Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Bardoly István: Gerevich Tibor és a műemlékvédelmi törvény. Adalékok a magyar műemlékvédelem történetéhez I.

Az épületet a 20. század első felében legalább két alkalommal le akarták bontani. Lux Kálmán 1919-ben közzétett véleménye, kísértetiesen emlékeztet arra az érvelésre, amely majd néhány évtizeddel később oly gyakran hangzik el „alkotó építészek szájából", ha egy műemlék a korszerű és„élhető"város kialakításának éppen az útjában van, vagy éppen egy műemléket kell„rekonstruálni"(kiépít eni):„A Lloyd épület eltűnése szegényebbé teszi a fővárosunk építészetét, de helyet kell adni célszerűbb és eleven élet szükségleteit jobban kielégítő modern épületnek."

110 Aztán csak egy hol elkerített, hol bekerítetlen üres telek volt a Roosevelt téren, időnként murvával felszórva. Később aztán felépült az „eleven élet szükségleteit jobban kielégítő modern épület". AZ „ÜGYIRATOT IRATTÁRBA TESSZÜK" 1946 őszén a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ismét hozzálátott a műemlékvédelemről szóló törvény előkészítéséhez. A munkában „a Műemlékek országos Bizottsága részéről részt vettek: dr. Gerevich Tibor egyetemi nyilvános rendes tanár, elnök, dr. Dercsényi Dezső egyetemi magántanár, a MOB h. vezetője, valamint a műszaki és ingatlan műemlékvédelmi munkálatokban dr. Lux Kálmán építészmérnök, műszaki előadó, a VII. főosztály részéről dr. Pogány Károly miniszteri tanácsos."A törvényjavaslat azonban csak 1948. február hó 2-ára készült el (Függelék: No 4/a.), amikor is egyeztetés céljából dr. Pogány Károly megküldte az Elnöki ügyosztály jogi csoportjának (Elnöki B. osztály). Ez nem más, mint a VII/1. ügyosztály korábbi (Függelék: No 3/d.) javaslatának/tervezetének, átdolgozott szövege. Az eseményekkel szinte egy időben Gerevich egy új javaslatotjuttatott el közvetlen a miniszterhez (Függelék: No 5

Va.), aki az Elnöki B. Osztálynak adta ki javaslattételre. Gerevich valószínűleg a törvény gyors megszületésében hitt, mert 1946. november 23-án a Közalapítványi Ügyigazgatóság főügyésze Gerevich megkeresésére értesítette a MOB elnökét, hogy „Hivatkozással Elnök Úrnak hozzám intézett óhajára értesítem, hogy az 1881: XXXIX. tc. hatályon kívül helyezése tárgyában a szükséges intézkedéseket megtettem. Amint a magyar vallás- és közoktatásügyi minisztérium VII. ügyosztályától az Elnök Úr által benyújtott s a műemlékekre vonatkozó új törvény-tervezetnek ügyiratát kézhez kapom, annak záró rendelkezései közé a kívánt kijelentést be fogom iktatni s így, amennyiben a tervezet jogérvényre emelkedik, az benne fog szerepelni.'"" A Gerevich-féle javaslat alapján az Elnöki B. osztály azonban csak 1948. január 26-ára készítette el saját tervezetét (Függelék: No 5/b.) s a tervezetekről 1948. január 30. egyeztető tárgyalást hív össze. Nem sokkal később megérkezett az 1948. február 2-án kelt tervezet a VII. ügyosztálytól is. (Függelék: No 4/a.) Az Elnöki B. osztály a VII. ügyosztály beérkezett tervezete és a saját javaslata alapján egy 1948. február 4-én Bóka László államtitkár vezetésével tartott egyeztetést követően új tervezetet készített 1948. február 14-re, abban egyaránt feltüntetve azokat a részeket, ahol eltérés mutatkozik az Elnöki B. ügyosztály és a VII. ügyosztály javaslata között. (Függelék: No 6/a.) Egy újabb szűk körű egyeztetés során 1948. márciusában „Bóka László államtitkár, Farkas László min. osztályfőnök és Pogány-Schöpflin Károly min. tanácsos urakkal a tervezetet megtárgyalta és e tárgyalás során akként döntött, hogy a tervezet 9., 12., 16. és 24. §ával kapcsolatban az osztályunk által javasolt szöveget, a 13. §-sal kapcsolatban pedig a VII. főosztály által javasolt szöveget fogadja el." (Függelék: No 6.) Nagyhegyi Zoltán 1948. március 25-én jelentette, hogy„hozzászólás céljából dr. Gerevich Tibornak és dr. Jeszenszky Sándor min. osztályfőnöknek, egy példányát pedig rövid úton megküldtük dr. Bacsó Ferenc min. osztályfőnöknek, az igazságügy minisztérium törvényelőkészítő osztálya vezetőjének, azzal a kéréssel, hogy a tervezetet előadójával tanulmányoztassa át és utána tárcánk képviselőivel szóbelileg tárgyalja meg."Gerevich Tibor válasza, dátum nélkül, de valószínűleg 1948 márciusában (Függelék: No 7/a.), Jeszenszky Sándoré 1948. március 12-én keltezve (Függelék: No /Vb.), míg a Nyeviczky Lóránd kúriai bíró által fogalmazott és Bacsó Ferenc miniszteri osztályfőnök által aláírt vélemény 1948. április 12-i keltezéssel (Függelék: No 7/c.) érkezett meg a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba. Nagyhegyi Zoltán 1948. április 26-án jelentette, hogy még egy egyeztetésre került sor, amelyen: „dr. Farkas László min. osztályfőnök és alulírt előadó szóbeli tárgyalás során megtárgyaltak az Igazságügy Minisztérium törvényelőkészítő osztályának vezetőjével dr. Bacsó Ferenc min. osztályfőnök és dr. Nyeviczky Loránd kúriai bíró előadókkal. E tárgyalás során az Igazságügy Minisztérium képviselői - az átiratban ismertetett érdemi kifogásoktól eltekintve - csupán szerkesztési és szövegezési szempontból tettek észrevételeket; az álláspontok összeegyeztetése után közös egyetértésben az itt bemutatott szövegben állapodtunk meg." (Függelék: No S/a.) Egyben intézkedett, hogy a végleges tervezetet valamennyi miniszter és a gazdasági Főtanács főtitkára megkapja a mellékelt - miniszter által aláírandó - kísérőlevéllel:„A műemlékek védelme tárgyában készült törvénytervezetet és a hozzáfűzött indoklást azzal van szerencsém megküldeni, hogy a törvénytervezetet a minisztertanács legközelebbi ülésében szándékozom bemutatni." (Függelék: No 8.) A tervezet azonban sohasem került a minisztertanács elé. 1948. június 2-án Nagyhegyi jelentette, hogy „Az