Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)
Mendöl Zsuzsanna: A Zsolnay épületkerámia egy évtizedes bécsi sikertörténete
8. kép. Bécs IX., Mariannengasse 10. Allgemeine Poliklinik. Építész: Andreas Streit, 1892. Főhomlokzat, reneszánsz ornamens-fríz. Majolikadíszítés: Pécs, Zsolnay-gyár tek Zacherl J. Z.-nek„1 Panneau-figuralis circa 38 m 2 matt. Feld gelb glasierte Fiiessen. Fliessen indirekte versetzen [...] Gerüst Beigabe." Összesen 1215.79 korona értékben.' Három évtizeddel később a Tér és Forma folyóiratban Kende Ferenc ezt a fenti portált „szecessziós díszpéldány" megjegyzéssel közölte, 18 az utólagosan létesített és nem az épülettel együtt tervezett portálok negatívumairól szóló elméleti-esztétikai fejtegetés illusztrálására, anélkül, hogy a felhozott példáról konkrétan szólt volna. (12. kép) A századfordulón Zsolnay jó néhány csempeképes üzletportál és homlokzati betétkép kivitelezője volt (néhányat már a gyár iparművész-tervezője pl. Darilek Henrik tervezett), sajnos ezek eddig nem kaptak kellő figyelmet, s az ízlés változásával sok megsemmisült belőlük.' 3 A csempeburkolatok, és ezek bordűrökkel választott képmezőire festett táj- és zsánerképek különösen 1885-től jöttek nálunk is divatba a kávéházak, éttermek belső díszítésében. Ezek színtartó, higiénikus, és derűs, egzotikus hatását máig megőrizte a mai Múzeum étterem és kávéház 1885-ben készült csempeképei és magyaros, úrihímzést idéző fríze (Budapest VIII., Múzeum krt. 12.). 20 Zsolnay Pécsett csak 1884-ben indította el a csempegyártást, ezért készítőjének inkább Fischer Ignác valószínűsíthető, mivel az egykori Váci körút és Alkotmány u. sarkán nyílt egykori Seemann kávéház 1892-ben készült interieurjének festett képes kőedény burkolatát is korabeli forrás szerint Fischer Ignác gyára készítette. 21 Zsolnay Vilmos 1895-ben szerezte meg riválisa vállalkozását és bővítette, specializálta csempekészítésre és szanitér árúkra a budapesti gyárát. A Janus Pannonius Múzeum Várostörténeti Osztálya gyűjteményében a céges levélpapírok között található Johann Zacherl cégétől egy 1903. június 29. kelt töredékes német nyelven írt levél. (13. kép) Ebben arról értesíti a „pécsi Zsolnay urakat", hogy a Wien I. Bauernmarkt No 7tel szomszédos épületet lebontják, s ezért házát póznák9. lép. Bécs IX., Mariannengasse 10. Allgemeine Poliklinik. Építész: Andreas Streit, 1892. Főhomlokzat: Ernst Wilhelm Ritter von Brücke professzor majolika tondója. Tervezte: Viktor Tilgner. Pécs, Zsolnaygyár. kai kell megtámasztani (dúcolni), amelyeknek erősítései éppen azokra a helyekre kerülnek, ahol a gyár által szállított csempékből összeállított kép található. Ezért néhány csempét ki kellett venni, amivel megbízta a gyár bécsi képviseletét, Carl Habenichtet. Sajnos a csempék a kivétel alkalmával mind összetörtek. Miután az ő háza is bontásra kerül, és már novemberben, a képes portált az új épületben is használni kívánja, ezért kéri, tudassa, hogyan lehet e kerámiaképet lebontani, anélkül, hogy összetörne, vagy az adott időre. Sajnos a levél folytatása innen hiányzik. Mivel a levelet a képes fejléc miatt őrizték meg, kiemelve a Zsolnay gyár iratanyagából, és nem a tartalma miatt, ezért nem tudjuk a megrendelő kívánságát, de feltételezzük, hogy szakszerű bontását és új beépítését, illetve a hiányok pótlását rendelte meg. Ez a szándék azért is meglepő, mert 1901-ben már azzal a gondolattal foglalkozott, hogy e helyen teljesen új irodaházat emeltet. A kiírt tervpályázat eredményeként számos értékes tervhez jutott Johann Zacherl utóda. A tervpályázatra a bécsi szecesszió akkor erősen preferált kerámiaburkolatú homlokzatával készített megoldásokat nyújtott be Franz Baron von Kraus és Josef Tölk építészpáros (14. kép), valamint hullámos, dús díszítésű homlokzatot tervezett Otto Wagner tanítványa Joze Plecnik is. 22 (75. kép) Mindkét, a Der Architekt által is közölt terven a hatszintes épületek alsó két, üvegfelületekkel felnyitott szintjét foglalta el az üzlet, Krausék végigfutó erkéllyel választották el ezt a részt a virágdíszes csempeburkolatú lakószintektől. Plecnik a lakórész burkolatát nagyobb eredetiséggel és változatossággal tervezte, aminek csigás, felhős motívumai az ekkor épült Langer-villa dekorációjával rokoníthatók - kivitelénél már úgy tűnik, nem a kerámiát vette számításba. Ezeken a terveken nincs helye, nem számoltak a tulajdonos által megtartani szándékozott orientalizáló csempeképes, patkónyílású régi portállal, vagy eredetileg sem szerepelt a tervkiírásban.