Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

B. Benkhardt Lilla – Fülöp András: A nemesládonyi római katolikus templom műemléki kutatása

20. kép. A templombelső a helyreállítás után, 2004 bizonyította, a hajóban a falpilléreken nyugvó boltvállak a korábbi boltozatindítások helyére kerültek, azaz a boltoza­ti tagolás nagyjából megfelelt a korábbinak. A diadalívet lebontották, és az újat keletebbre építették fel, ezzel ösz­szefüggésben új szentélylépcső és szószék készült. Ekkor a falkoronát följebb helyezték, valamint új ablakokat nyi­tottak, így a visszabontott déli diadalívpillér vonalában is - külső oldalán höbörcsös vakolaton besimított keretezés­sel -, a szentély déli ablakát viszont az újonnan felhúzott diadalívpillér miatt be kellett falazni. A templom mai burkolatát alkotó kelheimi kövezet ko­rára nézve annyit tudunk, hogy a vele együtt alkalmazott, falak mentén és a padok alá lerakott, N és J Izidor bélyeges téglákból álló padló a mai oltártömb alá fut be és lefedi a papi sírt is, azaz a padló 1846 után készült. Az előbbi tégla­bélyeg alighanem Nemesládonyra utal, az utóbbi viszont biztosan köthető Jankovich Izidorhoz, aki egy csepregi birtokos család sarjaként 1813-1857 között élt Bükön. 1 " így az említett burkolat kétségkívül azonosítható az 1854­55-ben lerakott„kőlapokkal." A templomtorony nyugati bejárata - mint azt az archív fotó mutatja - már egy 20. század eleji homlokzatjavítás során nyerte el akkori állapotát (ekkor került ide az 1933­as harang?). Ezt az 1980-as évek tatarozása követte, mely részben megszüntette a nyugati bejárat fölötti architektú­rát. A nemesládonyi templom teljes, külső és belső hely­reállítása a, kutatási eredmények figyelembe vételével, közelmúltban fejeződött be. (19-20. kép) A tervező, Maráz Péter (Marázterv) célul tűzte ki a korábbi homlokzati kép megtartását az egyik 19. századi, ám azóta elfalazott ablak jelzésszerű visszaállításával. A belsőben megmaradt a ko­rábbi padlószint, a burkolat a román kori hajó szakaszán téglából, a többi részen pedig a meglévő kelheimi kövezet újbóli lerakásával készült el. A falfelületek egységes, tojás­héj-színt kaptak, a restaurátori kutatás során feltárt csekély feliratos festésrészletek bemutatása mellett. Egyúttal kor­szerűsítették az épület világítását is. A templom újraszen­telésére 2004. szeptember 11-én került sor. 53 Az így elkészült műemléki helyreállítás remélhetőleg a következő évtizedekre megnyugtató megoldást jelent az épület fennmaradása szempontjából. A templom sok évszázados története azonban arra figyelmeztet, hogy annak állapota, miként másutt is, 20-30 évenként újra le­romlik, beavatkozást igényel. Nem mulasztható el tehát a rendszeres karbantartás, ám az, hogy lesz-e erre szándék, anyagi háttér és szakmai támogatás, már mindannyiunk felelőssége.

Next

/
Thumbnails
Contents