Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

B. Benkhardt Lilla – Fülöp András: A nemesládonyi római katolikus templom műemléki kutatása

JEGYZETEK 1 A felújítás kezdeményezője és lebonyolítója a község polgármestere, Bokor Endréné volt, elsősorban az ő érdeme, hogy a falu erőn felül véghez tudta vinni a templom helyreállítását. 2 A falkutatás Mentényi Klára művészettörténész (ÁMRK) részvételével kezdődött, ekkor a helyszíni munkákban Bodó Balázs régész (KÖH) volt segítségünkre, amit ezúton is megköszönünk. Külön köszönettel tartozunk SebiKatinak (Sebestyén Ferencné), aki nagy betegen, élete utolsó napjaiig önzetlenül segítségünkre volt, de a kézirat leadását már nem élhette meg. 3 A kutatás mértékét behatárolta a pályázat szerény önrésze révén elnyerhető összeg. Meggyőződésünk, hogy ilyen feltételek között a kutató akkor jár el helyesen, ha elsődlegesen a helyreállítás során veszélyeztetett részletek feltárására, dokumentálására koncentrál, ezen túlmenő kutatásba pedig csak olyan mértékben fog bele, amennyire a várható tudományos haszon arányban van a befektetett anyagi erővel. 4 Itt kell megjegyeznünk, hogy a levéltári források áttanulmányozására csak a helyszíni kutatást követően volt lehetőségünk. így a kutatási dokumentációinkban leírt periódusok datálása több esetben módosult. 5 Mindkét faluban P. Hajmási Erika végzett néprajzi és népi táplálkozásra kiterjedő gyűjtést. Kéziratos anyagának felhasználását ezúton is köszönjük. 6 Hadtörténeti Múzeum és Intézet Térképtára, I. sz, katonai felmérés Col. V. Sec. 13. 1784. 7 Visitatio Canonica 1780. Győr, Egyházmegyei Levéltár, 50. köt. 313339.321. Ezúton mondunk köszönetet Horváth Richárdnak a levéltári kutatásainkhoz nyújtott segítségéért. 8 CSÁNKI DEZSŐ: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. III. Budapest, 1897.617. 9 WENCZEL GUSZTÁV: Árpád-kori új okmánytár. I-XII. Pest - Budapest, 1860-1874. VI.: No 346.; Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. I—

IV. Bearb. Hans Wagner, Irmtraut Lindeck-Pozza. Graz - Köln, 1955-1985. I.: No 213. Az oklevél világosan fogalmaz: nem Ládony falu található a Szent Miklós-egyház közelében, mint ahogy Csánki gondolta, hanem a határ. Ld. CSÁNKI 1897. (8. jegyzetben i. m.) 617. Kál esetleg megegyezhet azzal a terra Kyallal, melyből 1212-ben hűségéért István klerikus öt ekényi részt kapott meg, és Németországból érkező őse, Kaal már Szent István korában birtokos volt itt. Ld. Sopron vármegye története. Oklevéltár. I. 1156-1411. II. 1412-1653. Szerk. Nagy Imre. Sopron, 1889-1891. I.: No 7. Kál falu lokalizálása azonban több szempontból is nehéz. Az 1234-ben eladományozott terra Cal, mely nemcsak a Szent Péter-templomot, hanem vélhetően a birtoktest délnyugati csücskében álló villa Cal-t is magában foglalta (az oklevél nem fogalmaz egyértelműen), nyugatról-északnyugatról egy másik, már régóta magántulajdonban lévő villa Cal-lal is határos volt, tehát a 13. század elején több közeli falu is viselte ugyanezt a nevet. A birtoktesten említett Szent Péter-templom - figyelembe véve a patrónusbeli hasonlóságot - megegyezhet a mai sajtoskáli r. k. templommal, ami a birtoktesthez tartozó villa Cal helyét is kijelöli. A sajtoskáli templom a 18. század végén egyébként szintén a falu szélén feküdt (vö. I. katonai felmérés Col. IV. Sec. 7.), és hasonlóan a birtok (puszta) határán helyezkedett el 1238-ban a közeli Zsédeny temploma. Vö. Hazai okmánytár. Kiadják: Nagy Imre, Páur Iván, Ráth Károly, Stummer Arnold, Véghely Dezső. I-VIII. Győr - Budapest, 1865-1891. VIII.: No 22.; Urkundenbuch des Burgenlandes i. m. I. No 262. 10 Terepbejárásunk során megfigyelhető volt, hogy a templom tágabb környezetében leletanyagot csupán az út túloldalán lévő kiszáradt tó melletti földterületen találtunk, ám az sem korábbi 15. századnál, sőt ettől kicsivel nyugatabbra már ez is hiányzik. Fölmerül tehát a kérdés, hogy az Árpád-korban volt-e egyáltalán a falunak rögzült helye. Ld. még a 8. jegyzetet is. 11 Fertődre vonatkozóan: 1265-ben egy név nélküli földdarabot írnak körül Ciráktól délre és a Repcétől nyugatra, melyet nyugatról a Leprások falva (Villa Leprosorum), délről Fertőd határolt. A földdarab, mint szerzett és örökös nélküli földbirtok, a Veszkény nemzetségtől a királyra szállt, tőle adományként vissza a nemzetség Dénes nevű tagjára, akiről a ma is meglévő település, Dénesfa (Dénesfalva) a nevét kapta. Egy 1269-es határjárás szerint továbbá Fertőd négyes szöghatárt képezhetett a tőle nyugatra fekvő Ivánnal, az északra fekvő Bodok falu népeinek földjével és sarkosan az egyik Osl nembeli birtokos területével. Vö. Urkundenbuch des Burgenlandes (9. jegyzetben i. m.) I.: No 481, 539. Ezek alapján csupán annyi állapítható meg, hogy Fertőd a mai Csér és Répceszemere területén feküdhetett, a falu birtokosát azonban sajnos egyik oklevél sem nevezi meg. A lokalizációra nézve ld. még - igaz, tévedésekkel: HERÉNYI ISTVÁN: A Repce- és Gyöngyös-mellék falvainak története a középkorban. Kézirat. II. Budapest, 1965. 366-367. OSZK Kézirattár, Fol. Hung. 3182. 12 Urkundenbuch des Burgenlandes (9. jegyzetben i. m.) L: No 497., 505., III.: No 493a.; SZENTPÉTERY IMRE: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. Budapest, 1923. No 1526., 1534.; Hazai okmánytár (9. jegyzetben i. m.) V: No 30. 13 Hazai okmánytár (9. jegyzetben i. m.) VIII.: No 136.; Urkundenbuch des Burgenlandes (9. jegyzetben i. m.) II.: No 109. 14 A másik két oklevél egyikében Lőrinc soproni ispán és királyi asztalnokmester ítélkezett, azaz az oklevél 1267 körül keletkezett. Lőrinc szereplésére ld. pl. Urkundenbuch des Burgenlandes (9. jegyzetben i. m.) I. 493. A másik oklevélben János soproni ispán szerepelt, akinek működésére 1273 körül vannak adatok (a soproni ispánok névsorát és a további irodalmat ld. GÖMÖRI JÁNOS: Castrum Supron. Sopron vára és környéke az Árpád-korban. Sopron, 2002.103-104. 15 Magyarország vármegyéi és városai. Somogy vármegye. Szerk. Csánki Dezső. Budapest, [1914]. 383.; Korai magyar történeti lexikon. Főszerk. Kristó Gyula. Budapest, 1994.474. (Szovák Kornél szócikke) 16 Urkundenbuch des Burgenlandes (9. jegyzetben i. m.) II.: 307. sz.; ez az oklevél lényeges megállapításokat tartalmaz a várjobbágyok öröklésrendjére vonatkozóan, így a közelmúltban részletesen foglalkozott vele a történeti szakirodalom is: ZSOLDOS ATTILA: A szent király szabadjai. Fejezetek a várjobbágyság történetéből. Budapest, 1999.131. 17 ZSOLDOS 1999. (16. jegyzetben i. m.) 144., 153. Elvileg természetesen várjobbágyi származású ember is alapíthatott plébániatemplomot, de csakis már saját tulajdonban lévő birtokon, vö. KOLLÁNYI FERENC: A magán kegyúri jog hazánkban. Budapest, 1906.68-69. A kisméretű nyugat-magyarországi falusi templomok kegyurairól újabban: VALTER ILONA: Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon. Budapest, 2004. 85-86. 18 WENCZEL (9. jegyzetben i. m.) IX.: No 418.; SZENTPÉTERY IMRE - BORSA IVÁN: AZ Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II. Budapest, 1961. No 3281. Érdekes volna tudni, hogyan szerezte meg a Ják nemzetség a falu egészét korábbi birtokosaitól, akik, mint láttuk, csak részbirtokokat tartottak kézben. Itt jegyezzük meg, hogy az a szakirodalomban olvasható, forrásmegjelölés nélküli, 1204-es dátum, mely a Ják nembeliek ládonyi birtoklására vonatkozna, alighanem elírás, vö. M. KOZÁK ÉVA: A nagygeresdi r. k. templom. Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk. Pamer Nóra. Budapest, 1994. 322. 19 Vö. FEJÉR, GEORGIUS: Codex diplomaticus regni Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. [—XI. Buda, 1829-1844. VIII/1.: 112.; KARÁCSONYI JÁNOS: Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. II. Budapest, 1901. 245-246.; Urkundenbuch des Burgenlandes (9. jegyzetben i. m.) III.: No 32.; a Ják nemzetség bal parti ága 1221-ben pl. úgy részesült a vasi várföldekből, hogy királyi szerviens (serviens, minister regis) rangban volt (FEJÉR i. m. Hl/T: 330.; Váradi regestrum. Értelmezi: Kandra Kabos. Budapest, 1898. No 364.) 20 A nemzetség Rába bal parti ágát ilyen néven csak későn, 1290ben említik először: FEJÉR (19. jegyzetben i. m.) VII/2.: 238., KARÁCSONYI 1901. (19. jegyzetben i. m.) II.: 249-250, de a Rába bal partján az ún. jobb parti ágnak is voltak birtokai. így pl. 1259-ben ők birtokolták Rábasömjént, ahol 1288 előtt felépült a ma is álló, eredetileg Szent Péter-patrocíniumú templom. FEJÉR (19. jegyzetben i. m.) V/3.: 443444.; Sopron vármegye története (9. jegyzetben i. m.) I.: 189.; KARÁCSONYI 1901. (19. jegyzetben i. m.) 151., 261,264. 21 Váradi regestrum (19.jegyzetben i. m.) No 364.; K. FÁBIÁN ILONA:A Váradi regestrum helynevei. Szeged, 1997.43. No 94. 22 Hazai okmánytár (9. jegyzetben i. m.) IV: 113.; Urkundenbuch des Burgenlandes (9. jegyzetben i. m.) I.: No 323. sz.; MENTÉNYI KLÁRA: Jakfa, római katolikus templom. Lapidarium Hungaricum. 5/6. Vas megye. I-II. Szerk. Lővei Pál. Budapest, 2002.1.: 327-345. A nemzetségen belüli osztozkodás eredményeképp 1221-ben Köröselőt birtokolták, mely határos volt Vámoscsaláddal (terra Chalad), Uraiújfaluval (terra