Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Kádár József: Kőbányai téglagyárak

mellett, a budai, I, Fő u. 2. szám alatti lakóház is, mely az Alagút építése (1853/56) után épült, tégláin az ő jelét viselte. Heinrich Dräsche, Ritter von Wartinberg (1811-1880), nagybátyjánál Alois Miesbach-nál 1838-ban, 27 évesen kezdte meg a kőbányai téglagyár vezetését. Ö is kiváló szervezőnek bizonyult. A kőbányai gyárban 1845-ben már 15 millió téglát készítettek. Az évek során Budán is újabb üzemeket szerzett. A 18-19. században Budán a Széna tér fontos közlekedési csomópont volt. Ide futottak le a Bécsi kapu felől az utak, innen indult Bécs felé az országút, innen lehetett lejutni a Víziváros felé és innen indult a Hűvösvölgy felé a Retek utca. A Retek utca elején, a baloldalon, régóta működött egy téglavető. Az út mellett voltak épületei, agyaggödre pedig a mai Moszkva tér helyén. Az 1876-os térkép ezt még „Dräsche féle téglavetődként jelzi. Ugyanez a térkép az utca külső végénél, a „Pasaréti téglagyárinak ismert, az akkor már„Pesti Kőszénbánya és Téglagyár Társulat" gyárát ábrázolja, amelyet ugyancsak Dräsche Henriktől vásárolt meg.

145 1846-ban az Ipartestület által rendezett pesti Iparkiállításon Dräsche aranyérmet kapott a gyár(ak) és termékeik fejlesztéséért.'

4

" Lehet, hogy csak az ekkor 56 éves Miesbachot kívánta segíteni, de a Pest-Budai vállalat vezetését átadta öccsének, Dräsche Gusztávnak. Később, az 1847. december 30-ai keletű, a másik öcscsének szóló, „Instruction für meine Neffe Herrn Gustav Dräsche" kezdetű utasítást Alois Miesbach és Heinrich Dräsche írták alá.'

47 Dräsche Gusztáv személyéről keveset tudunk. 1847ben mint„általános meghatalmazott ügyvezető"(aIs generalbevollmachtiger Agent) átvette a vállalat irányítását. A vállalat irodái ekkor a Nagyhíd (V, Deák Ferenc) utca 5. szám alatt voltak. Vezetésével tovább fejlődött, bővült a cég. 1850-ben szerzett jogot a Dorog-Tokod-MiklóshegyMogyoród-Annavölgy-Csolnok térségében fekvő, majd 1864-ben a Máza szászváron található kőszénbányákra. Ugyancsak 1864-ben a gubacsi téglagyárat és a Palatínus utcai ingatlanokat. A gyárak 1867-ben már évi 30 millió különböző téglát, dísztéglát, tetőcserepet égettek. A gubacsi téglagyár a pesti Duna-parton volt, a Gubacsi híd déli oldalán. A Palatínus vagy Nádor utcai ingatlan (ma Balassi Bálint u. 9-11.- Marko u. 4-6. - Falk Miksa u. 12.) korábban a Miescbach örökösöké volt, majd Dräsche Henrik új földszintes lakóházat, kerítést, gazdasági épületeket, végül „széntelepe udvarából Dunapartra vezető csatorná"-t építtetett. Ide 1872-ben a Kőszén és Téglavető Társulat csináltatott„boltajtót". Feltehetően lakossági szénkereskedés volt.

148 Az 1857-ben, 67 éves korában meghalt Alois Miesbach,

14

' hatalmas vagyonát, a gyárakat, bányákat Heinrich Dräsche örökölte. 1867-ben a párizsi világkiállításon, mint a Monarchia legjelentősebb széntermelője mutatkozott be. A változás a pesti cég életében talán csak annyit jelentett, hogy megszűnt Miesbach téglajele. Dräsche Gusztáv 1869-ben, a vállalat 22 évi sikeres vezetéséért az Iparkiállítás alkalmával megkapta a Ferenc József Rend lovagkeresztjét. Ez azonban már a vállalat második korszakának elejére esett.'

50 A Miesbach-Drasche-gyár téglajelei Alois Miesbach hamar felismerte, hogy a szép és jól megjegyezhető téglabélyeg fontos és hatékony reklámhordozó. Néhány változat után, már 1827-re kialakult az a bélyegforma, melyet az ő és Heinrich Dräsche gyáraiban sokáig alkalmaztak. Ez kétoldalt, mélyítésben a monogram betűit, középen, kerek pajzs formában az osztrák címersast ábrázolja.'

5

' (38. kép) Ezt a sablont 1838 körül, a gyors gyártelepítés 38. kép. Alois Miesbach bécsi téglagyárának bélyeges téglája. Ezt a mintát követték pesti üzemében is. 39. kép. Alois Miesbach téglagyárának bélyeges téglái: a, b: (md). 40. kép. Alois Miesbach téglagyárának AM és MA jelű bélyeges téglái, egyenes és ívelt szélű pajzzsal. időszakában Kőbányán is használhatták, ugyanis a bécsivel azonos jelű tégla egy belső VI. kerületi épület bontásából is előkerült.

152 Nem zárható ki az sem, hogy az árvíz után hajón is szállítottak téglát Pestre. Miesbach kőbányai, téglái ezt a téglajel elrendezést megtartották, de középen pajzs formájú mélyítésben a „kihajló" koronás magyar címert alkalmazták. A pajzs oldala egyenes vagy ívelt vonalú, és mindkét forma A M, vagy M A betűelrendezéssel is készült. (39-40. kép)