Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

B. Benkhardt Lilla – Fülöp András: A nemesládonyi római katolikus templom műemléki kutatása

inte nem járták be a templomot, vagy-mint pl. 1651-ben - csupán annyit jegyeztek föl, hogy az a protestánsok kezén van.

51 Ezzel szemben 1697-ben az összeírok már bejuthattak az épületbe.

52 Ekkor a templomról feljegyezték, hogy szentélye boltozott (sub fornice), míg az épület többi része deszkázott (tabulata) fedésű volt. Leírták a„kőből"készült templomtornyot (turrim lapideam),

53 melynek felső része megrongálódott. A templom tetejét zsindely fedte. Bent egy oltárt, egy kő (vagy legalábbis épített) szószéket, fából készült, festett, kettős karzatot (Chorum Duplicem Ligneum depictum) és egy harangot írtak össze. A temetőt részben fal, részben zsindelyezett kerítés övezte, meglehetősen romos állapotban. A temető területén kívül még egy haranglábat is leírtak (campanam pendentem). A templom az említett sérüléseit vélhetően még az 1683as környékbeli török pusztítás során szenvedhette el,

54 és a következő években láthatóan sem a katolikusoknak, sem az evangélikusoknak nem volt anyagi erejük ahhoz, hogy kijavítsák. A falu 626 lakosából ekkor csupán 61 volt katolikus, a többi evangélikusnak tartotta magát.

55 1716 nyarán a katolikusok kísérletet tettek a nemesládonyi (és két környékbeli) templom elfoglalására, ám a királyi leirat szerint „a nép s különösen az asszonyok zendülése miatt"a katolikus pap és a megerősítésére rendelt katonák elmenekültek.

56 1717 áprilisában végül megszületett az a kancellári rendelet, melynek értelmében a nemesládonyi lelkésznek 15 napon belül el kellett hagynia a falut.

57 Ennek ellenére a két felekezet a 18. század első felében közösen tartotta fenn az immáron katolikussá vált templomot. Igy pl. 1726-ban a falu katolikus és evangélikus lakói közösen cserélték le a héjazatot, és készítettek új zsindelyezést.

58 Noha a protestánsok részvétele a katolikus templomok fenntartásában, építésében az uralkodó által kiadott Carolina Resolutio (1731) következményeként mindenhol kötelező volt, itt Nemesládonyban az evangélikusok az épület használatában is zavartalanul részesültek. Később az evangélikusok ezekre az évtizedekre úgy emlékeztek vissza, mint amikor a templom kifejezetten közös volt (communis Ecclesia).

59 Megerősítik ezt a néhány évtizeddel utóbb keletkezett katolikus források is, amelyek - ugyan némileg helytelenítve - szóvá teszik, hogy az evangélikusok kereszteléseket, házasságkötéseket és temetéseket is végezhettek a templomban."

0 Az 1733-as katolikus egyházlátogatás alkalmával a templom Nagy-és Kisgeresd filiájaként tűnik elénk.

6

' 1735ben már a plébániát is megemlítik Nemesládonyban;'

2 amely helyett később, 1739-ben új épületet emeltek. A plébánia felépítéséhez ezúttal is mind a katolikusok, mind az evangélikusok anyagilag hozzájárultak, sőt még évtizedekkel később is azt írják, hogy fenntartásáról a két felekezet közösen tartozott gondoskodni.

63 Amint azt az 1748-as vizitációból megtudjuk, a falu lakói közt időközben megfordult a felekezeti arány: immáron a kisebbség, csak 173 fő vallotta magát evangélikusnak, a többség katolikus volt:

4 A két felekezet közti viszony ezután hamarosan megromlott. Ennek oka a templomtorony újjáépítése és az a körül kirobban elszámolási vita volt. A felújításra - a vizitációs jegyzőkönyvek szerint - 1751-ben került sor,

to ugyanakkor az építkezések elhúzódhattak: Bölcsföldi László plébános ugyanis még 1753-ben és 1754-ben is kölcsönt volt kénytelen fölvenni 300 rajnai forint értékben Spisics Ádámtól és Sándortól valamint Mesterházi Nagy Sándortól a torony munkálataihoz.

66 A kölcsön törlesztésébe az evangélikusokat is be kívánta vonni,

67 akik viszont sérelmezték, hogy a plébános új oltárt, sekrestyét is akart csináltatni.

68 Utóbb tanúvallomásokkal igazolták, hogy a torony újjáépítéséhez ők is hozzájárultak.

69 A vita évtizedekig elhúzódott, és mint látni fogjuk, a felek a 18. század végéig sem jutottak egyességre. A források szerint a torony átépítésével együtt kijavították a haranglábat és a temetőkerítést is,

v és noha ezen kívül más munkálatokra nincsen adat, 1755-ben és 1756ban a templomot egészében mint nemrég felújítottat (recens reparata) említik, a plébániát pedig újnak és fából épültnek mondják.

71 A templombelsőben ez idő alatt semmi nem változott: még 1766-ban is az evangélikusok által használt berendezést (oltár, fa karzat) írják le. A szentély boltozott volt, a hajót ekkoriban részben festett, részben festetlen famennyezet fedte, sekrestyével továbbra sem rendelkezett és a temető még a templom körül helyezkedett el.

72 Első alkalommal adnak hírt egy kriptáról (crypta), melynek kőlapján, mint írják, Spisics Ádám nemesládonyi lakos neve volt olvasható, aki az anyakönyvek tanúsága szerint 1757 februárjában halt meg.

73 A templom újbóli helyreállítása végett 1771-ben helyszíni szemlére került sor, melyen a sajtoskáli plébános, Sopron vármegye alszolgabírája és egy vármegyei esküdt vettek részt. A felvett jegyzőkönyvben a templomot szilárd anyagból épültnek mondják, amely boltozattal és sekrestyével nem rendelkezett, hosszúságra 11 öl (20,9 m), szélességre 4 öl (7,6 m) kiterjedésű volt. A jegyzőkönyv mellé csatolták Antony Floritz kőművesmester és Mathias Fischer ácsmester költségvetését is, akik megemlítik, hogy az épület beboltozásához a falakat 1 lábnyival meg kellene emelni. A templom padlóját, a karzatot és sekrestyét újonnan építendőnek mondják, a tornyot és a temetőkerítést azonban ki kellett javítani.

74 1772. február 12-én a győri püspök a templom felújítása miatt kérvényt nyújtott be a Helytartótanácshoz,