Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)
SZERDAHELYI MÁRK: Andreas Schroth (1791-1865) szobrász
9. kép - Az esztergomi bazilika tervezett nyugati homlokzata. Rézmetszet, 40 X 25 cm, jelezve jobbra lent:„Andreas Schroth seul". 1826 körül. (Esztergom, Balassi Bálint Múzeum) meg: a korábban a várhegyen állott Szent István és Szent László szobrokat kellett kijavítania. Jelenleg ezek a szobrok a bazilikához vezető kocsiút két oldalán állnak. 89 Nem tudjuk, hogy ez a munka milyen mértékben módosította a szobrokat, ugyanis azok jelenlegi állapota nem utal jelentős későbbi beavatkozásra. A restaurálás mértéke ezek alapján vagy olyan csekély volt, hogy a szobrok egészének megjelenését nem befolyásolta, vagy azt a szobrász az eredeti stílus pontos követésével és figyelembevételével végezte. Valószínűleg még szintén ebben az évben készített Rudnay megrendelésére a tervezett esztergomi bazilikáról három acélmetszetet, melyek a székesegyház keleti és nyugati homlokzatát ábrázolják, valamint helyszínrajzot a várhegy tervezett beépítésére. 90 (9. kép) A lehúzott 100-100 darabért 360 forintot kapott, s a lemezeket utóbb leadta az építési irodának. 91 Andreas Schroth-tól alig ismerünk metszeteket, s bár ezek színvonala nem közelítik meg egy gyakorlott rézmetszőét, mégis a perspektíva és geometria pontos ábrázolásából, a technika ismeretéből arra következtethetünk, hogy bizonyára korábban is készített már ilyen jellegű munkákat, melyeket azonban elsősorban nem művészi szempontból kell szemügyre vennünk, hisz feladatuk a megrendelő tájékoztatása volt a tervezett bazilikáról. E lemezek alapján számos későbbi metszet is készült. Megbízás nélkül, 1827 év elején tervet és költségvetést készített a Szent István-kápolna oltárszobrához (Szent István vértanú halála). Ezt Ferenczy István azonos tárgyú tervével együtt mutatta be Packh Rudnaynak, aki azonban diplomatikusan így fogalmazott: „Schrott szorgalma dicséretes, ám elképzelése nem tükrözi, amit kellene" 92 Rudnay elutasításában a leírtak mellett nyilván sokkal nagyobb szerepet játszott az, hogy a munkát eredetileg is az akkor már ünnepelt magyar művésznek szánta. Érezte, hogy ő a „nemzeti" szobrász, akit támogatni kell és érdemes. Schroth„szorgalma" már csak azért sem volt időszerű, mert a magyar szobrász ekkor már régóta kutatta a szoborhoz szükséges fehér márványt. Megjegyezendő, hogy Ferenczy, nem túl sikerült szobrát csak négy évvel később készítette el. 93 Fentebb már említettük az építendő bazilika látványterveit bemutató három metszetét. 1827. június 23-án Schroth elismervényt állított ki 200 WW összegről, melyet „szóbeli megállapodás alapján 3 db vörösréz tábla elkészítéséért kaptam, melyek az építés alatt lévő dóm látképei". 94 Rudnay még aznap engedélyezte a művésznek a 200 WW kifizetését a dómkasszából. Az elkészült mű igen fontos dokumentum lenne, de sajnos még azt sem tudjuk, hogy ezek kinyomtatásra kerültek-e valaha, minthogy az esetlegesen elkészült lapok sorsát sem ismerjük. 95 Sokévnyi csend után, immár fordulóponthoz érkezett a Colloredo-emlékmű ügye. Az Ellmaurerhez 1826-ban írt levelében is szorgalmazott megbízással kapcsolatosan a császár nem sietett Metternich 1821. október 12-i levelére válaszolni. Majdnem hét év telt el azóta, míg végre 1828. március 23-án Bécsben kelt levelében Ferenc végül is engedélyezte a mű elkészítését. 96 Megadta a lábazatra kerülő felirat latin nyelvű szövegét, valamint elrendelte - nyilván költségkímélés céljából - bizonyos bronz díszítőelemek elhagyását. Az így keletkezett plusz pénzből előírta egy gipszmodell elkészítését, figyelmen kívül hagyva, hogy Schroth azt már 1820-ban elkészítette. Megjegyezte továbbá, hogy a szobrászok által elküldött terveken (rajzokon) bizonyos díszítőelemek és részletek (pl. a máltai kereszt) nem megfelelőek. A császár levelére immáron másodszor indul be az udvari bürokrácia. Különösen ettől az időtől fogva maradt fent sok dokumentum, melyek zöme a különböző számításokról és elszámolásokról, pénzügyi átutalásokról valamint a fegyverraktárban történt átalakításokról, azok tervezeteiről és költségeiről szólnak. A fenti császári utasítást április 10-én az Akadémia kurátora, Metterinch tolmácsolta az elnökségnek, személy szerint Ellmaurernek. 97 Miután ez kézhez kapta, azonnal levelet intézett a két Schroth-hoz, kérve, a hét évvel korábbihoz képest aktuális költségvetésüket. A válaszlevélben Andreas és Jakob - a költségeken kívül - néhány fontos és érdekes részlettel is szolgált: 98 „A buszt előállításához az aláíró az elhunyt marsall azon arcképét használja fel modellként, mely jelenleg Trautmansdorf herceg birtokában van. Már a gipsz-büsztöt is ennek felhasználásával készítette Zauner és Caucig urak tanácsaival. Ennek következtében a buszt megfelel a később felmerült igénynek, illetőleg kívánságnak, hogy megalkotásához a fent említett festmény szolgáljon alapul. Őfenségének megjegyzését a máltai érdemrenddel kapcsolatban a szobrász maximálisan figyelembe fogja venni. A to-