Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

MURÁDIN JENŐ: A kőfaragástól a szobrászatig. Klősz József (1843-1922)

11. kép. Kolozsvár, Házsongárdi temető, a Kloesz (Klősz) család sírköve, 1870 körül (Szerző felvétele és Beyer M. Katalin rajza) Alkotói munkásságát leginkább síremlékei nyomán lehet számba venni. Mesterség és művészet határán, egyikből a másikba átlendülve volt kőfaragó és szobrász. Épp úgy, ahogyan régmúlt korok lapicidáinak példáján látjuk. Olyan korán lépett pályára, hogy akadémiai tudást nem szerezhetett. Hazai földön ennek még nem léteztek intézményei. Építészekkel együtt dolgozva jutott gyakran értékes ismeretekhez. Hatott rá a romantika érzelemteli világa, és hangsúlyosan a historizmus kelléktárára épülő formaalkotás. Utolsó ismert munkáin, így a Layda és a Megyeri-síremlékeken a szecesszió művészete is megérintette. Keveset írtak róla, ami visszahúzódó természetében is keresendő. Alkotásai, még a legjobbak is, ritkán jutottak világító fénybe. Egy számára már idegen világban, szoborrombolások indulatai közepette érte a halál. 1922. november 2-án hunyt el Kolozsváron.

32 Családjuk sírkövére, melyet maga faragott az 1870-es években, odakerült az ő neve is. (11. kép) Emlékét özvegye, Klősz Otília próbálta élesztgetni, de egy más szemléletű társadalomban és kisebbségi sorsban, erre alig volt esélye. Maga az özvegy is méltatlan szegénységbe jutott. Utoljára, mint említik, a Capitol mozgószínház igazgatója alkalmazta jegyszedőnek, hogy valami keresete legyen.

33 A Házsongárdi temető művészeti emlékeivel foglalkozó kultúrtörténészek újabban kezdik fölfedezni Klősz számottevő hozzájárulását a méltán nevezetes sírkert szoboremlékeinekgyarapításához. Gaal György írja róla, érdemeit talán kis túlzással hangsúlyozva:„/Vío már csak nagyon kevesen tudják, hogy a múlt század utolsó negyedének legjobb kolozsvári szobrásza volt'.'

iA JEGYZETEK 1 KEMÉNY MÁRIA: A Gerenday-féle sírkőgyár története (1847-1952). Ars Hungarica, 11,1983, 1.93-126. 2 Magyar Polgár, 1867. április 17.41. 3 Népszámlálási adatok szerint 1891-ben Kolozsvárnak 27 000 magyar, 1336 német (4,1 százalék) és 3226 román lakosa volt. 1910-ben a németség számaránya már 3 százalékra csökkent. 4 KÖVÁRY LÁSZLÓ: Visszaemlékezés Schütz Jánosra. Magyar Polgár, 1900. január 11.1-2. 5 Szabad királyi Kolozsvár város házbirtokosainak névsora. Összeáll. Bodányi Sándor. Kolozsvárott, 1869. 9. 6 Klősz neve nem bukkan föl az építkezést kísérő iratokban és szerződésekben. Túl fiatal és kezdő volt még a szakmában, s a nagyszámú kőfaragót a pallérok alkalmazták és fizették. Vö.: ENTZ GÉZA ANTAL: A kolozsvári Szent-Mihály templom neogótikus harangtornya. Ars Hungarica, 10,1982, 2. 243-287. 7 Kolozsvári Közlöny, 1867. március 7.126. 8 Gerenday Antal. Magyar Polgár, 1868. augusztus 23. 406. 9 Klész József. Korunk, 1867. április 17. 3. 10 Széchenyi István mellszobrát visszahelyezték a Széchenyi téri régi közkútra. Keleti Újság, 1943. augusztus 22. 3. 11 Klősz életrajzi feljegyzéseket hagyott hátra, melyekből egy róla szóló