Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

B. Benkhardt Lilla – Fülöp András: A nemesládonyi római katolikus templom műemléki kutatása

ellenére, hogy egy nagy beavatkozás történt (a templom hossza közel kétszeresére nőtt) sem közvetlen, sem közvetett adatunk nincs az építés idejére. Annak meglétére először csak igen későn, 1771-ből van adat, amikor már az épület mai méreteit írják le. E különös alaprajzi forma meglehetősen társtalan a magyarországi templomépítészetben. Igaz, a templomok szentélyének tengelysarkos elrendezése már a középkorban is ismert, bár ritka forma volt. Tengelysarkos vagy tengelytámpilléres szentélyzáródású templomok a 14. század második felétől kezdve épültek Magyarországon," ám ezek mind kívül, mind belül sokszögzáródásúak voltak, belső terüket ennek megfelelően általában bordás keresztboltozat fedte. A nemesládonyi szentély viszont amellett, hogy kívül nem szabályos hat- vagy nyolcszög oldalaival zárul, belülről íves, mely nem utólagos köpenyezés, netán leveses eredménye. Meg kell említenünk továbbá, hogy a szentély eredeti, apró, kb. másfél méter magas ablakai közül az egyiknek a részlete szerencsésen megmaradt, kávája szinte merőlegesen fordult be, áthidalása félkör- vagy szegmentíves volt, azaz semmi nem utal arra, hogy gótikus nyílás lett volna. Mindebből arra következtetünk, hogy a templomhajó kelet felé való megtoldása és vele együtt a szentély egy újkori építési periódus eredménye. Ugyan hasonló alaprajzi forma található a gyöngyösi Szent Bertalan-templom gótikus szentélyénél, ám annak belső oldalát egy sokkal későbbi periódusban, a 18. század közepén alakították ívesre.

142 Vannak még kívül sokszög, belül félköríves szentélyzáródású templomok, melyek az ország középső részén csak igen későn, a 18. század közepétől jelentek meg (pl.azóbudai,

143 a perbáli plébániatemplom,

144 vagy a pilisszentlászlói pálos templom

14

'

1

), ezek viszont sohasem tengelysarkos elrendezésűek. A nemesládonyi szentélyzáródás pontosabb datálása tehát alaprajzából kiindulva nem vezet eredményre. 0 3m 18. kép. A templom periodizációs alaprajza, 2004 Közelebb visz a keltezéshez az a tény, hogy a szentélyfalon található feliratok legvalószínűbben a protestáns időszakhoz köthetők, tehát valamikor a 16. század végén, 17. század folyamán készültek, ami a szentély datálásához is támpontot adhat. A számos hazai példa közül ezúttal csupán a szomszédos Nagygeresd templomát említjük, ahol 1619-es évszámmal keltezve szintén előkerült egy meszelésréteg, melyet kifestések - növényi motívumok, evangélisták ábrázolásai és zsoltáridézetek feliratai - díszítettek.

146 Külön érdekesség, hogy alatta (de már a középkori festés fölött) egy korábbi, vélhetően 16. század végi meszelésréteg is mutatkozott, rajta szintén az evangélikusokhoz köthető feliratokkal.

147 A nemesládonyi templomról csupán annyit tudunk, hogy a belsőben a 17. század első felében végeztek munkálatokat (1634: egy fakarzat, 1644: oltár), sőt 1647-ben zsinatot is tartottak itt. Mivel a 17. század utolsó évtizedeiben és a 18. század elején a török pusztítások és a templomfoglalások idején egyik felekezetnek sem volt lehetősége ilyen nagy méretű átépítésre, a szóban forgó periódus legvalószínűbben a 16. század végére - 17. század első felére tehető. Ez indokolná a mai szentély belsejében feltárt, a keleti szentélyfaltól kissé távolabb álló sekély alapozást, amely az evangélikus oltárhoz tartozhatott, és amelyet még 1766-ban is leírtak. Ebben az esetben viszont a feltárás során az északi hajófal mellett megtalált cölöp, illetve a hajófalban mutatkozó gerendafészek csak egy építési állványzat maradványaként értelmezhető, és nem tartozhat az egykori karzathoz, hiszen a falban jelentkező gerendafészek befalazásán már átfut a harmadik (görög és latin feliratos réteggel megegyező) meszelés, míg tudjuk, hogy az evangélikusok fakarzata még 1766-ban is fennállt. A képet árnyalja az a tény, hogy a szentély falazatában jelentkező vízszintes elválástól lefelé kőfalazat, fölfelé téglafalazat látható. Azt tehát, hogy a szentély megépülte előtt mennyi ideig állt befejezetlenül a térdmagasságú falakkal elkészült új szentély - mely egyúttal a különleges alaprajzi formát is meghatározta -, nem tudjuk. A hasonló habarcs és a szentély külső sarkait erősítő kőelemek, melyek az említett elválástól fölfelé és lefelé is megfigyelhetők, továbbá az alsó falszöveten tapasztalt, meszelés nélküli durva vakolat arra utalnak, hogy a szentély alsó és felső része között túl sok idő nem telhetett el, maximum néhány év. A szentély, mint láttuk a forrásokból, boltozott volt. Mivel azonban a harmadik, görög és latin feliratos meszelésréteg már átfut a szentélyfalban feltárt, visszavésett korábbi boltozat fölött is, feltételeznünk kell, hogy volt egy jóval magasabbról induló boltozat, melyet a források rendszeresen, utoljára 1766-ban leírnak, de már semmi megfogható nyoma nincsen. Amennyiben ugyanis az