Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - LÁNGI JÓZSEF: Homlokzatkutatások és helyreállítások restaurátori tapasztalatai, különös tekintettel 16-18. századi emlékekre

Árpád-kori és gótikus templomaink, világi épületeink homlokzatdíszítéseiről, színezéséről kevés információval rendelkezünk, amely az emlékanyag nagyfokú pusztulásának tudható be. Ez részben a Kárpát-medence klímájának, és az ennek következtében gyakori homlokzattatarozások miatti, sokszor tudatos károsításoknak köszönhető, mivel a korábbi korok divatjamúlt, sérült dekorációját nem tekintették értéknek. Az emlékanyag nagyfokú pusztulása következtében csak körvonalazható, hogy milyen festett dekoráció boríthatta egykor a falakat. Tapasztalataink szerint három csoportba sorolható a középkori emlékanyag: 1. Architektúra és kváderfestés, sgraffito jellegű díszítmények; 2. Fülkék, kaputimpanonok figurális falképei és a kőfaragványok, kapuk, ablakmérművek színezései; 3. A homlokzatok, különösen a déli falak kisebb-nagyobb felületére kiterjedő freskói. Az első csoportba az építészeti architektúrát hangsúlyozó emlékek tartoznak. Többnyire a nyíláskereteket emelik ki, illetve a párkány alatt futó frízből állnak, hozzájuk gyakran társul kváderfalazatot utánzó festés, vagy sgraffito jellegű bekarcolt kváderimitáció.Talán az egyik általunk ismert legkorábbi kváderes díszítés az 1499-ben jelentősen átépített eceli [Atel] evangélikus templom padlásterében található. Itt a 13. században épített háromhajós bazilika főhajójának déli gádorfalán, az egyenes záradékú ablakok közötti falsíkokat a teljes felületen, rózsaszín alapon fehér kvádervonalazás díszíti, amely az ablakokat is kb. 8-10 cm-es keretekkel övezi.

7 (7-2. kép) Egyik legfontosabb, de töredékessége és a környezetéhez való viszonyának nehéz értelmezhetősége miatt pontosan alig datálható emléke a kőszegi várban található. Az északi szárny udvar felé eső egykori homlokzatán tártak fel a helyreállítás során egy négyes ablakcsoportot keretező feliratos, mérműves dekorációt.

8 (3. kép) Mivel csak a bemélyedő fülkék roncsolt felületén maradt fenn a vakolat a nedves habarcsba karcolt, szürkével, fehérrel és vörös kontúrokkal festett karéjos mérműimitációk korát nehéz meghatározni. Kutatójuk a 13. század végére keltezi a mérműtípusok analógiái alapján, de az utóbbi időben Bakay Kornél még azt is kétségbe vonta, hogy egyáltalán külső felületet díszített.

9 Ebben a kérdésben nem akarván állást foglalni, csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy ablakcsoportokhoz kapcsolódó, de jobb állapotú homlokzatdíszítés másutt is fennmaradt. Közülük, talán a legegységesebb, legjobb állapotban megmaradt emlék a várpalotai vár 14. századi palotája nyugati homlokzatán került elő az Éri István, G. Sándor Mária és Gergelyffy András vezette kutatás során/

0 Az 1960-as években megtorpant helyreállítás folytatására az 1990-es években történtek kísérletek és ekkor volt alkalmunk a László Csaba irányította régészeti kutatásokkal párhuzamosan vizsgálni a 14. század végén már álló és az 1960-as években részlegesen kiszabadított palotahomlokzatokat. Ekkor elvi rekonstrukciót is készítettünk a teljesen feltárt felületről." (4. kép) Különleges, ötös ablakcsoporttal áttört nyugati hosszirányú falán a dekoráció rendszere elvben teljesen rekonstruálható, keleti falán is jó állapotban őrződött meg a kváderes kiosztás, de itt a több méter vastag köpenyezés miatt csak részletei voltak vizsgálhatók. Egyetlen bizonytalan eleme a lábazat, melynek sajnos nem maradt fenn értékelhető töredéke a vizsgált felületeken. ívesen kiugró párkánya felet egy négykaréjos mustrákból álló fríz futott. (5. kép) Nem festett dekorációról van itt szó, hanem a sgraffito technikának egy redukált változatáról. 2-3 cm vastag barna színű vakolatát először egy durva és 2-3 mm vastag fehér meszeléssel fedték el, majd körzővel és vonalzóval megszerkesztették a mustrákat, melyet a még nedves meszelésbe finoman bekarcoltak. Közvetlenül ez után a még nedves meszet visszakaparták a karéjok belső mezőiből, mellyel láthatóvá tették a barna vakolatot. így hoztak létre egy különleges színes felületet. Készítés technikájában és motívumaiban teljesen egyező díszítés töredéke maradt fenn a pozsonyi [Bratislava] klarissza templom déli kapuját egykor keretező díszítményekből is. (6. kép) Természetesen funkciója miatt itt a karéjos mustrák jóval kisebb méretűek. Várpalotán a déli fal ablakkereteit 10-12 cm széles, meszelésbe karcolt keretekkel övezték, falsíkjait pedig precízen szerkesztett, szabályos kváderezéssel díszítették. Kő nyíláskereteinek szabálytalan külső széleire mindenütt ráfut a vakolat és csak a már említett arasznyi széles része maradt szabadon. Kváderezésénél sem csupán festésről van szó, hanem a „fugákat" bekarcolták a még nedves meszelésbe, majd csak ezt követően színezték sötétzöld festékkel, amely az évszázadok folyamán jelentősen elszürkült. Ugyanúgy, mint a kőkereteknél a precízen megfaragott, hatalmas, elszedett kvádekből falazott, északnyugati saroknál is azt tapasztaltuk, hogy a kő felületére is ráhúzták a vakolatot és az eredeti kövek méretét abszolút figyelembe sem véve, alakították ki a kváderfestést. (7. kép) Hasonló jelenséget figyeltünk meg a taljándörögdi templomromnál és a huszti [Xycr] református templomban végzett kutatásunk során is. A korábbi évtizedek műemléki helyreállításainak gyakorlatához tartozott, ha egy középkori épület esetében az összes nyíláskeretet „kiszabadították" a rárakódott átfestések, vakolatok alól azt nyers kőfelületként mutassák be. Huszton már Rómer Flóris is megemlítette, hogy festett sarokarmírozást látott az 1455-re keltezhető homlokzatfestésből, melyhez feliratokkal díszített freskók is tartoztak.

12 Annak ellenére, hogy a 20. század utolsó évtizedében radikális vakolatleveréssel járó homlokzattatarozásra került sor, a 2002-ben elvégzett