Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Mendöl Zsuzsanna: A Zsolnay épületkerámia egy évtizedes bécsi sikertörténete

A régi csempekép bontásának és újraépítésének nehézségei és költségei valószínűleg éppúgy szerepet játszottak e megbízás elejtésében, mint Joze Plecnik újabb orientációjában, amivel egykori mesteréhez, Otto Wagnerhez hasonlóan a gránitburkolat alkalmazása felé fordult, ami dísztelen, csak az anyag szépségét érvényesítő megoldással Bécsben ekkor az Adolf Loos nyomán induló és Otto Wagner munkásságában is mindinkább előtérbe kerülő modern stílus jelentkezett. Zacherl jó érzékkel és megfelelő anyagi háttérrel döntött mindig a legmodernebb és legigényesebb megoldások mellett: a Wagner-műterem belső pályázata (1901ben) révén szerezte be új irodaháza tervét, amelyen Franz Krauss, Otto Schönthal, Karl Frisch és Max Fabiani vett részt Plecnik mellett, csupa olyan építész, akik munkásságuk során előbb vagy ezt követően megrendelői, illetve használói voltak Zsolnay épületburkoló csempéinek, és kerámia díszítményeinek. A Zacherl-ház „homlokzatképzése terén - ahogy Klein Rudolf írja - Plecnik megoldása hozta a legtöbb újítást, ami akkortájt Wagner körében központi téma volt: az egymást metsző homlokzatfelületek között egy ívelt szakasz közbeiktatásával lágyította a cezúrát. [...] A homlokzat vertikalizmusa és a hangsúlyos főpárkány közötti feszültséget Plecnik Franz Metzner (1870-1919) atlaszaival oldotta föl."

23 A főpárkány expresszív atlaszainak anyagát nem közlik a korabeli források, sem azt, hogy Metzner modelljét ki sokszorosította, pedig kerámiakészítménynek látszik, vagy bronz. Franz Metzner 1897-1902 között kerámiatárgyakat is tervezett Berlinben, 1903-tól a bécsi Iparművészeti Iskola tanára volt és a bécsi Szeceszszió tagja.

2

~ Személyében ugyancsak a neves művész közreműködését biztosította Johann Zacherl épületén. Az a szándéka, hogy háza egy korábban itt álló ház szürke színvilágára emlékeztessen, valamint anyagi ereje lehetővé tette, hogy az új orientáció szerint a szürke gránitburkolat alkalmazása mellett döntsön, jóllehet kivitele számos érdeket sértett, s a bécsi szecesszió fehér-arany színvilágától is merőben különbözve, ez, valamint az új épület legömbölyített sarokmegoldása is bírálatot provokált. Zsolnay Vilmos burkolócsempéi kelendőek maradtak Bécsben, de már az új ízlésorientációhoz igazítva: Max Fabiani, a Wagner-műteremből kikerült neves építész a Portois & Fix bútorkereskedő cég üzletháza (Wien III., Ungargasse 59-63.) lakószintjeinek adott modern és időtálló külsőt a Zsolnay gyárban készült zöld csempékkel, amelyeknek árnyalati különbségeivel készítette a homlokzat geometrikus díszítését s raszterbe a készítés évét (1899) is felírta.

25 (11. kép) A konstruktív szükségszerűség hangsúlyát és a konvencionális díszítőformák kerülését jól szolgálta e burkolat nemes egyszerűsége, színessége, amely az épület tömegét szinte elanyagtalanította. Merőben 10. kép. Bécs IL, Neuer Mark 5. Hotel Krantz. Építészek: Kupka und Orgelmeister, 1897-1898. Földszinti előcsarnok [Der Architekt, 5,1899. 31.). Színes majolikalap burkolás: Pécs, Zsolnay-gyár