Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

SZERDAHELYI MÁRK: Andreas Schroth (1791-1865) szobrász

32. kép - Kistapolcsány [Topoícianky], a Keglevich-kastély kerti bejáratának egyik oszlopa. Andrea Schroth, 1838 körül melyek segítségével a vázákat a posztamensekre lehet rögzíteni.

203 Augusztus 5-én a két váza még mindig nincs kész, és a gróf sürgetően kéri, hogy 13-ig készüljenek el, ugyanis két szekere addigra Bécsbe érkezik és örülne, ha a szobrász azokkal el tudná küldeni munkáit. Megjegyzi továbbá, reméli, hogy ez így lesz, hisz amikor Bécsben tartózkodott és Schroth-tot meglátogatta, a vázák már majdnem készen voltak. Sürgetésének eredményeképp a két váza hamarosan elkészült, melyeket a gróf Kistapolcsányba száll itatott.

204 A rákövetkező év július 23-án Pozsonyból keltezett levelében Keglevich a következőket írta Schroth-nak:„A/losf kaptam Kistapolcsányból a hírt, hogy a Szt. Flórián szobor megjavítása nem kerülne többe, mint20 WW. Kérem véleményét arról, hogy mi lenne jobb: ezt a 20 WW-ot kifizetni, vagy pedig egy új szobrot készíttetni fából, mint ahogy ezt Ön már korábban javasolta".

205 A történet egyéb részleteit nem ismerjük. Valószínűleg az új hercegprímás, Kopácsy Sándor 1839. április 28-i kinevezésének hírére - még a ceremónia előtt bő egy héttel - 1839. április 18-án az időközben megnősült Schroth, visszatért Esztergomba, illetve „tovább Magyarországra egy év időtartamra".

206 Megérkezésük után fél évvel, amikor a bazilika építkezése ismét beindult volna, október 8-án Packh rablógyilkosság áldozatává vált és Kopácsy új építészt nevezett ki Hild József személyében, aki 1840-től vezette az építkezést. Szobrásznak - ahogy korábban Packh számos esetben Schroth-tot - úgy Hild a velencei származású, de már évek óta Pyrker János egri érsek hívására Magyarországon tartózkodó Marco Casagrandét választotta, akivel korábban már számos esetben dolgozott együtt vele, pl. az egri bazilikánál, a pesti Ulmann-ház zenetermének szobrászati díszítésekor, vagy a fáji Fáy-kúria reliefjei esetében. Casagrande műhelyét egyébként csak egy évre rá, 1841-ben helyezte át Esztergomba, azzal a céllal, hogy ott Kopácsy érsek megbízásából folytassa a bazilika plasztikai gazdagítását. Személyében a negyvenes években először kapcsolódik össze egy hozzánk letelepedett külföldi szobrász munkássága a magyar szobrászok és kőfaragók foglalkoztatásával. E tekintetben Casagrande kivétel a hozzánk került többi külföldi mester között, akik itt szinte mind - akárcsak Schroth vagy az egykor ugyanitt dolgozó Hofmann vagy Herzog - idegenül és egészen elszigetelten dolgoztak, anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is igénybe vették volna a hazai kismesterek, kőfaragók munkáját. Az a tény, hogy Kopácsy Packh halála miatt Hildet és Casagrandét alkalmazta, szertefoszlatták Schroth utolsó esztergomi reményeit is. Nem ismerünk tőle több ide köthető munkát és nyilván a tragédia miatt is még az év végén visszatért Bécsbe. Hogy Esztergomban amúgy sem állandó munkáról lehetett szó, bizonyítja a Passprotokollban megjelölt egyéves időtartam, valamint annak feltüntetése, hogy ebben még benne van más úti cél is Magyarországon. Packh tragédiája Schroth életében teljesen új és keserű szituációt teremtett: amíg az egyik nap még úgy tűnt, hogy van biztos munkája és megélhetése, Packh vezetésével folytatódhat a bazilika