Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

SZERDAHELYI MÁRK: Andreas Schroth (1791-1865) szobrász

ám a fiatal szobrász hiába érzett hálát elhunyt munkaadója iránt, és hiába volt az özvegy hozománya egy „kisebb vagyon", nem tudta elhatározni magát arra, hogy 24 évesen öt éhes szájat etessen és az ezzel járó gondokat felvállalja.'

9 A műhelyt néhány évig mégis vezette, majd valószínűleg a Rómából ekkoriban Bécsbe áttelepült milánói szobrász, a Magyarországra is dolgozó Canova-tanítvány, Giuseppe Pisani (1757-1839) vette át és szervezve meg, mint Bécs legnagyobb szobrászműhelyét.

20 Az új férjjelölt a szintén szobrász Leopold Marschall (1757-1813 után) volt, akivel a házasság Josef Schroth halála után két évvel, 1799. január 7-én köttetett.

2

' Három évre rá az asszony a régi Schrothházat eladta Kliebernek, aki ott műtermet rendezett be.

22 E házasságból két lány és két fiúgyermek született. A fiúk Josef és Franz Marschall szintén akadémiai szobrászok lettek, akik féltestvérük, Andreas segítségével Esztergomban és Pannonhalmán is dolgoztak.

23 AKADÉMIAI ÉVEK (1803-1822) Andreas Schroth 1803. március 22-én iratkozik be az a Bécsi Császári és Királyi Képzőművészeti Akadémiára.

24 1803-tól 1805-ig előkészítőre járt, 1805-től pedig a szobrásziskolában tanult

25 és jó eredménnyel részt vett a nyári kurzuson is.

26 1809. május 20-án kapta első bizonyítványát.

27 Ennek megszerzése után másfél hónappal, 1809. július 4-én iratkozott be az Akadémia felsőbb osztályaiba (Hohschule), ahol 1820-ig szinte megszakítás nélkül folytatta tanulmányait,

28 mely így összesen majdnem 17 akadémiai évet jelentett, mely szinte példátlan. Tanárai Franz Anton Zauner, valamint Johann Martin Fischer voltak. Huszonöt évesen, 1816-ban jelentkezett az akadémiai növendékeknek rendezett legmagasabb szintű versenyre, az Udvari Díjra (Hofpreis), melyet több művészeti területen is indítottak, a szobrászaton kívül történelmi és tájképfestészetből. A jelentkező szobrásztanulóknak szánt pályázati feladat ez évben az Iliász hetedik énekén alapult: egy reliefen kellett azt a pillanatot ábrázolniuk, amikor Aiasznak, sorshúzás útján, Hektorral kell megküzdenie.

29 Az első helyezett Josef Káhsman lett,

30 Andreas Schrothnak az igen megtisztelő második helyezés jutott, amiért az ezüstmedálon kívül, 6 aranydukátot

31 is kapott.

32 Az ezt igazoló oklevelét a következő év január 18-án állították ki,

33 a díjkiosztásra egy hónapra rá került sor. Sajnálatosan a szoborról semmit sem tudunk, a pályázat címéből legalább expresszív jellegére következtethetünk: egy ilyen pillanat ábrázolása nem is annyira a mozgással, mint inkább a fiziognómiával lehetett összefüggésben. 1817-ben kelt kérvényében ösztöndíjért folyamodott,

34 s bár az igazgatóság támogatta, ezt csak a következő évre kapta meg,

35 onnantól kezdve viszont 1819-ben,

36 1820ban

37 és 1821-ben

38 is is folyamatosan utaltak számára 150, illetve 160WW-os segélyt. Még 1819-ben jelentkezett az előző évben kilépett Josef Riedlinger helyére, a szobrásziskola korrektori állására, ám kérését elutasították.

39 A következő évben fejezte be az akadémiai képzést,

40 s valószínűleg ettől kezdve, vagy legalábbis ezekben az években, rajzolóként dolgozott az Európa-hírű Danhauser bútorgyárban.

41 1820-ban állította ki első művét Bécsben, az Akadémia szokásos évi kiállításán: Apolló megvédi Aeneast az őt üldöző Diomedes elől címmel.

42 A nyilván dinamikus hatású gipszcsoport sorsát - mint általában kiállított műveit - nem ismerjük, mint ahogy a megrendelőjét sem. Úgy tűnik, hogy ugyanebben az évben Schroth Csehországban járt, „ahol hosszú ideig [...] több megbízást is elvállalt".

43 A pontos idő nehezen behatárolható, mindazonáltal nem valószínű, hogy 1820 előtt utazott volna oda, mivel az akadémiai bejegyzések szerint a téli és nyári szemesztert is folyamatosan látogatta. Csehországgal kapcsolatban két munkájáról biztosan tudunk. Az egyik a Prágába, feltehetőleg az ottani Colloredo-kastély számára készített Josef Colloredo Mansfeld marsallt ábrázoló mellszobor, melyet még Bécsben mintázott meg.

44 Az ezzel kapcsolatos előképet egy festett képmás szolgáltatta,

45 melyhez Schroth „a gipszbüsztöt is már ennek felhasználásával készítette Zauner és Caucig urak tanácsaival"

46 Tudjuk továbbá, hogy az elkészült szobor anyaga márvány volt és Zauner szerint,jól eltalált"

47 tehát ő azt még Bécsben láthatta. Maga Schroth egy későbbi levelében csak annyit jegyzett meg, hogy „a modellt Lamberg gróf úr idejében már megcsináltam"*' 8 Lamberg Sprintzenstein 1818-1822 között volt az Akadémia elnöke, az idézetben szereplő Franz Caucig pedig 1820-1828 között vezette a „Művész- és Szobrásziskolát", így a portré 1820-1822 közé tehető. Mivel azonban jelenlegi tudásunk szerint Andreas 1820-1821 között Csehországban tartózkodott, így a Bécsben megmintázott buszt 1820-ban készülhetett mely alapján Weißenhofer 1821-es datálása picit későinek tűnik.

49 Sajnos e munkájáról nincsenek további információink.

50 A másik Csehországhoz fűződő, általunk ismert megbízása - mely nyilván ugyan ebből a kb. egy évből való -, a Rudolf Chotek gróf által épített kacinai kastély számára készített mitológiai témájú reliefek.

5

' Mivel a kastély építése 1822-ben fejeződött be, de Schroth - ahogy már említettük és hamarosan látni is fogjuk - 1821 őszén már ismét Bécsben tartózkodik, ezért e munkáját - ha azt Csehországban és nem Bécsben készítette - 1820-1821 közötti időszakra kell tennünk. A gyönyörű klasszicista épület homlokzatait összesen három figuratív relief díszíti, melyek közül - a főbejárat fölötti timpanonban található, Václav Prachner által készített