Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

SZERDAHELYI MÁRK: Andreas Schroth (1791-1865) szobrász

vábbiakban az alulírtak kötelezik magukat, hogy a munkát az egyértelmű döntéstől és a munka elfogadástól számítva egy éven belül szállítják. Végül, pedig az aláíró szükségét látja annak, hogy a legmagasabb elnökséget arra kérje, hogy legyen olyan szíves a büsztre 50 arany, a talpazatra 300 CM előleget kiutalni, melyek a jelentős kiadásokat fedeznék. Az előbbit (50 arany) saját maga számára a másodikat (300 CM) rokona (Vetter) számára" Érdemes megjegyezni, hogy a levélben még a Fegyverraktár átalakítására, illetve annak módjára is felhívták a figyelmet. A levelet egyébként Jakob helyett fia, Franz Schroth írta alá apja „írásképtelensége" miatt, az előbbi csak xxx-el jelölve magát. A két szobrász levelét, valamint az egyéb papírokat, 1828. július 18-án Ellmaurer tolmácsolja a részletes költségvetéssel Metternichnek. Ebben megjegyzi, hogy a szobor kivitelezése előreláthatóan késik, mivel „az emlékmű legfontosabb részét készítő szobrász, Andreas Schroth ez idő tájt egyéb megrendelései okán Esztergomban tartózkodik", másfelől megemlíti az előleg kérdését, mely véleménye szerint azért méltányos, mert a szobrászok az előállítási költséggel nem rendelkeznek." Ez jól mutatja, - mint arról a bevezetőben már említés történt -, hogy a szobrászok nagy része ekkoriban még ahhoz sem rendelkezett elegendő pénzzel, hogy az anyagköltséget megelőlegezze. A levélben egyébként szó esik a költségekről, melyek némileg változtak a hét évvel korábbihoz képest. Ellmaurer beszél még más árcsökkentő és árnövelő tényezőkről is: a buszt elhelyezése miatt szükséges építészeti megerősítésekről, valamint a talpazat anyagáról, ami nem gránit, hanem márvány lesz.

100 A következő év októberére, ahogy azt vállalták, mind a lábazat, mint a buszt készen állt.

101 (10. kép) Ezeket Ellmaurer ki is állíttatta az Akadémia állandó kiállításán. Azonban annak ellenére, hogy a két szobrász a munka befejeztével sürgősen kérte a maradék összeg mihamarabbi kifizetését, a nekik járó összeget valószínűleg csak a következő évben kapták meg.

102 Nem sokkal ezután Andreas nagybátyja, Jakob annyira megszorul anyagilag, hogy kérelemmel fordul az Akadémiához, melyben pótlólagosan 30 CM összeget kifizetéséért folyamodik, miután előre nem látható költségei merültek fel az emlékművel kapcsolatosan, melyet ennyire alacsony összegért csak azért vállalt, „hogy a felső körök megbízását megkaphassa e munkára, s mert tekintetbe vette a takarékossági igényeket' még annakárán is, hogy ráfizetés lett a császári megbízásból.

103 Az emlékművel kapcsolatos egyéb kifizetésekről, valamint a befogadó helyiség átalakításáról és a mű szállításáról még éveken keresztül számos írás tanúskodik.

104 Az emlékmű még 1831 márciusában sem állt a helyén.

105 Josef Colloredo marsall márványbüsztje, a hátán jel10. kép. Wien, Arsenal. Josef Colloredo gróf márványbüsztje, Andreas Schroth, 1829 (Wien, Heeresgeschichtliches Museum) zett ANDREAS SCHROTH sc WIENN 1829. felirat tanulsága szerint, Bécsben készült. Szerencsére a mű viszonylagos épségben maradt fent, bár 1859 folyamán kisebb restauráláson esett át. A 80 cm magas buszt a művész egyetlen megmaradt márványból faragott művészi kivitelű alkotása, de ennek alapján is megállapítható nagyfokú jártassága a márványfaragásban. Virtuóz szobrászi tudását elsősorban a ruházat aprólékos kimunkálásán érzékelteti: jól megfigyelhető, hogy a szobrász milyen nagy élvezettel és elmélyüléssel gravírozta, faragta, fúrta bele a legapróbb részleteket is, melyek aztán dekorativitásuk miatt szinte jobban vonzzák a tekintetet, mint maga a portré. Különösen a csipke és a mélyen aláfaragott, fodros köpeny anyagszerű hímzései mutatják nagy technikai tudását. Ettől függetlenül a mű jellemző gyermeke korszaknak: szépen kidolgozott és idealizálóan részletmentes, kissé üres arckép. Az 1848-as forradalom idején a Renngassén található Fegyverraktárát kifosztották, majd 1856-ban lebontották. Az emlékművet sok más egyébbel együtt az újonnan épített Arzenálba vitték át, ahol az ma is látható.

106