Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

B. Benkhardt Lilla – Fülöp András: A nemesládonyi római katolikus templom műemléki kutatása

2. kép. Nemesládony az I. katonai felmérés 1784-ben készült térképlapján (Col. V. Sec. 13.) falutól (Pórládony, ma Tompaládony része).

5 A falu plébániatemploma különös módon nem a település központjában, hanem annak nyugati végében, egy kis dombon emelkedik. (1. kép) Amint az I. katonai felmérés 1784-ben készült térképlapján látható,

6 az épület településhez viszonyított fekvése több évszázada változatlan. (2. kép) Egy 18. század végi egyházlátogatási jegyzőkönyv egyenesen úgy jellemzi a templomot, mint amelyik extra pagum helyezkedik el, aminek előnye, hogy ezen a helyen védve volt a tűzvészektől (in loco incendys securo). A templom a középkori falu (Ládony, Egyházasládony, Felsőládony)

8 plébániatemploma volt, melyet Szent Miklós tiszteletére szenteltek. Első említése 1234-ből származik. Amikor a nyugatról szomszédos Sajtoskált (terra Cal) - Szent Péter-titulusú templomával együtt - a király kivette a soproni várföldekből, és határait megjáratta, említik, hogy az szomszédos volt Ládony falu földjével (terra ville Ladun), sőt a határ a Szent Miklós-egyház közelében (prope ecclesiam Sancti Nicholai) haladt el

9 Ez a tény arra mutat, hogy a templom mára középkorban is a falu szélén állt.

10 Feltűnő, hogy míg a határjárás általában megadja a szomszédos falvak (Iván, Berény, Kál) birtokosait, addig ezt Ládony és egy másik falu (Fertőd, Ládonytól északkeletre) esetében elhagyja, amely esetleg arra utalhat, hogy ezek ekkor még várbirtokok voltak." 1267-ben a település neve többször is feltűnik egy bizonyos Ládonyi Balázzsal (Balas de Lad, Blasius de Ladun) kapcsolatban. Mindegyik alkalommal a Ják nemzetség birtokügyeiben működött közre, hol poroszlóként, hol királyi emberként.

12 1 275-ben Balázs perbe keveredett bizonyos Büd (Byd) fia Pállal, amelynek tárgyát Búgul fia Pál és Pongrác, továbbá Péter fia Marcell egykori ládonyi birtokrészei képezték.'

3 A fenti birtokok igazolására Büd fia Pál három korábbi oklevelet is bemutatott Miklós országbíró előtt. Köztük a legkorábbi Dénes nádor és somogyi ispán azon oklevele volt, melyben Búgul fiainak birtokrészét egykor neki adta, megváltásként apja meggyilkolásáért.

14 Mindezek ismeretében 1275-ben az országbíró újra Büd fia Pálnak ítélte a kérdéses ládonyi birtokrészeket, Ládonyi Balázs ellenében. A Büd fia Pál által bemutatott, előbb említett oklevél keletkezésének időpontját hozzávetőlegesen meg is tudjuk határozni. A bírósági döntést meghozó Dénes nádor azzal a Tűrje nembeli Dénessel lehet azonos, aki 1245-1246-ban egyszerre viselte a nádori és a somogyi ispáni méltóságot,

15 így a falu legkorábbi ismert birtokosát ebből az időszakból ismerjük. Mindez azért lényeges, mert a fenti birtokügylet szereplőiről, azok társadalmi helyzetéről egy későbbi, 1289ben kelt oklevél további felvilágosítást ad. Ez a forrás az előbb említett Marcell fiát, Lászlót soproni várjobbágynak nevezi, akivel a már említett Búgul egy harmadik fia, Pantaleon közeli rokonságban (ratione proxime linee consanguinitatis) volt,

1

'

5 azaz ő is a várjobbágyok közé tartozhatott. Könnyen meglehet, hogy Ládonyi Balázs is, aki nevéből ítélve szintén birtokos lehetett a faluban. Az a tény azonban, hogy Ládony egy része - legkorábban 1245-1246-ban - várjobbágyok kezén volt, önmagában még nem nyújt támpontot a falu eredeti birtokosára és a templom esetleges építtetőjére nézve. A történeti irodalom ugyanis újabban rámutatott arra, hogy a várjobbágyok úgy örökítették, illetve adták-vették a csere, vásárlás vagy adomány révén szerzett birtokaikat, hogy azokhoz „hozzácsapták" a várispánságtól csupán használatra kapott földeket is, így a falu eredeti birtokosa elvileg a várispánság is lehetett.'

7 A település nem sokkal később már a Ják nemzetség birtokában volt. Egy valószínűleg 1284-re keltezhető oklevélben ugyanis a király utasította a vasvári káptalant, hogy helyezze vissza (II.) Ják fia Istvánt Ládony falu (terra sua Ladun vocata) birtokába, melyet bizonyos János mester elfoglalt.

18 Ják fia Istvánról tudjuk, hogy a nemzetség - szerviensi rangban lévő - Rába bal parti ágához tartozott, szereplésére még 1303 táján is van adat.

19 A Ják nembelieknek ez az ága még a 13. század elején alakította ki birtoktömbjét a környéken.

20 Közismert, hogy 1221-ben már övék volt a központnak számító Jakfa,

21 ahol 1249 előtt elkezdték felépíteni a Szent Mihály-egyházat, majd a környéken további földeket is szereztek.

22 1270-ben a bal parti ág tagjai kényszerűen megosztoztak Jakfán, amelynek során Ebed fiainak, köztük (II.) Jaknak jutott a birtokközpont déli része.

25 Ugyanebben az évben a nemzetség tagjai további birtokokat is felosztottak egymás között, e területek északi határát még a Repce képezte.

24 Úgy látszik tehát, hogy (II.) Ják fia István (akit a nagy osztozkodások idején nem említenek, talán mert még