Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - LÁSZAY JUDIT: Néhány barokk homlokzat. Rekonstrukciók – kérdések

NÉHÁNY BAROKK HOMLOKZAT. REKONSTRUKCIÓK - KÉRDÉSEK G. LÁSZAY JUDIT Ha visszagondolunk arra, hogy akár még húsz évvel ezelőtt is többségében milyen színű épületek határozták meg környezetünket szerte az országban, akkor egységesen, sötét barnás-okkersárgára színezett épületek képe villan emlékezetünkbe. Néhány ilyen épület: a nagytétényi Száraz-Rudnyánszky-kastély, a kalocsai Érseki palota,

1 a hatvani Grassalkovich-kastély, afertődi Esterházy-kastély és végül a veszprémi Szent Anna-kápolna. (7. kép) Az alábbiakban áttekintést kívánok adni arról, hogy az ilyen 19. század második felétől készülő és közel száz éven át megújított okkersárga rétegek alól milyen színezések kerültek elő az utóbbi évtizedek kutatásai nyomán, illetve, hogy a hasonló épületek felújításakor milyen megoldásokkal találkozhatunk - feltéve, ha feltárásra sor kerülhet. Építészek nemzedékeinek oktatták, hogy létezik„Grassalkovich sárga", illetve „Esterházy sárga", ami tulajdonképpen nem volt más, mint a 19. század második felében felvitt K. u. K. vagy „Monarchia" sárga, hiszen az utóbbi évek kutatásai mind Gödöllőn, mind Hatvanban vagy Eszterházán kiderítették, hogy a barokk korban nem számolhatunk sárga homlokzattal, legalábbis ilyen sötét barnás okkersárga színezéssel. Az épületek homlokzati felületképzésének és színezésének történetiségével való foglalkozás, amely az utóbbi időben a legkülönbözőbb szakmák irányából közelítő szakemberek körében egyre nagyobb szerepet kap/ rendkívül időszerű - e tárgyban az utolsó órában vagyunk. Az építészek többségének (különösen a fiatalabb generációknak) igen hiányosak a klasszikus építészettörténeti ismeretei. Nincsenek tisztában a különböző korok homlokzatképzési megoldásaival, a tagozatok, elemek szerepével, egymáshoz való viszonyával, formakincsével, stb. A kivitelezésre a régi épületek helyreállításához szükséges klaszszikus építőmesteri szaktudás hiánya jellemző, s a kialakult összképre még az építtetők sokszor bizonytalan ízlésvilága is alaposan rányomja bélyegét. Ugyanakkor a felhasznált anyagok - cementes vakolat, beton, korszerű festékek visszafordíthatatlan állapotot eredményeznek. A felületek előkészítésekor már többnyire teljesen megsemmisülnek a korábbi festésrétegek, a ráhordott újak pedig csaknem vagy teljesen lehetetlenné teszik a későbbi feltárásokat. Hazánkban a hatályos minőségbiztosítási rendszerek nem veszik figyelembe a történeti épületek szerkezeti, gépészeti és anyaghasználati sajátosságait. A közeljövő feladata, hogy a szakemberek és jogalkotók ezekre a problémákra megoldást találjanak. Más EU tagállamok, pl. Franciaország gondoskodnak a történeti technológiák és anyagok életben tartásáról, azoknak a szélesebb, érintett tulajdonosi réteg körében való népszerűsítésével. Az áttekintés Esterházy Miklós nádor palotájától Esterházy Fényes Miklós kastélyáig ível. A soproni Templom utca 4. egy olyan városi palota, amelynek építéstörténete a középkortól a 20. századig számos periódust foglal magába.

3 (2. kép) A ház életének legfontosabb korszaka a 17. század. Ekkor került házasság útján Esterházy I. Miklós tulajdonába, s ő alakíttatta ki azt a kutatás során előkerült, számos nyugat-magyarországi és burgenlandi házon megmaradt vagy helyreállított ún. sgraffitós homlokzatot, amely abból a technikából indul ki, amelyet Lángi József is említett előadásában: egy nedves vakolt felületet bizonyos kontúrok mellett visszakaparnak, ezáltal egy picit érdes felületet kapnak, míg mellette egyes motívumokat simított felülettel hagynak. Ilyen módon a homlokzat egy érdekes kontrasztos, simított - finoman érdes felületjátékot kap. A simított motívumok kontúrjait bekarcolják a nedves vakolatba, feltáráskor, súroló fényben megfigyelve, a nagyon lepusztult felület ellenére e vonalak láthatóvá válnak. A 17. századi réteg felett csak 20. századi sárga rétegeket találtunk az épületen. A kutatás közben készült fotón az emeleti zónában kivehető az említett homlokzatképzés maradványa. Az eredeti sgraffitós vakolat szürkés volt. A soproni házaknál kialakult több évtizedes műemlékes kivitelezői gyakorlat során a vakolatba némi őrölt téglaport is kevertek, ezáltal érett, kellemes színhatást érhettek el. A megfelelő minőséget akár úthengerrel való porlasztással érték el, amint azt Sedlmayr János építész mesélte. A kilencvenes évek elején a téglaporral való bíbelődés már szóba sem jöhetett, a helyette alkalmazott kevés festék pigment adalék azonban a szürke felületnek a kelleténél jobban rózsaszín tónust adott, mely a vártnál lassabban veszti erejét. A helyreállított homlokzat (3. kép), a két bemutatott földszinti gótikus présházablak mellett is visszaadja a 17. századi homlokzat dekoratív összképét, amely a rusztikusabb falmező és a besimított párkányok, tükörmotívumok, kváder imitációk ellentétére épül. A kutatás kiderítette, hogy a kapu és az előreugró homlokzat-