Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

B. Benkhardt Lilla – Fülöp András: A nemesládonyi római katolikus templom műemléki kutatása

1766-ban emlegetett szentélyboltozat a korábbi, visszavésett boltozattal lenne azonos, úgy az azon átfutó harmadik, görög és latin feliratos meszelésrétegnek ez után, késő barokk időszakban kellett volna keletkeznie.

148 Ez megindokolná azt, hogy miért hiányzik a szentélyben egy barokk festés- vagy legalább meszelésréteg. Az ugyanis még érthető lenne, hogy az evangélikus feliratos réteget a 18. század első felében, a templom közös használatakor még megtartották, de az már nem, hogy amikor a 18. század közepe után a két felekezet viszonya megromlott és a nagy 1772-1780 közti felújításkor miért nem meszelték le azt, mikor tudjuk, hogy pl. az újonnan épült karzatot lemeszelték. E kései feliratos meszelésréteg datálása nem független a szentélyétől. Mivel, mint említettük, az északi hajófalon tapasztalt gerendafészek kifoltozásán átfut a harmadik (görög és latin betűs meszeléssel egyező) meszelésréteg, a hozzá tartozó faszerkezet ebben az esetben lehetett egy északi karzat keleti vége is, melynek mellvédjére utalna a hajófalban talált kifoltozás. Az a tény, hogy a karzat keleti vége épp a középkori diadalívpillérig tartott, arra utalna, hogy 1634-ben, a karzat építésekor a középkori szentély még megvolt, azaz a templom bővítésére, a mai szentély megépítésére csak ezt követően került sor. Mindaddig azonban, amíg nem találjuk meggyőző magyarázatát ezen meglehetősen archaikus feliratok késő barokk alkalmazásának, analógiái alapján ezt a réteget is protestáns korinak kell tartanunk. Ez azonban nem változtat a szentély keltezésén: összességében véve megállapíthatjuk, hogy ennek a különös alaprajzi formának az alkalmazása feltétlenül a protestáns időszakhoz köthető.'

49 1772-től kezdődően tehát egy nagy átépítésre került sor, amely a torony 1750-es években bekövetkezett felújítása után a következő jelentős beavatkozás volt a templom életében. Mintáz egyházlátogatási jegyzőkönyvekből kiderül, 1780-ra a munkák már nagyrészt befejeződtek. A szentélyhez képest utólagosan elkészült a sekrestye, s alatta egy újabb kripta létesült, s mint láttuk, ekkor már régóta megvolt Spisics Ádám kriptája a torony alatt, melyet a megtalált pecsétnyomó alapján azonosítani tudtuk. Szintén e késő barokk átépítés nyomán készült el a mai karzat,

150 amellyel egy időben, mint az a kutatás során világossá vált, befalazták a középkori déli kaput, új bejárást nyitva a nyugati tornyon keresztül. Elképzelhető, hogy a toronyaljban lévő kripta boltozatát már ekkor meg kellett bontaniuk, mert akadályozta a közlekedést, és talán már ekkor összetörték Spisics Ádám sírkövét. A templomot, a Commissio Religionis felszólításával ellentétben mégis beboltozták, de mint a rétegviszonyok mutatják, csak egy második építési fázisban. A déli hajófalban talált boltozatindítás, a két korábbi, visszabontott, téglából épült diadalívpillér és az említett boltozat egyformán meszes, fehér 19. kép. A helyreállított templom nyugatról, 2004 habarccsal készült, ebből következtetünk arra, hogy a boltozat már ebben a periódusban megépült, noha biztosan csak annyit tudunk, hogy 1821-ben már megvolt. Annyi tény, hogy a szóban forgó boltozat semmiképpen nem egyezhetett meg a maival. Erre utal a korábbi szentély 1832-ben megadott hossza (7,87 m), mely eltér a jelenlegitől, viszont megegyezik a visszabontott, téglából épült diadalívpillérek által kijelölt szentélymérettel. A források szerint a következő beavatkozásra 1832-33ban került sor, amikor az ormótlan támpillérekkel kívülről megtámasztották a templomfalakat. Mivel az északi hajófal közepén hiányzik a támpillér, elképzelhető, hogy szerepét a helyén lévő toldaléképület váltotta ki, azaz ugyanebben a periódusban épült. A déli szentélyfalon nyíló kis ablakot megszüntették, és helyén tágasabb, félköríves záródásút alakítottak ki. Pontosan keltezhető a templom tengelyében eltemetett kelet-nyugati tájolású papi sír. A rétegviszonyok és a mellékletek alapján 19. századinak tartható temetkezés azonosításakor olyan papi személyre kellett gondolnunk, aki kötődött a faluhoz, itt szolgált és itt is halt meg. Nemesládony plébánosai közül mindössze egyetlen akad, akit a faluban temettek el: Vida József, ő 1843-tól volt a községben és 1846. március 25-én hunyt el „hurut lázban".

151 A helyszíni kutatások, valamint az írott források adatai szerint egy következő építési periódusban, 1854-1855ben került sor a templom újraboltozására. Mint a falkutatás