Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

A kiterjedt család összetartását érzékletesen mutatják a házassági tanú, illetve a keresztszülői kapcsolatok.

409 A házassági tanúk és a keresztszülők sorát áttekintve látjuk, hogy - amint ez várható - a széles családból választották őket; voltak azonban kedvelt tanúk és keresztszülők, akik ismételten felkérettek. FabinyTeofil háromszor volt házassági tanú (Zsigmondy Vilma, Rózsa és Béla) és egyszer keresztapa (Zsigmondy Béla); Zsigmondy Vilmos kétszer tanú (Zsigmondy Vilma és Géza), háromszor keresztapa (Zsigmondy Jenő, Vilmos Tivadar Dezső, Amanda Julia Eugenia); Szloboda Ferenc - a családhoz fűződő rokoni, esetleg baráti kapcsolat mibenlétéről nincs tudomásunk- háromszor tanú (Zsigmondy Rózsa, Béla és Jenő) és egyszer keresztapa (Zsigmondy Rózsa). Az első generáció tagjai közül Vilmos mellett még Adolf volt kétszer keresztapa (Zsigmondy Karolina Róza és Géza). Úgy tűnik, hogy a család tekintélyesebb tagjait hívták többen és többször. (Lehet, hogy az idősebb Pál azért csak egyszer szerepel, mert a vizsgált 7 pár közül 5, és 25 személy közül 21 az ő leszármazottja volt.) A keresztszülők sorából az is kitűnik, hogy a Liedemann házaspár által nevelt Jármay Vilma tartotta a kapcsolatot testvéreivel, mert a keresztszülők között találjuk Jármay Saroltát (1849 Zs. Jenő) és Erzsébetet (1851 Zs. Rózsa Gizella). Jármay Jenő és Jármay Gyula házassági tanúja Zsigmondy Pál volt. Az összetartást jelzik a többször előforduló családon belüli házasságok is.Talán a gyermektelen asszonyok igyekeztek ily módon szorosabbra fűzni két családjuk között a köteléket. Liedemann Frigyesné sz. Riecke Róza még 1819-ben került Pestre, négy évtizeddel később vejének öccse, Zsigmondy Gusztáv vette feleségül Riecke Júlia Zsófiát, és további egy évtizeddel később nevelt fiának idősebb fia, Schulek Frigyes Riecke Johannát. Szintén Riecke Róza „házasságszerző" tevékenységét gyanítjuk a két nevelt Liedemann fiú és a nevelt lány lányainak öszszeházasításában. Riecke Júlia Zsófia anyja Stockmayer Auguszta volt; fia Zsigmondy Árpád Gusztáv Adolf Stockmayer Eleonórát vette feleségül. Zsigmondy Vilmos felesége sz. Herglotz Ida, férje utódjául kiszemelt unokaöccsét, Zsigmondy Bélát Rieger Máriával„boronálhatta"össze, akinek anyja Herglotz Hedvig volt. Zsigmondy Dezső Jármay Editet vette feleségül, aki nagyanyjának Jármay Vilmának lehetett rokona. A Liedemann-Zsigmondy-Schulek család fasori jelenléte valamelyest jelképezi a fasori változásokat is: a korai időszakban a villává alakított Liedemann-pavilonnal, a másodikban a Zsigmondy-villával, amely a 80-as évektől állandó lakássá lett; majd a következő generáció a 90-es években már háromemeletes bérházat építtetett felosztott telekre. A városligeti 54. számú telekre, amely 1853-1879 között Liedemann Ferenc Bernáté volt, 1885ben Schulek Frigyes épített villát családjának, és negyed századig lakott itt. A Liedemann-Zsigmondy-Schulek család nem tekinthető átlagos pesti polgárcsaládnak, hiszen kiemelkedően sok kiváló képességű tagja volt. A családi összetartás terén azonban nem lehettek kivételesek; talán nem volt egyedülálló, hogy a jómódú gyermektelen házaspár magához vett és felnevelt árván maradt rokon gyerekeket, hogy közvetlen örökös hiányában a rokon gyerekek közül választottak alkalmas, vagy alkalmasnak tartott utódot a jól prosperáló cég vagy vállalkozás ügyeinek továbbvitelére. (Gondoskodva egyúttal a majdani özvegy jövőjéről is.) Másrészről az asszonyok, különösen a gyermektelenek, máshol is szerettek házasságokat szerezni, és az sem lehetett kivételes, ha a tágan vett család házasuló korban lévő tagjai közül kerestek összeillő párokat. (Hasonló jelenséget láthattunk Schickedanz Albert - szintén lutheránus - családjában, ahol az első feleség gyermektelen nővére a két gyermekkel özvegyen maradt építészt házasította össze a félárva hajadon unokahúggal, aki mellesleg a kislányok keresztanyja volt.)

410 Talán az sem egyedi történet, hogy a polgári és a honorácior családok házassági kapcsolatba kerültek, és az egymást követő generációk a kereskedelem és a lelkészi, tanári, majd jogi tevékenység felől egyre inkább a műszaki tudományok felé fordultak. (A fentebb említett Schickedanz Albert építész egyik nagyapja evangélikus lelkész, apja pedig kereskedő volt.) HOGYAN HASZNÁLTÁK A FASORI KERTEKET ÉS A BENNÜK ÁLLÓ HÁZAKAT A városligeti 45-46. számú kettős telken álló épületek: a kert közepe táján az emeleti szobával bővített egykori Pichler-pavilon és a Nagy János utcai telekhatáron, pontosabban annak közvetlen közelében álló vegyes funkciójú épület, benne kertészlakás, istálló, kocsiszín, növényház (?), és a kapu fölött az emeleten kétszobás lakosztály - tehát minden, csak a tulajdonos lakása nem - veti fel leghatározottabban a kérdést: hogyan használták a fasori kerteket és a bennük álló házakat? Az utcai fronton épült házak nagy részét természetesen úgy, mint a többi külvárosi lakóházat; a külső Három dob utcai első három házat vélhetően úgy, mint a villákat, elsősorban nyaralóként. A kertben szabadon álló házakat általában nyaralónak, Sommerhausnak is nevezték. Állandó lakásul - vélhetően - nem használták őket, bár több tervből egyértelműen kiderül, hogy azok a villák fűthetőek voltak. Fűtésre utaló jeleket találtunk a Zsigmondy- (városligeti 5. szám), a Grossinger- (10. szám), Szepessy- (38. szám) és a Wurm-villa (58-59. szám) tervein, de az Iszer-pavilonén is (44. szám), továbbá a két