Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)
ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - BÓNA ISTVÁN: Restaurálás vagy felújítás? A műemlékek homlokzatainak restaurátori szemléletű helyreállítása
nyezetszennyezésnek. Hogy ennek a tartósságnak áldozatul esik a még megmaradt eredeti anyagok nagy része, az nem számít. Az sem, hogy a homlokzat leverésével megszűnik az épület színezésének, vakolásának, eredeti felületképzésének és építési történetének kutathatósága, így az esély is arra, hogy egy későbbi, más igényekkel fellépő helyreállítás esetén hitelesen rekonstruálhassuk Pollack eredeti elképzelését. A „műemléki tatarozások" védelmére fel szoktak hozni néhány érvet. Például, hogy az anyagok és technológiák kiválasztása igenis a szokottnál igényesebb, rendszerint műemlékekre szánt termékeket alkalmaznak. Ez persze igaz, de ez a választás a tatarozásoknál részben a károsodott anyagokjobb minőségű"anyaggal való lecserélését, részben az épület romlásának tüneti kezelését célozza, szemben a restaurátori szemlélettel. A restaurátori szemléletű helyreállítás az, mely az eredeti anyag megóvásán túl, a károk okainak felderítését és megszüntetését, a károsító anyagok eltávolítását, az eredeti szerkezetek konzerválását tűzi ki célul. Esztétikai szempontból nem a szép új megjelenést preferálja, hanem a hiteleset, még akkor is, ha a helyreállított épület nem tűnik teljesen újnak. Lehet, hogy a megrendelő az újszerű megjelenést szereti, a helyes mégis az, ha az épületről a helyreállítás után legalább sejthetjük a korát. A restaurátori szemléletű helyreállítás ellen több érvet hoznak fel. Például azt, hogy szükségtelen vagy káros az eredeti anyagok megtartása, elég, ha az épület a helyreállítás után úgy néz ki, mint újkorában volt. Vagy, hogy a színezés nem tartozik a műemlékvédelem fontos kérdései közé, inkább tervezői, városképi jelentőségű dolog, a szín változtatható. Továbbá: a történeti anyagok nem bírják a modern ipari, szennyezett levegőt, ezért alkalmazhatatlanok. Esetleg azt, hogy a homlokzatok restaurálása vagy lehetetlen, vagy túl drága és szükségtelenül nagy szaktudást igényel, különben is, a modern anyagok sokkal jobbak, mint a régiek. Vizsgáljuk meg ezeket az érveket! SZÜKSÉGTELEN VAGY KÁROS AZ EREDETI ANYAGOK MEGTARTÁSA, ELÉG, HA AZ ÉPÜLET A HELYREÁLLÍTÁS UTÁN ÜGY NÉZ KI, MINT ÚJ KORÁBAN VOLT Erre az érvre nagyon nehéz szóban reagálni. Az eredményt, az eredeti és a másolat közötti, - gyakran ordító - különbséget látni kell. A homlokzatok megjelenését a legapróbb dolgok, mint például a vakolat faktúrája, az alkalmazott anyagok, a festékek optikai hatása döntően befolyásolják. Azt a tényt, hogy az eredeti nem egyenlő a rekonstrukcióval, a „műalkotásoknál" természetesnek vesszük, de például egy ornamentikánál már hajlandók vagyunk elfeledkezni róla. Pedig ha összehasonlítjuk például a Nemzeti Múzeum időszakos kiállítótermének mennyezetén látható gyönyörű eredeti klasszicista díszítőfestést a két teremmel arrébb látható rekonstrukcióval... (5-6. kép) Még a jó szándékú, igényes helyreállítás esetén sem sikerülhet a másolat tökéletesen. Erre jó példa a Kiss János altábornagy utca 59-es ház homlokzata. Itt a Medgyaszayféle vakolatarchitektúrát leverték és igyekeztek, amilyen jól csak tudták, újra megcsinálni azt. Aki nem látta korábban az eredetit, vagy nem megy át megnézni a szomszédos homlokzatokat, azt fogja megállapítani, hogy a kőművesek nagyon szép, igényes munkát végeztek. Ez tényleg így van, de az is igaz, hogy nem jöttek rá, hogyan készült az eredeti vakolás, nem tudták reprodukálni azt. Valószínűleg fel sem merült bennük a pontos utánzás, számukra - és a legtöbb megrendelő számára - ennyi hasonlóság már elég. (7-8. kép) Egy műemlékvédő azonban nem elégedhet meg ennyivel. Mivel korábban én is dolgoztam a homlokzat sgraffitóin, állíthatom, szükségtelen volt a teljes vakolatcsere. A hiányoknak az eredeti rétegrendet követő kijavítása és egy szilikát lazúr elég lett volna. Az eredmény szebb, a költség kisebb lett volna, és most az eredeti vakolásban gyönyörködhetnénk. (9-70. kép) Ma, amikor zsákos vakolatokat, kész gletteket és vödörben árult festékeket használnak, fel sem merülhet az eredeti esztétikai megjelenés megközelítése. Főleg azért, mert a megrendelőt csak az ár érdekli. Az már tényleg kit érdekel, hogy mi, egyszerű honpolgárok, egy hiteles régi műemléket szeretnénk látni, vagy megelégszünk annak Disneyland változatával is? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a legjobb műemléki anyagokat gyártó cégek már készítenek speciális vakolóanyagokat, ecsetelhető gletteket, festékeket, melyek részben a tradicionális anyagokból állnak. Ezek alkalmasak a restaurálásra, és részben alkalmasak a modern műemlékvédelemben alkalmazott áldozati rétegek kialakítására is. Még a középkori „mészkukacos" vakolóanyag modern változata is kapható. 4 A homlokzatok helyreállítása annyiban is különleges, hogy a vakolásnak, festésnek az esztétikai jelentőségen felül, sőt elsősorban védő és épületfizikai funkciója van. Ráadásul az időjárásnak kitett felületeknek a lehető legnagyobb terheléseket kell elviselniük. A közösség igényeit is figyelembe kell vennünk, a helyreállított homlokzatnak „rendesen"kell kinéznie. A SZÍNEZÉS NEM TARTOZIK A MŰEMLÉKVÉDELEM FONTOS KÉRDÉSEI KÖZÉ, INKÁBB TERVEZŐI, VÁROSKÉPI JELENTŐSÉGŰ DOLOG, A SZÍN VÁLTOZTATHATÓ A színezés jelentőségét két oldalról kell megvizsgálnunk:
