Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - BÓNA ISTVÁN: Restaurálás vagy felújítás? A műemlékek homlokzatainak restaurátori szemléletű helyreállítása

RESTAURÁLÁS VAGY FELÚJÍTÁS? A MŰEMLÉKEK HOMLOKZATAINAK RESTAURÁTORI SZEMLÉLETŰ HELYREÁLLÍTÁSA BÓNA ISTVÁN A műemlékek homlokzatainak helyreállítása minden korszakban - amióta ez az igény egyáltalán létezik - a saját korszak esztétikai, elvi igényeinek megfelelően történik. Jellemző ez a mi korunkra is. Fontos ezt tudatosítanunk, ugyanis a megcsontosodott elvek és a megkérdőjelezhetetlennek tartott helyreállítási célok vakká tesznek minket bizonyos káros jelenségekre, amelyek végső soron a nem újratermelődő műemlék-vagyon végleges károsodásához vezetnek. Az egyik ilyen tévhit, hogy az „egyszerű" műemlékhomlokzatoknak nem jár a restaurálás, vagy hogy azokat nem lehet, esetleg nem is érdemes restaurálni. A homlokzatok helyreállítása építőipari kérdés, a helyreállítás célja, legalábbis technikailag, semmiben nem különbözik egy„közönséges" homlokzat helyreállításáétól. Rövid történeti áttekintés után vizsgálni fogom, hogy a mai korszemlélet hogy alakult ki. Bírálni fogom ezt a szemléletet és meg szeretném mutatni a továbblépés nemzetközileg elfogadott, bár világszerte nehezen megvalósítható útját. A műemlék helyreállítás korai, purista korszakában elsősorban a középkor emlékeivel foglalkoztak. Helyreállítás címén, gyakran igen drasztikusan, átalakították azokat a saját elképzeléseik alapján. Mivel az emlékek nagy tömege átesett ezen az átalakításon, mi már így ismertük meg őket, ezért a purista építészek működése máig döntően meghatározza a középkori emlékekhez való viszonyunkat. A középkor épületeit eredeti megjelenésükben a „művelt közönség" ma is ízléstelennek,„csúnyának"tartaná akár 19. századi elődeink. De ne feledjük, a műemlék helyreállításban is művelt emberek dolgoznak! A puristák foglyai voltak a korszellemnek, és a korabeli technológiának. Ma épp ugyanez a helyzet. Ml A RESTAURÁLÁS? KlK A RESTAURÁTOROK? A restaurálás nem régi fogalom, a restaurátori hivatás is meglehetősen új, nem is igazán tudja senki, mik is ezek tulajdonképpen. Annyira zavaros a helyzet, hogy még a szakmai szervezetek se jutottak teljes egységre a hivatás mivoltát illetően. A köztudatban két téves közhely forog: a restaurátor elvetélt művész, aki műalkotásokjavítgatásával tesz szert némi jövedelemre, vagy a restaurátor ügyes kezű ezermester, aki mindenfélét ki tud javítani, különösebb képzettségre nincs is szüksége. Mindkét közhelyben van valami igazság. Sajnos maguk a restaurátorok is tesznek róla, hogy ez a kép hosszan fennmaradjon. Kezdetben csak nagy értékű műalkotásokat restauráltak, ezt a munkát pedig művészek végezték, hisz ők ismerték a művészeti anyagokat, technikákat. A Pradóban például egy Francisco Goya nevű elvetélt művész végezte ezt a tevékenységet, Bécsben David Tenniers, nálunk pedig ilyen volt Bartha László, aki festőművésznek tényleg kitűnő volt. Magyarországon, a világon hatodikként, 1948-tól van diplomát adó festményrestaurátor képzés. Ami a másik közhelyet illeti, a közelmúltig a múzeumokban tényleg efféle ügyes kezű emberek kezelgették a tárgyakat. Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. A Nemzeti Múzeum és a Képzőművészeti Főiskola közös programjaként, 1974-ben elindított, diplomát adó tárgyrestaurátor képzés az első három között volt a világon, és nemzetközileg is igen elismert. Ausztriában, a mauerbachi központban vannak olyan - gyakran több diplomás - szakemberek, akik homlokzatrestaurátornak tartják magukat. Csak ezzel foglalkoznak, ezt kutatják. Munkájuk a költségeit és tartósságát tekintve is versenyképes az építőipari homlokzat helyreállításokkal, ráadásul céljuk az eredeti anyagok megőrzése, a homlokzatok minél hitelesebb helyreállítása, bemutatása. Az EU megjelenése után több nemzetközi szakmai szervezet alakult, melyek megpróbálják meghatározni a restaurálással kapcsolatos fogalmakat, terjeszteni azokat és a közös törvénykezésben is képviselni a szakma és a kulturális örökség védelmének ügyét. A legfontosabbak ezek közül az E.C.C.O., azaz: The European Confederation of Conservator/Restorer's Organizations, és az ENCoRE, azaz: European Network for Conservation-Restoration Education. Utóbbinak a Magyar Képzőművészeti Egyetem alapító tagja. Életre hívását az új európai felsőoktatási rendszer, a „Bolognai folyamat" során átalakítandó képzés kihívásaira adandó válasz indokolta. Ezek a bejegyzett szervezetek több dokumentumban határozták meg a restaurátori hivatást és a hozzá vezető szükséges képzést. Teljes az egyetértés abban, hogy restaurátor/konzervátor csak MA, régi néven „egyetemi" diplomával rendelkező ember lehet. Mások is dolgozhatnak a műtárgyvédelem