Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Kádár József: Kőbányai téglagyárak

1. kép. Középkori magyarországi téglatemplomok: a: Csempeszkopács, r. k. templom; b: Tűrje, premontrei templom magával. Az államosított vállalatok az Építőanyag-ipari Minisztérium Tégla és Cserépipari Igazgatóságának felügyelete alá kerültek, majd 1953 júliusában az egész minisztérium beolvadt az Építésügyi Minisztériumba. „Az 1960-as évekig a gyárak a legnagyobb mennyiségben a kisméretű tömör téglát termelték."

1 Később, a termékek választéka és mennyisége az új igények szerinti üreges termékek felé tolódott el. A gyártástechnológia fejlesztése mellett széles körben terjedtek el az új gyártmányok. A későbbi évtizedek során az egyes termelőhelyeket más-más csoportosításban irányították, fejlesztették. Trösztöket szerveztek és szüntettek meg, alkalmanként változtatva a kisebb-nagyobb üzemcsoportok nevét is. A kor és a gazdaság igényei szerint régi, vagy új termékek előállítására egyes gyárakon belül új üzemegységeket, vagy önálló gyárakat hoztak létre. Nagyobb szervezeti egységek irányítói, jogutód nélküli felbomlása alkalmával a vonatkozó iratanyag is elvesztette korábbi összefüggéseit, esetleg el is kallódott. így gyakran nem csak az egyes üzemegységeknek történetét, de a fölső irányítás alakulását is szinte lehetetlen követni, csakúgy, mint az időközben megszűnt gyárak történetét. Jelen tanulmány célja a Kőbánya területén működött téglavetők és téglagyárak történetének áttekintése, az általuk érintett területek meghatározása. Az ismeretek összegyűjtésénél több forrás adatait kíséreltük meg egymással összevetni. Sajnálatos tény, hogy az egyes forrásmunkák, lexikonok néha nemcsak egymásnak ellentmondó, de gyakorta a saját szócikkeikben is egymástól eltérő, vagy bizonyosan téves adatokat közölnek. Ezekből a legvalószínűbb adatsorokat kíséreltük meg összeállítani. Ennek ellenére előfordulhat egyes adatok hiánya, vagy pontatlansága. A hajdan volt téglagyárak történetét nem csak a helyszínek őrizhetik, de a térképek, levéltári adatok, adólajstromok, leírások, és számtalan más helyen felbukkanó adattöredékekösszegyűjtésével is megismerhetjük. Mivel egyes téglavetők, gyárak és bányák évtizedekig vagy évszázadon keresztül működtek egy helyen, a régi térképek nagy segítséget nyújthatnak az egyes helyek fejlődésének megismeréséhez. A térképek, természetüknél fogva, mindig utólag ábrázolják a területen már meglévő épületeket, utakat, gödröket, de nem tudni, hogy azok mikor keletkeztek. Előfordult, hogy egy alapul vett, korábbi térképnek nem minden részét „Korszerűsítették", így, mintha ezek a helyek nem fejlődtek volna. A gyárak nevét gyakran nem pontosan, és nem egyformán írták, vagy megtartották az előző, közismert, megszokott nevet.