Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

JANKÓ FERENC: A történelmi külvárosok épített öröksége – településmorfológiai megközelítésben

5. ábra. Kőszeg történelmi városrész épületállományának morfológiája. Melléktérkép: zárt beépítésű telkek, 2004. Jelmagyarázat: I. földszintes II. emeletes házak a: oromzatos nyeregtetővel b: oromzatos fél nyeregtetővel c: kontyos nyeregtetővel d: kontyos félnyeregtetővel e: átmeneti típus f: városi ház g: egyéb házforma h: tömbszerű i: templom, toronyszerű építmény Az adatok alapján választ kaphatunk arra a fentebb megfogalmazott kérdésre, hogy mennyiben őrzik még e külvárosok a falusi morfológiai elemeket. Felméréseim szerint ez leginkább a soproni Szent Mihály-domb keleti felére, a nyugati külvárosra és a veszprémi Temető-hegy és a Csapószer külvárosokra jellemző. De az adatok és a vonatkozó térképek alapján megállapíthatjuk, hogy számos más külvárosban a földszintes városi házakkal kiegészülve városképi egységet alkotnak az oromzatos vagy kontyolt házak, így például említhető valamennyi további soproni külváros, ahol így sajátos falusias karakterű külvárosi magok maradtak fenn. De a térképek alapján felvetődik az is, hogy hiába a magas arány, ha az azonos karakterű épületek nem állnak össze egy utcaképet formálva, ez a helyzet a már említett okok miatt leginkább Veszprémben tapasztalható. (5-8. ábra) Legritkább a falusias beépítés a kőszegi magyar hóstád és a pápai Alsóváros területén. Pápa kapcsán különös érdekesség, hogy az Alsóváros falusiassága az egész vizsgált történelmi városrészben a legalacsonyabb - és itt alátámasztást nyer, hogy miért állítottam fentebb azt, hogy a pápai belváros nyugati és déli fele morfológiailag inkább külvárosnak tekinthető. A városi házakat is megvizsgálva s a térképekkel öszszevetve, némileg teljesebb képet kaphatunk a városok arculatáról. Sopronban a falusias külvárosi magok területén kívül a városiasodás meglehetősen kiteljesedett, nagy arányban épültek emeletes városi házak, elsősorban az északi és a déli negyedekben. A városiasodás Kőszegen is fokozottan előrehaladt, a többnyire zártan, a telek teljes szélességében épült, utcával párhuzamos tetőgerincű házak azonban ritkán emeletesek, ez is Kőszeg városfejlődésének megtorpanásáról tanúskodik. A városi házak zártsága már kevésbé igaz Pápára és Veszprémre, ahol azok jelentős számban egymás tűzfala között rést hagyva épültek, ami afféle „ál-városias módinak" tekinthető. Mindez talán már a tájegységenként eltérő formában végbemenő városiasodásra is utal. A belvárosokat is számba véve feltűnő még a mind közül a legurbánusabb soproni belváros zártsága, illetve vertikális magassága, míg a koronként eltérő városi szerepre utal az is, hogy Pápán sokkal nagyobb területet foglalnak el a zártan épült házak, mint Veszprémben. A pécsi Tettye kapcsán meg kell említeni, hogy annak városi fejlődése a veszprémi váralji településrészek fejlődési vonalához hasonló, a magánerős, többnyire családi házas építkezés kezdi felfedezni a városrész hangulatát, illetve a helyenként a belvárosra nyíló panoráma is vonzerőtjelent. Győr jellegzetes külvárosa, Újváros, már kevésbé mondhatja el magáról ezt, területén társadalmi erózió tapasztalható, a fizikai környezet leromlásával párosulva. 5. kép. Sopron, Déli külváros, a Pócsi utca páros házsora, 2002 (Szerző felvétele)