Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)
ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - NÉMETH KATALIN: Öltöny, farmer vagy jogging. Gondolatok a kortárs épületek homlokzatairól
akár a vakolatra, stb. Napjaink anyagutánzási technikája azonban legtöbbször egyszerű átverés, a mindent lehet könnyedsége. Az a laza életérzés, hogy bárhová mehetek szabadidőruhában is. (26-28. kép) Műanyag ablakok sokszor fautánzatú mintázattal, cseréphatású hullámlemez vagy bitumenes zsindely, kőutánzatú kerámiák sokasága, de természetesen műanyagból téglát, fémet és vakolatot is tudunk utánozni. Lehet téglaburkolatot készíteni tapétavastagságban, lehet téglát, követ ragasztva használni dekorációként, és természetesen lehet történeti tagozatokat imitálni polisztirolból. (29-33. kép) Méregdrága gránitburkolatok papírmaséból készülő házakon, gyermeteg díszek, mint a húsvéti tojások matricával... (34-37. kép) No és itt van az üveg, amely úgy tűnik évek óta minden problémára a legbiztosabb megoldás, állítólag könynyed, tartózkodó, semleges, (Hermann Czech szerint„csa/c a modern építészek hiszik el, hogy az üveg átlátszó"), 1 ' nem agresszív, sőt annyira alkalmazkodó, hogy ő tükrözi vissza a nála értékesebbet. (38-43. kép) Megint idéznem kell, most napjaink egyik sztárépítészétől Rem Koolhaastól: „A jelleg nélküli város építészete természetéből adódóan gyönyörű. Hihetetlen gyorsasággal épül, és a tervek még hihetetlenebb gyorsasággal születnek [...] Mindez abban a 10 000 építész irodában születik, amelyről még soha senki sem hallott, pedig mindegyikben csak úgy sziporkáznak a friss ötletek. Feltételezhetően ezeket az irodákat is összeköti az a közös tudat - még ha ez náluk talán szerényebb formában jelentkezik is, mint ismertebb kollégáiknál -, hogy valami baj van az építészettel, ami csak az ő erőfeszítéseikkel orvosolható. Nagy számukból származó fölényük pompás, sugárzó arroganciát kölcsönöz nekik. Ők azok, akik habozás nélkül nekiállnak tervezni. Barbár megbízhatósággal, 1001 forrásból több érdekességet hordanak össze, mint amire bármelyik zseni valaha is képes volt [...] Az épületek komplexitása a függönyfal-ipartól függ, a még jobb ragasztóktól és tömítésektől, amelyek minden épületet a kényszerzubbony és oxigénsátor keverékévé változtatnak. A szilikon használata kisimított minden homlokzatot - »addig nyújtjuk a homlokzatot, ameddig csak lehet« -, és az űrkorszakbeli gátlástalanság jegyében ragasztotta hozzá az üveget a kőhöz, az acélhoz, a betonhoz. Az átlátszó, spermaszerű ragasztó, amely mindent inkább az akarat, mint a tervezés révén tart össze, nagyvonalú alkalmazás esetén olyan kapcsolatok létrehozását teszi lehetővé, melyek az intellektuális szigorúság benyomását keltik: a ragasztó diadala az anyagok őszintesége fölött'.' 4 (44-46. kép) A tömegszükségletet kielégítő korrekt átlag épületek, amelyek nem rombolják épített és természeti környezetünket, újra kezdik fölfedezni az egyformaságban, az ismétlődésben rejlő szépséget. Ezeknek a tisztességes, célszerű „gyártmányoknak" megtervezése is építészeti feladat, mert katalógusokból, építési szabványokból, ÉMI minősítésekből és számítógépes programokból nem lehet házakat létrehozni. Épülnek ilyen hétköznapinak mondható, szolid házak is, nálunk kevesebb, mint azokban az országokban, ahol magasabb a vizuális kultúra átlagos szintje, és ahol a közérdek sokszor fontosabb a magánérdeknél. Például dán lakótelepek, svájci átlag bérházak épülhetnek téglából, fából, könnyűszerkezetű szendvicspanelekből vagy vakolva - visszafogottság, nem feltűnni vágyás, élhető, lakható környezet igénye hozza létre ezeket a karbantartható épületeket. A homlokzatok anyaghasználata ugyanezt a kulturáltságot tükrözi, legfontosabb jellemzője a korrekt, diszkrét, jó színvonal. (47-48. kép) De visszatérve az elmélethez, az építészek által művészi igénnyel tervezett épületek homlokzatairól, ruhájáról, köntöséről beszélve nem árt néhány szót ejtenünk Gottfried Semper ma sokat, de sokszor félreértve idézett felöltöztetés elméletéről. Semper felöltöztetés elméletében arról gondolkozik, hogy minden művészet lényegében ott van a valóság maszkírozása, amelynek alapindítéka az a szükséglet, hogy fel kell öltöznünk, és ez egyben már szimbolikus kifejezési forma is. Tehát védelem és díszítés, élet és művészet Sempernél egységben van - a szükséges, a szép maszkjában (álarcában) lép elénk. Példázatában a görögöknél jelenik meg a ruházat szabad redőzése, amely a személyiség, az individuum szabad egyéniségének kifejeződése, a praktikusnak a szimbolikusba való átmenete, a köntös, az öltözet egy célszerű, technikai termék, amely a szabad redővel, individuális dísszé válik. A művészi szép törvényszerűsége győz az egyszerű célszerűség és anyagiság fölött, a szabad redőben a szükséges a szép köntösében lép elénk. Semper elméletében a védelem szükségessége és a művészi ösztön, mint elemi emberi megnyilvánulások, egységben vannak, tehát védelem és díszítés nem válaszhatók el egymástól. (49. kép) A történeti építészetben a homlokzat mindenki által érthető információkat, üzeneteket hordozott. Ez nem hasonlítható napjainkhoz, amikor az építész által sugallt jelentés gyakran megmarad az önkényes és gyorsan aktualitását vesztő szubjektív utalás szintjén. (50. kép) A kortárs homlokzatok anyaghasználatához visszatérve, néhány példát szeretnék bemutatni úgymond igényesebb, sok esetben művészi szándékkal készült épületek részletmegoldásairól, felületképzéséről. A természetesség, őszinteség, anyagszerűség vágya nem új keletű, régóta vissza- visszatér az építészeti írásokban is:
