha-»kreáció« más, mint a művészi kreáció. A jó bérház ízlésessége az, hogy ízlésesen eltűnik; ott is van, meg nincs is; észrevétlen, mint a jó ruha. [...] A gentleman nem akar szent vagy tudós vagy művész lenni, elég neki az, ami; [...] Amilyen etikai kategória a gentleman, olyan esztétikai kategória a jó bérház. [...] Modern világváros csupa művészi vagy művészi igényű házzal - nonszensz. Gondolatnak is rémkép!" (4-7. kép) Fülep ebben az írásában három osztályba sorolja az épületeket:„Az osztályozás elve az, hogy fokról fokra hogyan nő a feladatokban a konkrétum, s vele a szabadabb művészi formálás lehetősége. [...] A művészi szabadság egyértelmű a művészi muszájjal, a tartalmi meghatározottsággal, az alkotásban világra születni akaró tartalom forma-hívó erejével. A művészet szabadsága az, hogy szabad megcsinálnia (olyanfajta érvényességi kritériumok nélkül, amilyenek például a teoretikus szféráé), amit épp ott és akkor muszáj. - majd a modern művészetről szólva mondja szigorúan, de szavai érvényesek napjainkra is - A modern művészi szabadság a többféle lehetőségé, a bizonytalanságé, kötetlenségé, absztrakt, negatív, üres szabadság, a rossz szabadság. [...] A szabadság itt nem az egy féleség mélységénekés gazdag változatainak dús vonzású embarras de richesse-e, hanem azígy-is lehet, úgy-is-lehet üres-formális lehetősége'.'

2 (9-W. kép) A napjainkban épülő házak többsége nem akar tudomást venni helyéről, teljes szereptévesztésben szenved, erreértem azt, hogyszalonképtelen. (12-13. kép) A bennünket körülvevő épületeket, városi tereinket övező térfalakat, a természeti tájat, falvainkat tönkretevő, környezetünket szennyező termékeket létrehozó tervezők, kivitelezők gátlástalan szabadsággal válogatnak a fölhasználásra termelt anyagok között, ezeknek az épületeknek a homlokzatai teljesen függetlenek a szerkezettől, tartalomtól, gyakran a funkciótól is, futó divatok, sztárok majmolása, építőanyag gyártók ízlése határozza meg őket. Mindent elönt a vizuális „zaj", a szemét. (14-25. kép) A különféle anyagok homlokzati felületeken való illuzionisztikus alkalmazásáról sokat hallhattunk az előző előadásokban. A történeti építészetben is utánozták a követ vakolatból, vagy a kevésbé értékes követ elegánsabb kőként festették meg, téglát festhettek akár fára,