Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Bardoly István: Gerevich Tibor és a műemlékvédelmi törvény. Adalékok a magyar műemlékvédelem történetéhez I.

/4/ A védett területté nyilvánításra vonatkozó határozatot a hivata­los lapban közzé kell tenni, az abban foglalt korlátozásokat pedig az érintett ingatlanok telekkönyvében is fel kell jegyezni. /5/ Ha megszűntek azok az okok, amelyek a területnek védetté nyil­vánítására vezettek, az érintett terület védettségét a vallás- és közokta­tásügyi miniszter a minisztérium hozzájárulásával megszüntetheti. A megszüntetés közlésére és feljegyzésére a /4/ bekezdésben foglalt ren­delkezések irányadók. /6/ Az erdőkről és természetvédelemről szóló 1935:IV. tc. hatodik cí­mének, valamint a városrendezésről és az építésügyről szóló 1937:VI. tc. 12. §-ának a műemlékekkel kapcsolatos védőterületekre vonatkozó rendelkezéseitl 68 a jelen törvény hatálybalépése után nem lehet többé alkalmazni. 15. § /1/ Az a személy, aki a 14. § /2 bekezdésének a./ vagy b./ pontjában megállapított korlátozások folytán - akár közvetlenül, akár a védett te­rületen fekvő ingatlan használata tekintetében mással fennálló jogviszo­nyánál fogva - az ingatlan eddigi rendeltetésének megfelelő használa­tában kárt szenved, az államtól kártérítést igényelhet. A kártérítés összegének megállapításában figyelembe kell venni mindazokat a lehe­tőségeket, amelyek szerint a korlátozást szenvedő károsodását az ingat­lan használatának megváltoztatásával, az üzem megfelelő áthelyezésé­vel vagy más intézkedéssel csökkenteni lehet. A kártérítés módját és mértékét megegyezés hiányában a bíróság állapítja meg, a kártérítés évi járadék fizetésében is állhat. 121 A 14. § 121 bekezdésének c./ és d./ pontjában foglalt korlátozás esetében kártérítésnek nem lehet helye. /3/ Ha az ingatlan tulajdonosa a 14. § 121 bekezdésének e./ pontja alapján elrendelt munkálatokat nem tudja, vagy nem kívánja elvégez­tetni, valamint általában abban az esetben, ha az emlékvédelem meg­valósulását a védett területen nem lehet más módon biztosítani, a vé­dett területen fekvő bármely ingatlant az állam, a törvényhatóság, község vagy a védett emlék tulajdonosa javára ki lehet sajátítani. A kisa­játításra a jelen törvény 9. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmaz­ni. /4/ Védett területen nem emlékvédelmi célra szolgáló kisajátítást csak a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve lehet engedé­lyezni. V. Fejezet. Emlékek felfedezése és feltárása. /Később szövegezzük meg./ VI. Fejezet. Emlékek elidegenítése és kivitele. 16. § /1/ A védett és nyilvántartott ingó emlékek tekintetében a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsát elővásárlási jog illeti meg a végrehajtás ese­tét is ideértve. Ezért az ilyen emlék tulajdonosa, amennyiben az emléket elidegeníteni kívánja, köteles azt a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsá­nak vételre felajánlani; az ajánlatról egyidejűleg a Főfelügyelőt is értesí­teni kell. 121 Védett és nyilvántartott ingatlan emlék esetében az előző be­kezdésben említett elővásárlási jogot az állam javára lehet gyakorolni. Ilyen emlék tulajdonosa tehát az ingatlan elidegenítésére irányuló szán­dékát a Főfelügyelőségnek köteles bejelenteni. /3/ Ha az elővásárlásra jogosult a bejelentés vételétől számított 14 nap alatt a tulajdonost az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó szán­dékáról nem értesíti, az elővásárlási jog megszűnik. Ebben az esetben a tulajdonos az emléket szabadon elidegenítheti, köteles azonban az új tulajdonos nevét és lakhelyét a Főfelügyelőségnek bejelenteni, az új tu­lajdonossal pedig közölni, hogy az elidegenített dolog védett, illetőleg nyilvántartott emlék. /4/ Dolognak oly csoportjából, amelyeket együttvéve nyilvánítottak emlékké, vagy együttesen vettek fel a nyilvántartott emlékek jegyzéké­be, külön-külön elidegeníteni, illetőleg arra árverést vagy végrehajtást elrendelni nem szabad. /5/ Az elővásárlási jognak végrehajtás esetében történő gyakorlásá­ra vonatkozó részletes szabályokat az igazságügy miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve rendelettel állapítja meg. Hatóságilag elren­delt vagy önkéntes árverés esetén az elővásárlási jog addig gyakorolha­tó, amíg az emlék a legtöbbet ígérő által megvettnek nem jelentetett ki. A jelen törvény értelmében védett vagy nyilvántartott emlékre elren­delt árverésről vagy végrehajtásról a Főfelügyelőséget értesíteni kell. 17. § /1/Védett emléket az ország területéről véglegesen kivinni tilos. 121 Nyilvántartott emléknek az ország területéről való végleges kivi­telére a vallás- és közoktatásügyi miniszter adhat engedélyt, az enge­dély megadása előtt azonban az emléket a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának vételre fel kell ajánlani. Ha a Tanács az elővásárlási jogot gya­korolni kívánja, az emlék vételárának megállapítása a jelen törvény 10. §-ának/2/ bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. /3/ Ha a Tanács 14 nap alatt nem gyakorolja az elővásárlási jogot, a kiviteli engedélyt meg kell adni. Az engedélyért a tulajdonos kiviteli dí­jat köteles fizetni, amelynek összegét a vallás- és közoktatásügyi minisz­ter rendelettel állapítja meg. /4/Védett emlékké nem nyilvánított, illetőleg a nyilvántartott emlé­kekjegyzékébe fel nem vett dologról a Főfelügyelőség a tulajdonos kí­vánságára és költségére bizonyítványt állít ki, hogy az ország területéről külön engedély nélkül kivihető. 18. § /1/ Külföldön rendezett időleges kiállításra védett ingó emléket csak a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyével lehet kivinni. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az engedélyben a kivitel időtartamát, továbbá az emlék szállításának és őrzésének módját is meghatározhatja és megfelelő összegű biztosíték letétbe helyezését is elrendelheti. 121A nyilvántartott ingó emléknek külföldön rendezett időleges ki­állításra való kivitelét a Főfelügyelő engedélyezi. 19. § /1/ Abban az esetben, ha a védett vagy nyilvántartott emléknek az ország területéről való végleges kivitelét a jelen törvény 17. §-ában fog­lalt rendelkezések ellenére megkísérlik, a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter az emléknek valamely közgyűjtemény őrzésébe való bocsátását rendelheti el. Ilyen esetben a jelen törvény 10. §-ának/2/ bekezdésében foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell. 121 Aki védett vagy nyilvántartott ingó emléket a jelen törvényben foglalt rendelkezések ellenére elidegenít vagy az ország területéről ki­visz, az emlék felkutatásával és megszerzésével, valamint a visszaszállítá­sával kapcsolatos felmerült költségeket megtéríteni köteles. VII. Fejezet. Emlékek Országos Főfelügyelője. 20. § /1/Az 188TXXXIX. tc. alapján létesített Műemlékek Országos Bizott­sága jelen törvény hatálybalépésével megszűnik és annak feladatköre az Emlékek Országos Főfelügyelőjére száll át. 121A Főfelügyelő az emlékek védelme körében a vallás- és közokta­tásügyi miniszter előkészítő, véleményező és végrehajtó szerve, első fo­kon jár el mindazokban az ügyekben, amelyeket a jelen törvény vagy más jogszabály a hatáskörébe utal. határozatai ellen a kézbesítéstől szá­mított 15 napon belül a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez lehet fel­lebbezni. A fellebbezésnek általában halasztó hatálya van, az emlék ép­ségét közvetlenül fenyegető veszély esetében /5. § 121 bekezdés/ azonban a Főfelügyelő határozatában kimondhatja, hogy az a benyúj­tott fellebbezésre való tekintet nélkül végre kell hajtani. /3/ A Főfelügyelő a vallás- és közoktatásügyi miniszter közvetlen fennhatósága alatt áll, hivatali eljárásában a hatóságokkal közvetlenül érintkezik. 21. § /1/ A Főfelügyelőt a tudományos tisztviselők létszámából a vallás­és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére az államfő nevezi ki. A Fő­felügyelő a Magyar Nemzeti Múzeum intézményei élére kinevezett fő­igazgatókkal esik egy tekintet alá. 121 A Főfelügyelő hivatalában szükséges tudományos személyzet a tudományos tisztviselők létszámába, a segédszemélyzet pedig a tudo­mányos és műszaki segédszemélyzet létszámába tartozik. A Főfelügyelő eljárásában felmerülő jogi és közigazgatási természetű ügyek szakszerű intézésének biztosítása céljából a Főfelügyelő hivatalában a tudomá­nyos tisztviselők létszámába olyan személyeket is ki lehet nevezni, akik az 1929:XXX. tc. 65. §-ának /1/ bekezdésében meghatározott képesítés­sel bírnak.169

Next

/
Thumbnails
Contents