Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Bardoly István: Gerevich Tibor és a műemlékvédelmi törvény. Adalékok a magyar műemlékvédelem történetéhez I.

van egy olyan új műemléki törvény előkészítése, amely minden más műemlékkel együtt a Lloyd-palota számára is teljes védelmet nyújt."

103 Fischer József, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnöke, 1946. május 26-án közölte, hogy a Lloyd-palota helyreállítása kapcsán foglalkoztak a hatályos műemlékvédelmi törvénnyel és megállapították, hogy azok a „történeti szempontból értékes eredeti épület eredeti alakjában való fenntartását nem biztosítja elég hatásosan. Igen fontosnak tartja ezért a tanács, hogy a műemlékvédelmi törvény (1881. évi XXXIX. tc), értesülésem szerint kidolgozás alatt álló reformtervezete, mielőbb törvényerőre emelkedjék." Gerevich 1946. július 8-án kelt levelében csak annyit válaszolhatott, hogy „az új műemlékvédelmi törvényt a MOB már régebben elkészítette s az jelenleg a VKM-nál van, a törvény előkészítés stádiumában, törvényerőre való emelkedése azonban a közismert körülmények következtében mind ez ideig nem történhetett meg."

101 1947. március 26-án a MOB felterjesztéssel fordult az Építés- és Közmunkaügyi Minisztériumhoz. Ebben hangsúlyozta, hogy a Lloyd-palota „az ostrom alkalmával súlyosan megrongálódott, helyreállítása azonban műemléki szempontból lehetséges s mivel az épület a régi Pest egyik legjellegzetesebb műemléke volt, megmentése érdekében mindent el kell követnünk. Az ostrom pusztításaihoz újabban az időjárás bomlasztó erői is járultak. Az épület már a harmadik télen keresztül áll fedél nélkül, aminek következményeképpen falainak állékonysága megromlott s Dorottya utcai oldalhomlokzatának egy része leomlott. Ugyancsak életveszélyt jelentett a főpárkány is, mely a tetőszék s így kellő terhelés hiányában szintén lehullott, illetve hatósági munkával eltávolíttatott. [...] A MOB több alkalommal megvizsgáltatta az épületet és műemléki szempontból fenntartandónak és fenntarthatónak ítéli. A legutóbbi falomlás után a Közmunkatanács, a Székesfőváros illetékes osztályaival közösen tartott helyszíni szemlén ugyanez a vélemény alakult ki az épület fenntartását illetően." A MOB a minisztérium anyagi támogatását kérte a szükséges állagmegóvási munkákhoz.

105 A minisztérium 1947. április 17-én kelt válaszában „fedezet kimerülése következtében" a kérést „egyelőre" elutasította.

106 A MOB egyidejűleg megkereste az épület tulajdonosát, a Trieszti Általános Biztosító Társulatot (Generali), hogy a megrongálódott épület helyreállításáról gondoskodjék. A biztosító 1947. április 18-án kelt levelében azonban közölte, „nem vitatjuk, hogy a műemlék fenntartására az 1881. 39. tc. kötelezi a háztulajdonost, azonban a megváltozott rendkívüli viszonyok folytán tönkrement műemlékekre nem értendő, az épület súlyosan megrongálódott, tehát annak helyreállítása túlmegy azon a kötelezettségen, amelyet a tulajdonos számára fent idézett törvény előír." Egyben tájékoztatta a MOB-ot, hogy a Székesfőváros Polgármestere 1947. január 14-én átiratában közülte, hogy a „romépületté nyilvánított Lloyd-palota hatósági úton való lebontását rendelte el. Ennek folytán kívánságuknak tehát legnagyobb sajnálatunkra eleget tenni nem tudunk, egyrészt a polgármesteri rendelkezés, másrészt pedig anyagi eszközök hiánya miatt, mert az épület biztosítása, illetőleg helyreállítása igen nagy összeget emésztene fel. A MOB fentiekről 1947. április 29-én tájékoztatta Budapest Székesfőváros III. Polgármesteri Ügyosztályát.„A Trieszti Biztosító levelében közöltek a legnagyobb mértékben meglepték a MOB-ot, mert sem a rom nyilvánítás, sem pedig a hatósági bontás elrendeléséről a MOB semmiféle értesítést nem kapott. Az ügyosztálynak bizonyára tudomása van a háborús események következtében súlyosan megrongált épületeknek romépületté nyilvánításáról és lebontásáról szóló 10.670/1946. M. E. rendeletről, amely úgy intézkedik, hogy műemlék romnyilvánítása csak egy e célra alakított bizottság véleménye után lehetséges. Bizonyára tudomása van arról a körülményről is, hogy a fent idézett rendelet végrehajtási utasításának tárgyalásakor oly értelmű módosítást fogadtak el, hogy műemlék jellegű épület csak akkor nyilvánítható akár hivatalból, akár kérelemre romépületté, ha annak fennmaradását a MOB nem tartja szükségesnek." Kéri az ügyosztályt, hogy a romépületek bontási jegyzékéből törölje a Lloyd-palotát, és a hatósági úton kiadott esetleges bontási engedélyt vonja vissza, mert a MOB-nak csak ezek után lesz módja „az épület tulajdonosát arra kötelezni, hogy műemléki és életveszélyességi szempontból egyaránt szükséges biztosítási munkálatokat haladéktalanul végeztesse el."

107 1947. május 9-én a polgármester rendeletére törölték az épületet a romépületek jegyzékéből, és visszavonták az épület„rom épület" minősítését. Ennek alapján a MOB 1947. június 12-én felszólította a Trieszti Általános Biztosító Társulatot, hogy e„fontos műemlék állagának biztosítását mielőbb kezdje meg".

108 1947/1948 telén az épület további pusztulása miatt a Főváros az épület lebontását határozta el. A MOB a VKMen keresztül tiltakozott. A Főváros 1948. június 31-ig követelte az épület állagbiztosítását a fennálló életveszélyre hivatkozva. A MOB az épület helyreállítását 200.000 Ft-ra becsülte. Ahogy Rados Jenő írta 1958-ban megjelent könyvében:„Hogy az épület megmentéséért hivatali szobákban folytatott aktaküzdelem utolsó lépése mi volt, azt okmányszerűen megállapítani nem lehetett." Az épületet a nyár folyamán lebontották. Természetesen Rados Jenő pontosan tudta, hogy mi volt az igazság, csak ezt 1958ban nem írhatta meg. De 1993-ban Gerő László a tanú hitelességével már megírhatta, hogyan és milyen körülmények között zajlottak ezek a bontások.

109