Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

SZERDAHELYI MÁRK: Andreas Schroth (1791-1865) szobrász

31. kép. Esztergom, Szent Tamás-hegy, Kálvária. Szegezés a kereszthez, dombormű. Andreas Schroth, 1838 ahhoz, hogy a rajzok pontosan kövessék az elkészítendő szobor képét. A kálvária jelenlegi két lator figurája egészen biztosan nem Andreas Schroth alkotása. Nyilvánvaló, hogy a rajzokon ábrázolt alakok vagy alternatívát kínáltak a máig meglévők lecserélésére, utalva azok gyenge szobrászi kvalitásaira, vagy - amennyiben a kálváriát latrok nélkül állították fel - az új szobrokhoz nyújtott be terveket. Nem tudjuk pontosan, hogy miért nem valósultak meg Schroth elképzelései. A válaszban nyílván anyagiak játszottak közre: a pénzt nyílván a stációdomborművekre különítették el, s csak másodsorban finanszírozták volna a latorok kifaragását, illetve cseréjét (ha egyáltalán megbízták Schroth-tot a tervek elkészítésével és nem - a már korábban látott -„magánszorgalomból" készítette el azokat). Összesen négy domborművet faragott, melyek: Krisztus az olajfák hegyén, Júdás csókja/Krisztus elfogása (30. kép), Keresztvitel és a Szegezés a kereszthez. (31. kép) A domborművek nem csak azért nehezen élvezhetőek, mert eleve meglehetősen gyenge munkái a szobrásznak, hanem azért is, mert a homokkő ismert tulajdonságai miatt a művészi értékek egy jelentős része, különösen az apró, finom aláfaragások és szubtilis részletek az elmúlt több mint másfél évszázad során szinte teljesen eltűntek. Ebbe a környezeti hatásokon túlmenően a vandalizmus is belejátszott. A sok helyen teljesen lekopott, rosszabb esetben le is tört vagy szakszerűtlenül pótolt részek sajnos jobban jellemzik a reliefeket, mint az a kevés, elsősorban a védettebb helyeken lévő és részben a festés által is konzerválódott rész, ami még megmaradt. Ezekből jól kitűnik, hogy a mű eredetileg gondosan és mélyen volt aláfaragva, a figurák - amint azt már a latorokhoz készült rajzokon is megfigyelhető - izmoktól duzzadóak, dinamikusak, kimunkálásuk igen plasztikus. Ezek önmagukban azonban nem vonhatják el figyelmünket arról, hogy itt alapvetően egy közepes művészi produktumról van szó. Talán érdemes megjegyezni, hogy különösen a Szegezés a kereszthez domborművön mutat nagy hasonlóságot a poroszlók bárgyú arckaraktere a Szent Anna-templom Mária-ünnepein látható háttérfigurák némelyikével, így pl. Jézus bemutatása a templomban és a Mária mennybemenetele jeleneteken. Még ebben az évben, immár Bécsből ajánlatot tett az érsekség mindkét pozsonyi palotáján szükséges szobrászmunkák elvégzésére.

198 Arról azonban nincs adatunk, hogy mik voltak ezek és elkészültek-e egyáltalán. Úgy tűnik, hogy szintén 1838-ban került kapcsolatba az ekkor a Felvidéken építkező Keglevich János gróffal, aki megbízásokat adott neki kistapolcsányi [Topoícianky] kastélyával kapcsolatos szobrászati munkák elvégzésére. Az összekötő kapocs valószínűleg a tervező, a híres bécsi építész Alois Pichl, aki a császárvárosból ismerhette Schroth-tot.

199 Közvetve azonban Keglevich is ismerhette, hisz Andreas nagybátyja, Jakob reliefjeit 1831-ben a bécsi palotájából pontosan ide szállíttatta és helyeztette fel könyvtárában.-'

00 Keglevich első megbízása, melyről tudunk két nagyméretű váza, melyeket egy 1838. június 27-én kelt levélben rendelt meg Schroth-tól s mintalapokat is kért hozzá.

201 Megjegyezi, hogy ezeket hasonlóképp képzeli el, mint korábban a „kandelábereket" (32. kép), s ezeket a vázákat ugyanolyan posztamensekre is erősítik majd. Az utalás alapján feltételezhető, hogy a korábbi „kandelábereket" is Schroth készítette, tehát ezek nyilván korábban készültek. Ez esetben a kert bejáratánál található egy-egy díszes faragású oszlopról van szó. Egy hétre rá július 5-én Schroth már el is küldte a mintalapokat, különös tekintettel arra, hogy az említett 27-i levélben Keglevich kifogásolta, hogy a szobrász korábban nem válaszolt.

202 Ugyancsak 5-én a gróf válaszában az elküldött lapokról kiválasztotta a neki tetsző darabot, melyből kettőt kér, darabját 50 CM-ért. A magasságot két láb három hüvelyben szabja meg, s a rajzokat is viszszaküldte. Egy hétre rá, július 12-én Keglevich - a rá jellemző pedantériával - megírta, hogy amint a két váza kész, Schroth csináltasson ládákat is hozzá és azokba csomagoltassa be. Jelezte, hogy a vázákhoz vasat is kér,