Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

B. Benkhardt Lilla – Fülöp András: A nemesládonyi római katolikus templom műemléki kutatása

egyúttal mellékelte a helyszíni szemle jegyzőkönyvét is.

75 A Comissio Religionis az anyagi támogatást kilátásba helyezte, ám jelezte, hogy a boltozat megépítésétől el kell tekinteni, helyette a padlás, mint volt, deszkázott legyen, ugyanakkor az új sekrestye és harangtorony munkálatait jóváhagyta.

76 Ez is nagy eredménynek számított, hiszen az egyházközség anyagi helyzete továbbra sem volt rózsás: a torony korábbi felújításához felvett kölcsönök kamatait még 1788-ban is fizetniük kellett.

77 Az 1780-as egyházlátogatási jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy a munkálatok ekkorra ugyan nagyrészt befejeződtek,

78 ám a templomot még nem szentelték fel.

79 A templombelsőben volt oltár, az Oltáriszentség őrzésére tabernákulum, „kőből készült", azaz épített karzat és szószék, továbbá új padokkal és egy négy regiszteres orgonával is felszerelték. Leírnak még egy fából készült, rézedénnyel ellátott keresztelőmedencét, mely az oltár közvetlen közelében, annak evangéliumi oldalán állt.

80 Ajegyzőkönyv szerint a templomban található immáron két épített sír közül az egyik a sekrestye, a másik a torony alatt volt. Mivel a sekrestye újonnan épült, a korábbi, 1766ban emlegetett Spisics-féle kripta a torony alattival egyezhetett meg. Két haranggal rendelkezett, ezúttal azonban már nincs utalás arra, hogy az egyik a templomon kívül állt volna. Az egyházlátogatás idején ugyanakkor a temető még mindig a templom körül helyezkedett el. A nemesládonyiak a következő években

8

' folytatni akarták a felújítást. 1798-tól kezdődően ugyanis több terv és költségvetés készült a templom újjáépítéshez.

82 Ennek ellenére sokáig kérdéses volt, hogy egy teljesen új templomot kell-e építeni vagy elegendő a régit renoválni. Előrelépés csupán annyiban történt, hogy 1807-ben felújították a plébániát, de ez sem készült el teljesen. A munkák befejezéséhez a plébános el akarta bontatni és eladni a temetőkerítés anyagát,

83 amely ekkor már funkcióját veszthette, azaz a temető megszűnt. Annak ellenére, hogy az 1772-1780 közötti építkezés során a templom beboltozását elutasították, mégiscsak elkészült egy boltozat. (Arra nézve, hogy ez mikor történt, semmi adatunk nincs mindössze annyit tudunk, hogy 1806-ban felszentelték a régi oltárképet (imaginem antiquam) -, ám ez nem kötődik szükségképpen átépítéshez.) Amint azt a nemesládonyi plébános tizenöt évvel később, 1821-ben panaszolja, a boltozatok teljesen átáztak és emiatt a berendezés is tönkrement; ekkor említik tehát először a boltozatot.

84 Hasonló megállapításra jutottak egy évvel később, egy helyszíni szemle során.

85 Az 1829es egyházlátogatási jegyzőkönyv egyenesen azt írja, hogy a szentély romos volt, a hajóból mindössze az oldalfalak álltak, tető nélkül, úgy tűnik tehát, ekkor már a boltozatok is részben beomlottak.

86 Emiatt, mint a vizitáció megemlíti, a templomban akkor már tíz éve nem tartották meg a felszentelés és a patrónus szent ünnepét, nyolc éve nem tartottak istentiszteleteket sem, hanem azok helyszínét áttették a sekrestyébe. Ide azonban, mint írják, csak húszan fértek be. A sekrestye keleti falán - amint egy másik forrásunk megjegyzi - egy új ajtót nyitottak, amin keresztül a főútról közvetlenül be lehetett jutni, míg a szentély felé nyíló ajtót elfalazták.

87 A vizitációs jegyzőkönyv szerint egy kis szekrény (armarium, scrinium) töltötte be az oltár szerepét,

88 és itt állt a keresztelőmedence, ugyanakkor a sekrestye alatti kriptáról megjegyezték, hogy már szaga volt.

89 Az egykori főoltárt és oltárképet (ara major, eius imagine), a régi orgona darabjait és a padok maradványait a szomszédban, özvegy nemes Spisicsné házában tárolták, az egyházi felszerelés többi részét a plébánián helyezték el.

90 A templomban ekkor ismét két harangot írtak össze. A nagyobbikat 150 librára becsülték, és a vizitátorok megítélése szerint 1692-ben öntötték, a kisebbikről, mely 100 librás volt, nem tudtak közelebbit mondani. A két harangot az evangélikusokkal közösen használták, mivel annakidején a falu költségén öntötték őket. A templom mellett, mint írják, sok évvel azelőtt fallal övezett temető volt, melyet az evangélikusokkal közösen használtak, ám ekkorra már láthatóan felhagyták.

91 Ugyanakkor a falun kívül több temető is létezett, igaz, egyik sem volt felszentelve.

9

" 2 Elképzelhető tehát, hogy a mai, szintén a falu szélén elhelyezkedő temető az egyik ilyen helyén létesült.

93 A temető fokozatos megszűnését igazolja az a tény is, hogy a nemesládonyi egyházközség 1832-ben már ténylegesen megkezdte a templomkerítés bontását, hogy annak anyagát áruba bocsátván a szükséges felújításra pénzt szerezzen, igaz addigra „alattomban" már sok tégláját elhordták. Erre a kétségbeesett lépésre a püspökség elutasító magatartása miatt kényszerültek a lakosok. A korábban gyűjtött pénz ugyanis kevés volt, sőt a kerítésből befolyt összeg sem tűnt elegendőnek, a munkákat mégis elkezdték. Ezzel lépéskényszerbe hozták a püspököt, aki 1832 tavaszán saját költségén építőmestert küldött és anyagi segítséget is nyújtott a felújításhoz, vélhetően azért, hogy szavatolja annak szakszerűségét. Ugyanekkora győri orsolyita apácakolostor templomában feleslegessé vált két oltár egyikét is felajánlotta. A nemesládonyiak ekkor elküldték a szentély méretadatait, hogy meg lehessen állapítani, a nagyobb vagy a kisebb oltár fér-e be. Innen tudjuk, hogy a szentély hosszúsága 4 öl és 1 láb (7, 87 m), szélessége 3 és fél öl (6,62 m), magassága 2 öl 3 láb (4,71 m) volt.

94 Az azonban, hogy a felújítás pontosan mire is terjedt ki, csak a nemesládonyi plébános 1837-ben kelt összesítéséből ismerjük. Mint írja,„az 1832. és 33-ik évben a romos ládonyi templom csak reparaltatott, sok évig födetlenül állott és