Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - BÓNA ISTVÁN: Restaurálás vagy felújítás? A műemlékek homlokzatainak restaurátori szemléletű helyreállítása

szakszerű, körültekintő alkalmazása igenis indokolt lehet. Itt a fő gondot inkább a meggondolatlan spórolás okozza. Valószínűleg jól járnak azok, akik a legjobb anyagokat választják, hisz a magas költséggel szemben állnak a hosszú élettartam és a jó épületfizikai állapotokból adódó hosszú távú előnyök. Ugyanakkor valószínűleg azok sem járnak rosszul, akik az egyszerű, hagyományos eljárásokat választják, és gondosan karbantartják a homlokzataikat. MIKOR RESTAURÁUUNK? Természetesen akkor, ha van mit. Azaz, meg kell győződnünk arról, vannak-e eredeti, régi, értékes felületek a homlokzaton, melyeket meg kell(ene) őriznünk, be kell(ene) mutatnunk. Sajnos azonban pont a legértékesebb leleteknél kell eltekintenünk a helyszínen való restaurálástól, bemutatástól. Nevezetesen a régi festmények, díszítőfestések esetén. A tapasztalat azt mutatja, hogy a mi éghajlatunkon egy homlokzati freskó, sgraffito, vagy egyéb díszítőfestés nem óvható meg. Ha például egy középkori festést feltárunk, bármit tegyünk is vele, rövid időn belül el fog pusztulni. Aki ezt nem hiszi, sétáljon el a Tárnok utcába... (20. kép) Vannak becsapós helyek, ilyenek a moldvai kolostorok. Azok gyönyörű festett homlokzatai már több száz évesek. Eltekintve a jó anyagoktól és technológiáktól (mész-pelyva-szalma és kevés homok összetételű vakolat, meszes freskó, mész-kazeines befejezéssel), az épület erősen kiugró eresze védte meg a képeket az időjárástól. Figyeljük meg a kupolatornyokat: azok is ki voltak festve, most szinte teljesen csupaszok. Ahol nincs védelem, még a bizánci technika sem segít. A templomok északi oldalát nem szokták fotózni. Ott ugyanis a kiugró eresz ellenére is elpusztultak a festmények. Az értékes festéseket vagy haladéktalanul le kell választani, vagy ugyanolyan haladéktalanul vissza kell őket takarni.Tilos azonban mindenféle„védő bevonatokat, leragasztásokat" alkalmazni a visszatakarás előtt. A mész, homok, esetleg agyag tartalmú vakolás kerüljön közvetlenül a festett felületre. Ez bizonyíthatóan eltávolítható lesz. ZÁRSZÓ A restaurátori szemlélet abban különbözik az építőipari helyreállítói szemlélettől, hogy nem a műszaki célszerűség alapján áll, hanem a múltban létrehozott alkotás eredeti anyagában és megöregedett állapotában való megőrzését tűzi ki célul. Az építőipar arra törekszik, hogy amit beépített, az minél tovább tartson. A restaurátor arra törekszik, hogy a régi eredeti anyag tartson minél tovább, akár azon az áron is, hogy az általa beépített anyag közben tönkremegy. Ennek egyik lehetséges módszere az úgynevezett áldozati rétegek alkalmazása, ezek átveszik a károsító tényezők pusztító hatásait. Saját pusztulásukkal semlegesítik a károsító tényezőket. Egy építész számára nehéz lehet elfogadni, hogy valamit azért építsen be, hogy az elpusztulhasson. A jog valószínűleg ilyet szintén nem ismer. A vállalkozók a műemlék helyreállításokat egy kalap alá veszik a tatarozásokkal. Ez oda vezethet, hogy például, ragaszkodnak a „minősített" anyagok felhasználásához. Ez azonban „csalás", ugyanis restaurátori szempontból semmiféle anyagot nem minősítenek! Azok a tulajdonságok, amik a minősítésekben pozitívnak számítanak, a műemlék szempontjából sokszor inkább károsak. Be kell vezetnünk egy (nálunk) új fogalmat: a kompatibilitást. Ez azt jelenti, hogy a helyreállítások során felhasznált anyagoknak/technológiáknak együtt kell működniük az eredeti, régi anyagokkal. Hosszú távon nem az új anyagnak kell fennmaradnia, hanem az eredetinek, akár a kiegészítés pusztulása árán is. Ez homlokegyenest ellenkezője az építőipari szemléletnek. A restaurátori szemlélet tőlünk délre és nyugatra, vagy például Románia egyes részein már természetes, és talán nálunk is meghonosodik, megerősödik. Remélem, minél gyorsabban, ugyanis minél később dolgozzuk le szellemi lemaradásunkat, annál több kárunk keletkezik a kampányszerű nagyberuházásként végzett „helyreállításokból". Fontos a gyors felzárkózás azért is, mert mire utolérjük a mai szellemi színvonalat, a világ már tovább fog lépni tőle. JEGYZETEK 1 Magyar Restaurátorkamara 2002. Budapest, 2002.122, 123,152,153. 2 Magyar Restaurátorkamara 2005. Budapest, 2005. 9. 3 Thomas Danzl, Restauro, Aktuell, 2002. szeptember 6. 388. 4 Remmers Kalkspatzenmörtel. 5 Dávid Ferenc szíves szóbeli közlése. 6 LE CORBUSIER: Új építészet felé. Ford. Rozgonyi Ádám. Budapest, 1981. 161-162. 7 CLARKE, JOHN R.: The Houses of Roman Italy, Riual, Space and Decoration. Berkeley, 1991.2-10. 8 LE CORBUSIER 1981. (6. jegyzetben i. m.) 188. 9 HAMMER, IVO: Kalk in Wien. Zur Erhaltung der Materialität bei der Reparatur historischer Architekturoberflächen. Restauro, 2002, 6. 414-425. 10 I. Hammer, P. Berzobohaty, C. Podgorschek, C. Chizzola, P. Souchill. 11 C. Lisinger, R. Kerschbaumer, Dehrn & Ulbricht. 12 C. Gurtner, K. Kilian, E. Kerbs, V. Krehon.