Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - BÓNA ISTVÁN: Restaurálás vagy felújítás? A műemlékek homlokzatainak restaurátori szemléletű helyreállítása

Ahogy egy finn restaurátor kolléga mondta: büszke vagyok, hogy olyan ország polgára lehetek, amelyik megengedheti magának, hogy harmincévenként lecserélje a Finlandia Palota márvány burkolatát. (14. kép) Itt van a kiskutya elásva! Lehet, hogy húsz év még büszkébbé tenné finn barátainkat? Ez a burkolat bizony jelentéssel bír: nézzetek ide, milyen jómódúak vagyunk! A presztízs építészet Mezopotámia, vagy Egyiptom óta másról sem szól! Az Istár kapu vajon mi mást üzenne? Ez a kivagyiság ugyanúgy jellemzi a római építészetet is, és a barokkot is. A Téli Palota, vagy Carszkoje Szjelo nem véletlenül zöld, vagy kék: akkoriban ezek voltak a legdrágább festékek, nem voltak olcsóbbak, mint a homlokzatot gazdagon borító aranyozások. (15-16. kép) Nálunk sem volt ez másképp! A fertődi kastély homlokzatához nagy mennyiségben vásároltak malachit pigmentet.

5 (Valószínűleg ezzel festhették ki a Téli Palotát is.) Fertődön a külső ajtó és ablakkeretek festésére szolgálhattak. Eltekintve attól, hogy egy erőteljes vörös mellett ez a tüzes zöld igen mutatós lehetett, drágaságával mindenki tisztában volt, aki számított. Végül is porrá tört féldrágakőről van szó, amit csak a leggazdagabbak engedhettek meg maguknak! Ugyanolyan státusszimbólum lehetett a malachit-festés, mint ma a Rolls Royce, vagy a luxusjacht. A kastély ma látható, óriási mogyorókrémtortára emlékeztető megjelenését Fényes Miklós bizonyára bántóan póriasnak tartotta volna! A MŰEMLÉKEK HELYREÁLLÍTÁSA MA AZ ÉPÍTÉSZEK KEZÉBEN VAN Az építészek színezéssel, burkolással és társművészetekkel szembeni jelenlegi hozzáállását, a modernista építészet szemléletének a régi építészetre való, mindenképpen hibás visszavetítésében kell keresnünk. A modern építész funkcióban, térszerkezetben, struktúrában, anyagszerűségben és hasonlókban gondolkodik. Kevés jelentőséget tulajdonít mindennek, ami nem fér e kategóriákba. A „díszítés" fogalma pedig halálosan idegesíti. Még olyan magyar „műemlékes szakemberről" is hallottam, aki szerint a freskó másodlagos jelentőségű réteg az épület felületén, tehát védelme is másodlagos jelentőségű. A fontos az épület szerkezete, formája, struktúrája, és a többi, a társművészet csak a nagyszerű felületek pár tizedmilliméterét borítja, az„csak egy freskó". Honnan ez a szemlélet? Le Corbusier Új építészet felé című művében nagyon tanulságos dolgokat találhatunk. Ha elolvassuk a Tragikus költő házáról írottakat,

6 döbbenten tapasztalhatjuk, hogy a reprezentatív terek elemzésekor csak a tömegekkel, tengelyekkel, padlósíkokkal foglalkozik, levonván a végső következtetést a házról.,,Azelrendezés a tengelyek hierarchiája, tehát a célok hierarchiája, a szándékok osztályozása" Ezt veszi észre a római építészet egyik legjelentősebb freskóegyüttesével rendelkező épületben! Ennyire vak volna? Tényleg megértette, miről szól a római építészet? Szerintem semmit nem értett meg belőle! A patríciusok azért díszítették pompásan az épületeiket, hogy ezzel is jelezzék a belépőnek, kinek a házában vannak. A római mindennapokhoz hozzátartozott a patrónus meglátogatása, némi hízelgés, megalázkodás. Ehhez szolgáltatott méltó keretet a dúsan díszített környezet.

7 Aki itt a díszítés jelentőségét nem érzi, az semmit nem vesz észre a lényegből. Van ennél rosszabb is. Le Corbusier az athéni Akropoliszon, a Parthenon egyik homlokzati timpanonjáról emlékezik meg. Itt egészen hihetetlen elvakultságról tesz tanúbizonyságot. Könyvében egy kitűnő fényképet közöl a timpanonról. A kép fent készült a timpanonon, uralkodó eleme a szobrok mögötti sík márványfelület. Mint modern építész, ezt vette észre az épületből, ez tetszett neki. A kép alatt a következő szöveget olvashatjuk: „A homlokzati timpanon dísztelen. Minta mérnök húzta vonal, olyan feszes az orompárkány timpanonja"* Érthetetlen! Ennyire tudatlan lett volna? A Parthenon timpanonjánál dúsabban díszített építészeti felület alig volt az építészet történetében! Ráadásul az egész festve volt, talán aranyozva is, feltehetően tobzódó színekben pompázott. Semmiféle mérnök húzta vonal nem látszott, inkább szemkápráztató színes vibrálás. Semmi feszesség, inkább laza kavargás. Az általa csodált dísztelen márványsíkból talán semmi nem látszott az ókorban, részben, mert be volt festve, részben, mert előtte volt Pheidias szoborcsoportja. Csak a szobroktól megszabadított felület tetszett neki, bele sem gondolt, hogy az építő szándékától mi sem volt távolabb annál, mint ami most látható. Vagy nem ismerte az antik építészetet? Nem tudta, hogy néztek ki ezek az épületek? A régi építészettörténet könyvekben színes litográfiákon mutatják be az ókori épületeket. Tudták tehát, hogy színesek voltak. Ö hogyhogy nem tudta? Fogalmam sincs az előbbi kérdésekre adandó válaszokról. Az biztosnak látszik, hogy itt is a saját elképzeléseit vetíti bele egy homlokegyenest ellenkező elképzelések alapján épült régi műbe. Élt benne a kulturális tisztelet: amivel nem értett egyet, azt nem bírálta, azt egyszerűen nem vette észre. De mindkét esetben jelzi nekünk: az épületen található művészeti alkotásokkal nem kell, (szabad?) foglalkoznunk. A mai építészek tudatát Le Corbusier és a hasonló gondolkodók elméleti munkái, és megépített művei határozzák meg. Ha a nagy modernisták szerint a művészettörténet legjelentősebb római freskói, vagy mozaikjai nem figyelemre méltók, akkor a követői szerint sem jelentősek.