Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Bardoly István: Gerevich Tibor és a műemlékvédelmi törvény. Adalékok a magyar műemlékvédelem történetéhez I.

Előirat: 1985/1948 Utóirat: 4886/1948 7/A. Gerevich Tibor észrevételei a műemléki törvénytervezetről. Észrevételek a műemléki törvényjavaslatról. A tervezet legújabb alakjában, eltérően a Műemlékek Országos Bizottsága javaslatától, a magántulajdonosok műemlékvédelmi kötelezettségét, az államkincstár terhére túlzottan megkönnyíti, ami kétségessé teheti a műemlékvédelem hatékonyságát s rosszabb helyzetet teremt, mint az érvényben lévő 188TXXXIX. tc. A modern műemlékvédelemnek Európa szerte egyik alapelve, hogy a műemlék nem kizárólagos magántulajdon, az a nemzeté is, s annak birtoklása kötelezettségekkel jár. A Műemlékek Országos Bizottsága a magántulajdonos részére, kötelezettségének teljesítésével szemben s annak mértékében az eddig rendeleti úton engedélyezett adókedvezmények törvényi biztosítását javasolja, ami a gyakorlat szerint buzdítólag hat a magántulajdonosokra abban a tekintetben, hogy a tulajdonunkban levő műemléket rendben tartsák. Egy másik aggályos része a tervezetnek az ingó műemlékekkel kapcsolatos elővételi jog gyakorlásának az a módja, hogy a megváltási öszszeg a harmadik személy ajánlata legyen, ami legtöbb esetben meghiúsíthatja a megváltást, de ún. strohmannok útján visszaélésekre is alkalmat adhat. E tekintetben a Műemlékek Országos Bizottsága tervezetének azt a módozatát javasoljuk, amely az összegszerűséget zsűrire bízza. Az egyes §-okhoz még a következő megjegyzéseket fűzzük. 3. § Az utolsó mondat elhagyását kérjük, tekintettel arra, hogy a 27. § a Tanács hatáskörét pontosabban körvonalazza, s a 3. § ettől eltérő magyarázatot tesz lehetővé, ami a régi, osztrák mintájú „Bizottság" be nem vált rendszerére utalna. 4. § /5/ Feltéve, hogy a „közhitelű nyilvánkönyv" mással nem pótolható jogi szakkifejezése, ennek meghagyása, vagy közérthetőbb és magyarosabb kifejezéssel való pótlása mellett, a mondat további részét kérjük elhagyni, mert felesleges adminisztráció munkát ad, s mert a jegyzéket a hivatalos lapban amúgy is közzé kell tenni. A bekezdés utolsó előtti sorában kihagyható a„fennálló"jelző. 5. § /1/ Az első mondat végének következő fogalmazását ajánljuk /4. sor/: a tulajdonában vagy birtokában lévő és az 1. §-ban megjelölt ingó vagy ingatlan dolgokat." 6. § /4/ 3. sor,,...a bejelentés keltétől számított 30 nap alatt helyett a bejelentés vételétől számított 30 nap alatt" szövegezést tartjuk helyesebbnek. A leletek ti. sok esetben falvak, tanyák közelében kerülnek elő, ahonnan az értesítés késedelmesen érkezhet. 10. § /1/ 2. sor:„és változatlan állapotban"kitétel törlését kérjük.„Épségben fenntartani" elegendő kötelezettséget tartalmaz; a két kifejezés együtt homályosabb is. /3/ utolsó mondata törlendő, mert „rendeltetésszerű céljára nem használható építmény" nem fedi a rom fogalmát, s mert különösen ma igen nagyszámú műemlékjellegű kastélyt alakítanak át új célra. 12. § /1/ Az utolsó mondat elhagyását kérjük. A bekezdés e nélkül világosabban beszél. Vég nélküli vitákba, jogi és bírói bonyodalmakra, perekre vezetne, ha az államkincstár csak akkor követelhet megtérítést a tulajdonos javára végzett munkákért, ha abból a tulajdonos gazdagodott. 121 bekezdés elhagyandó, tekintettel arra, hogy a legtöbb ingatlan műemlék az állam, törvényhatóság, község vagy egyház tulajdonában van. Ha ezeket kivonják az általános intézkedések alól, rendkívüli módon csökken a műemlékvédelem hatályossága. A javasolt megoldás a bürokratizmus útvesztőibe vezetné a köztulajdonban lévő műemlékek helyreállítását. 17. § /2/2 sor„a minisztérium hozzájárulásával"törlendő, elegendőnek véljük a vallás- és közoktatásügyi miniszter intézkedését. Ugyanez áll a /6/ bekezdésre /2-3 sor/. 18. § Az állam ily mérvű kártérítési kötelezettsége sok esetben meghiúsítaná a védett területté nyilvánítást s ennek egész elgondolását. A két utolsó mondat törlendő. 20. § 5 sor:„15 nap" helyett 30 napot javasoljunk. 21. § 121 Az első mondat kivételével a többit ajánlatos törölni. Az államra pénzügyileg szinte teljesíthetetlen, kultúrai és műemlékvédelmi szempontból indokolatlan tehet róna. 23. § A műkincsek elővásárlási jogának erre a rideg magánjogi szabályozására és annak veszélyeire a műemlékvédelem szempontjából, már bevezetőmben utaltam. A tervezettől javasolt eljárás azt eredményezné, hogy az állam teljesíthetetlen feltételek elé volna állítva, s kénytelen lenne a legértékesebb emlékeket bizonytalan kezekbe átengedni. Javasoljuk a Műemlékek Országos Bizottsága törvényjavaslata 22., illetve 11. §-ainak alkalmazását. 27. § /1/ Az utolsó mellékmondat /és bármely tagjának.../ törlését kérjük, részben önként következik, részben könnyen félreértésre adhat alkalmat. 121 Könnyen úgy érthető, mintha a Tanács tagjaihoz hasonlóan elnöke is 6 évi időtartamra s nem állandó jelleggel neveztetnék ki. Állandó jelleget kíván az elnök számára a törvény által ráruházott intézkedési jog (amivel a Tanács tagjai nem bírnak), s az a körülmény, hogy egyúttal egy szakhivatal vezetője, s végül az eddigi gyakorlat is. Az esetleges félremagyarázás könnyen kiküszöbölhető az eredeti szöveg módosításával: „A Tanács elnökét a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére az államfő, a Tanács tagjait pedig 6 év időtartamra a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki..." A121 bekezdés alulról 2. sorában az„is"szócska felesleges. 28. § /1/ Annak az elvnek kimondása, hogy az elnök első fokon jár el, feleslegesnek s aggályosnak is látszik, amennyiben az adminisztrációt növeli, a műemlékvédelmi eljárást pedig hátráltatja, érdemi ok nélkül, mert a vallás- és közoktatásügyi miniszter a műemléki hivatal, Tanács és elnökének is felügyeleti hatósága (amit talán ki is kellene mondani). Ha jogilag szükséges, hogy a felügyeleten kívül a vallás- és közoktatásügyi miniszter való fellebbezés kimondassék, az ilyen eseteket a törvény illető helyén kellene említeni, különben a vallás- és közoktatásügyi miniszter felesleges zaklatásoknak lehet kitéve. A legfontosabb jogot, magát a műemlékké nyilvánítást amúgy is a vallás- és közoktatásügyi miniszter gyakorolja. Az/1//2/ pontokból elég lenne, ha csak az/1/ utolsó mondata maradna meg. /3/ 4. sorára a következő módosítást javaslom: „...miniszter az elnök javaslatára nevezi ki..." továbbá az utolsó mondat elé:„A Hivatal tisztviselői és segédszemélyzete a Magyar Nemzeti Múzeum státusába tartozik." 33. § A 10. § után volna a helye. 35. § Tulajdonképp felesleges, mert a mai gyakorlat mellett és az itt célzott tárgyakat csak a Nemzeti Múzeum engedélyével szabad kivinni. (A tilalom rendeleten alapszik.) Gerevich Tibor 7/B. Jeszenszky Sándor miniszteri biztos észrevételei a törvénytervezetről Köz és magángyűjteményekből elhurcolt művészeti alkotások ügyeinek miniszteri biztosa Budapest, VI. Dózsa György-út 41. (Szépművészeti Múzeum) 84/1948 Dr. Ortutay Gyula úrnak vallás- és közoktatásügyi miniszter Tisztelt Miniszter Úr! A műemlékek védelméről szóló törvényjavaslat tervezetére vonatkozó észrevételeimet van szerencsém idezárva tisztelettel megküldeni. Budapest, 1948. március hó 12. Jeszenszky Sándor ny. miniszteri osztályfőnök miniszteri biztos