Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - LÁNGI JÓZSEF: Homlokzatkutatások és helyreállítások restaurátori tapasztalatai, különös tekintettel 16-18. századi emlékekre

kompozíciók, de az utóbbi évek kutatásai, megfigyelései alapján valószínűsítjük, hogy egykor sokkal nagyobb felületeket borítottak freskók, mint azt ma feltételezzük. Csak néhány példával illusztráljuk ezt az emlékcsoportot. Több erdélyi templom homlokzatán kerültek felszínre az utóbbi évtized tatarozásai, jobb esetben kutatásai során 14-15. századi falképek maradványai, melyek közül elsőként azokat tárgyaljuk melyek az északi falakon találhatóak. Közhelyszámba megy, hogy a homlokzatok azon részén, mely a település felé nézett Szent Kristóf-ábrázolás készült, mivel aki reggel rápillant, azt aznap nem érheti baj.

45 (22. kép) Szent Kristóf nagyszámú ábrázolása mellett több más ábrázolás töredékét is megemlíthetjük.

46 Számunkra a legizgalmasabb az eceli evangélikus templom szentélyének északi falán fennmaradt Szent László-legenda töredéke, amely az egykori főpárkány alatt futott végig. Fennmaradását annak köszönheti, hogy a 15. század végén a szentélyt megmagasították és a sekrestye is új hálóboltozatot és fedélszéket kapott, amely megvédte a további pusztulástól a maradványokat. (23. kép) Töredékessége és roncsoltsága ellenére is rendkívül fontos emlék, mert a Szent László-legenda ábrázolásai közül eddig ez az egyetlen, amely a külső falon, illetve szász közösség megbízásából készült. A gelencei római katolikus templom északi homlokzatán is hatalmas lovast ábrázoló freskó került felszínre és a töredékek alapján arra következtethetünk, hogy egykor még a bemutatottnál is nagyobb felületet borítottak figurális ábrázolások. (24. kép) Ugyanilyen nyomok kerültek napvilágra a déli falon is, de itt roncsoltsága és értelmezhetetlensége miatt nem kerültek bemutatásra. Lisznyó [Li^nau] református, Kökös [ChichisJ unitárius templomának északi falán kisebb, de kvalitásos emlékre utaló töredékek hívják fel figyelmünket arra, hogy még ezeken az időjárás viszontagságainak sokkal inkább kitett felületeken is számíthatunk nagyobb kiterjedésű falképekre. Tapolcán, a hajó hatalmas Szent Kristóf-ábrázolása mellett, a gótikus szentély megépítésekor a keleti ablak alatt Jézus születésének jelenetét festették meg a 14. század elején.

47 Tapolcától térben csupán egy ugrásra, de időben jó néhány évtizeddel korábban készült freskók borítják a keszthelyi temetőkápolna, a középkori Szent Miklós-templom szentélyének keleti és déli, illetve a hajó keleti falát.

48 Az ikonográfiái szempontból is figyelemre méltó alkotás fényt vethet arra, hogy milyen is lehetett egy nagyrészt kifestett homlokzat a 15. században. (25-26. kép) Utolsó két példánkon, a sepsikilyéni [Chilieni] unitárius templomon és a székelyvajai [Válenii] református templom esetében azt is igazolhatjuk, hogy a nyugati falak sem maradtak mindig festés nélkül. Kilyénben, a hajó déli falán, három nagyobb fragmentum utal arra, hogy egykor nagyobb felületet borítottak freskók.

49 Egyik talán az Utolsó vacsora részletét ábrázolhatta, mivel több dicsfényes alak és megterített asztal látható rajta.

50 Ami viszont fontosabb, hogy az utólag emelt toronyban jól látható, hogy a nyugati falat is nagy felületen freskó borította, melynek ugyan ma már csak alig értelmezhető részletei látszanak, de kiosztásának rendszere, a dicsfényes fejek ugyanúgy felismerhetők, mint Székelyvaján. 16-17. SZÁZADI HOMLOKZATDÍSZÍTÉSEK Ekkor már több esetben találkozhatunk klasszikus itáliai sgraffitóval, ahol színezett vakolatokat hordanak fel egymásra, illetve ezek redukált változataival, ahol csak a mélyített mezők környezetét festették ki. Szerényebb művészi színvonalú alkotások esetében pedig már nem a nedves vakolaton festették meg a többnyire ornamentális, architektónikus elemekből álló dekorációt, hanem fehérre meszelt alapon vörös, okker és fekete színnel, melyet állati vagy növényi enyvekkel erősítettek. így többnyire ezek az alkotások gyenge megtartásúak, sok esetben jobban kötődnek az átfestéshez, mint a hordozóhoz. Nagyarányú pusztulásuk is készítés technikai hiányosságaikra vezethető vissza, mivel vakolataik sokkal rosszabb minőségűek, mint a korábbi időszak freskóinál megfigyelhető. Figurális ábrázolásokkal már nemcsak templomok homlokzatain találkozhatunk, hanem világi és egyházi személyek lakóépületein is. Két pozsonyi példán illusztrálható ez a legszemléletesebben, ahol két különböző technika is megkülönböztethető. A Káptalan utca egyik barokk stílusban átépített homlokzatának kutatásakor az oltáriszentség előtt hódoló két angyal alakja, feliratszalagok és táblák, illetve a háttérben egy város épületi kerültek felszínre. (27. kép) Gótikus kőkeretes ablakaival együtt élő, a 16. század második felére datált freskójának ma is élénk színvilága közel áll az eredeti állapothoz. A másik emlék hosszú szakaszon a Városház térről nyíló utca jelentősen átépített házának övpárkánya alatt maradt meg. A szürke szín árnyalataiból álló monochrom homlokzatfestésen oszlopok és ornamentális füzérek osztják fel a képmezőt. Rajta mezőgazdasági munkák és Szent Kristóf-ábrázolása maradt értelmezhető állapotban. (28. kép) Amíg itt a teljes homlokzatot egységes terv szerint díszíthették, mint az sok itáliai, német vagy osztrák emlék esetében ismert,

51 addig a Káptalan utcai háznál csak egy kis felületre korlátozódó ábrázolásról van szó. Erdélyi falkép felmérő programunk keretében szász közösségekben is rendkívül változatos 16. századi homlokzatdíszítések maradványait figyelhettük meg. Falusi közösségekben a templomok 16. századi erődítése során gyakorta készítettek festett díszítményeket.