Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Kádár József: Kőbányai téglagyárak

37. kép. A Téglagyár-dűlő 1848-ban. A térkép alsó szélénél, a Maglódi út mellett Lechner téglavetője, fölötte látható a Weber-féle téglavető. Föntebb, a (Külső-) Jászberényi út, mellette az Alois Miesbach által alapított téglavető a kemencék, és feldolgozó épületek sorával. Tőle jobbra a már hasonló módon újratelepített Zitterbarth-féle téglavető. (Térképjegyzék: No 5.) 1948- az államosítástól napjainkig. Alois Miesbach (1791 -1857), osztrák vállalkozó a morvaországi Roschitzban született. 1820-ban kezdett téglagyártással foglalkozni az akkor még Bécsen kívül fekvő Wienerbergen. Kiváló szervező volt, a megvásárolt, kis teljesítményű téglavetőt nagyüzemmé fejlesztette, rövidesen több gyára lett. Mivel a nagymértékű termelést nem lehetett az addig hagyományos tüzelőanyagokkal megoldani, gyáraiban áttért a kemencéknek kőszénnel való fűtésére. A szükséges szénmennyiség biztosítására szénbányákat vásárolt, illetve nyitott meg.'

3

' Ebben a korban a szükséges, nagytömegű szén szállítása a bányáktól a kemencékig komoly szervezési munkát jelentett. Különösen, ha meggondoljuk, hogy az első gőzvonat Angliában is csak 1825-ben indult el. A szénellátás szervezésében 1829-től volt Miesbachnak munkatársa unokaöccse, Heinrich Dräsche. Az 1830-as évek végére Alois Miesbach Európa egyik legjelentősebb téglagyártója lett.

138 Ez időben Pesten és Budán is több téglavető működött, pl. Óbudán a Zichyek által alapított kiscelli téglavető, már 100 éve.

139 Az 1838-as nagy árvíz után Pest város tanácsa szerződést kötött Miesbachhal, egy nagyteljesítményű téglagyár azonnali felállítására. Ehhez 52 kis-hold területet bocsátottak rendelkezésére Kőbányán, a Jászberényi út 43-47. szám alatt, a ma Porcelán utca utáni szakaszon.„A szükséges szakértőket Bécsből leküldte Pestre. Itt fúrások által megvizsgáltatta a talaj minőségét, majd tervbe vette, hogy 800 főnyi munkáslétszámot foglalkoztat az üzemben és mindjárt az első évben 3 millió téglát készíttet. Azt tervezte, hogy úgy kiterjeszti üzemét, hogy évi 14 millió téglát tudjon készíteni.Terve megvalósítása céljából bérbe vette a csolnoki uradalomhoz tartozó miklóshegyi és mogyoróshegyi kőszén bányákat. [...] Az üzem működésével beigazolta, hogy képes ígéretét valóra váltani. 1838. június 9. és október 13. között már 3.209.500 drb. téglát készítettek a Miesbach-féle üzemben, amiből az összetört és egyéb célokra felhasznált téglák leszámításával október 1 ig forgalomba kerülhetett 3.138.989 drb. Ezenkívül pedig készen, de kiégetetlenül állt november elején 1.459.989. drb."'

10 A pesti üzem vezetője Carl Ritter von Görlich volt, a vállalkozás élére Heinrich Dräsche került.

141 Ebben a korban az itt lakó, vagy betelepülő, főleg iparosok nyerték el a budai vagy pesti polgárjogot. Ennek díja 6,12, 24, vagy 50 Ft volt. Bár Miesbach már 1838-ban kapcsolatba került Pest Városával, mint„téglagyáros és házbirtokos", csak 1845-ben nyerte el a pesti polgárjogot (a legmagasabb díj, 50 Ft lefizetése mellett). Heinrich Dräsche neve nem szerepel a polgárjogot nyertek sorában.

142 Az 1841-43 közötti gazdasági pangás évei után Miesbach nagyszabású beruházásba kezd a gazdasági fellendülés által támasztott egyre nagyobb építőanyag kereslet kielégítésére. 1840 óta már bérelte a brennbergi kőszénbánya vidéket, 1846 óta szerződéses viszonyban volt az esztergomi káptalannal az Esztergomvidéki Szénbányák kihasználása céljából. 1846-tól a tokodi bánya is a kezén volt. A várostól újabb 93 és félholdnyi telket kért. Ez az 1838. évi telektől dél felé a Gránátos útig, illetve kelet felé a Kozma utcáig terjedő terület volt, belefoglalva a korábbi kitűzésű, kissé szabálytalanul fekvő Zitterbarth-féle téglavetőt. (30-31. kép) A terület megkapta és az 1848. évi térkép már mindkét telepen mutatja a nagyszabású és tudatos gyárépítést, a kőszénfűtésre berendezett kemencékkel.

143 Az úttal párhuzamos sorban áll 5 égetőkemence, köztük egy-egy feldolgozást szolgáló épülettel. Mögöttük - a bánya felé mindenütt jó megközelítést biztosítva - merőleges rendben áll 17 db hosszú szárítószín. Ez után, a teljes telek hosszában, látszik az agyagbánya.

144 (37. kép) A régi Pesten és Budán az egyik sokáig gyártott és legelterjedtebb téglajel Alois Miesbaché volt. Sok más épület