Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

környéken, és ezt váltotta fel néhány évtized alatt az„újabban kelt hygienikus nyaralók" megjelenésével az előkelővé vált fasor újjászületése. Még a nagy „Krach" (1873) előtti időkre tette Hatvány Lajos Zsiga látogatását a fasorban: „A Fasorban? De hol? Melyik villában? Tornácos, oszlopos nyárilakok bújnak meg a mély kertek alján. Zsiga a kerítéshez támasztja szemét. Itt gyerekek szaladgálnak az utakon, ott a fűzfa alatt egy kisasszony ül, piroskötésű könyvet tart a kezében." [...] „ A villa mögött a zöld mezőn, itt-ott vörös virágok égnek egy-egy gruppban s a virágok körén túl, egy fenyőfa"

422 Hatvány nem a temetői hangulatot, hanem az irigylésre méltó jómódot érzékelte itt. (Persze az ő benyomásai későbbről származhattak, hiszen az 1836-ban született Ágainál sokkal később, - a megelevenített jelent után kb. 10 évvel - 1880-ban született.) A Városligeti fasort már az előkelők lakhelyeként örökítette meg az Éhes város című regényében Molnár Ferenc, aki a hírtelen meggazdagodott Orsovait,

423 és Heimito von Doderer is, aki az első világháború után Pestre telepedő, diplomatából lett üzletembert, Pista Grauermannt„költöztette"ide.

424 A hátsó utcai házakról talán azért nem írtak, mert azokban nem találtak semmi különöst. 1873 UTÁN A fasor és a kertekben, vagy azok határán állott házak későbbi története már az Andrássy úti villanegyed ki- és átalakulásának része. Itt most nincs mód a részletek ismertetésére. Erről majd később. Most csak vázoljuk a változás irányát. Az Andrássy út megépítése után még néhány évtizedig tartott, míg a fasor a város belterületének része lett. Eleinte hanyatlott, mert a forgalmát átvette az újonnan épült út, és kedveltségét az út mellett kialakított új parcellákon épülő új házak. Rövidesen azonban megemelkedtek a telekárak, luxus lett az 1200 négyszögöles telek, tehát fokozatosan megosztották azokat egy fasori és egy Nagy János, illetve Damjanich utcai félre. (Még így is nagyobbak voltak, mint az Andrássy út építésekor parcellázott új telkek 90 százaléka.) A kertek mélyén álló házakat lebontották, és helyettük új, nagyobb villákat építettek, az idők során egyre nagyobbakat, egyre gyakrabban többlakásosat, ún. bérvillákat. A Nagy János (1926-tól Benczúr) és a Damjanich utca zárt sorú beépítése megmaradt. A Benczúr utcában a bérházak és a paloták váltakoztak, a Damjanich utcában nagy és jó minőségű bérházak épültek, gyakran a megmaradt kertrészekre néző hátsó szárnyépületekkel. Az eredetileg csak a Nagy János utcáig tartó Hajtsár, majd Bajza utcát két szakaszban meghosszabbították: először magánvállalkozásként a fasorig az 1870-es években, majd negyven évvel később már a városi hatóság a Damjanich utcáig. Épült a fasorban két templom: az evangélikus Peez Samu, a református Árkay Aladár terve szerint. Mindkettőhöz kapcsolódott iskola, az evangélikushoz nagy gimnázium, a reformátushoz kis elemi iskola. Az izraeliták két árvaházat is építettek itt: a leányok számára egy földszinteset még 1870-ben a Damjanich utcában, a fiúknak kétemeleteset a fasorban (ez megváltozott funkcióval, üzemként ma is áll). A lövöldét lebontották, helyére bérház épült még a 19. század végén. A fasor kezdő szakaszán még az első világháború előtt három szanatórium épült, ezeket a második után összevonták egy kórházzá és a mögöttük lévő kerteket is nagyrészt beépítették melléképületekkel. Batizfalvi gyógyintézetéből elfekvő kórház, majd öregek otthona lett. A 19-20. század fordulóján épült villák némelyikébe követségek költöztek, amelyek közül néhány ma is ott működik. Itt épült meg a Lipótvárosi Kaszinó nyári helyisége is, amely a második világháború áldozata lett. A Liget közeli villák (bérvillák) egy részébe 1950 után szakszervezetek költöztek, ezek a házak mára új funkciót kaptak. A 19. század eleji Városligeti fasor mára, nyomot alig hagyva, eltűnt. A jelen tanulmány elkészítését az OTKA támogatta a T 030047 és T 42484 számú kutatási programok keretében. Munkámhoz segítséget kaptam Csáki Tamástól, Ritoók Páltól és Vadas Ferenctől, köszönettel tartozom érte. JEGYZETEK 1 WITSCH RUDOLF : Útmutatás hogy vehetni munkába legkönnyebb móddal a' Budán 1807ben tartatott Ország Gyűlésnek 20dik törvénytzikkelyét mely a' Magyar Országi homokos puszták haszonra fordíttatását sürgeti. Saját tapasztalásain próbatételein fundálta, és Ő Ts. Kir. Felségének I. Ferentznek kegyelmes parantsolatjára másodszor megbővltve, egészszen megjobbítva, egy plánummal együtt: hogy kellessék homokos pusztán falut építeni, két réztáblával. Német nyelven írta Witsch Rudolf a' Német-Bánáti Regementnél Földmérő. Magyarra fordította Pósfai János. Megvizsgálta, öszvehasonlította Czinke Ferentz a' Magyar Nyelvnek és Literatúrának Tanítója a' Kir. Universitásnál. Nyomtattatott az Ország költségén. Budán, 1809. 53-57. Ezúton köszönöm Alföldy Gábornak, hogy a fenti munkára nemcsak felhívta figyelmemet, hanem annak másolatához hozzá is juttatott. 2 Itt kell elsőként köszönetet mondanom Alföldy Gábornak, Bibó Istvánnak, Gajáry Istvánnak, Hídvégi Violettának, Kende Lászlónak, Komárik Dénesnek, Nagyajtay Andornak, Vadas Ferencnek, akik éveken át példátlan türelemmel és segítőkészséggel támogattak munkám során. PankaszyIstvántól, a Szépművészeti Múzeum grafikai restaurátorától még 19. századi gótbetűs ABC-s könyvet is kaptam, köszönet érte. 3 BFL VII. 12.d. 4 BFL IV. 1324.a. 5 BFL IV. 1215.d. 6 A Szépítő Bizottmány mutatókönyvei BFL IV. 1207.b; az Építő Bizottságé BFL IV. 1305. 7 H. BOROS VILMA: A Pesti Szépítő Bizottság működésének kezdete és a Szépítési Terv. A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve