Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

izraelita tulajdonost sem, ennek oka, hogy az 1840:XXIX. tc. 5.§.-a

364 kimondta ugyan, hogy „Amennyiben az izraeliták polgári telkeknek szabad szerezhetése gyakorlatában lennének, az ily városokban ezen gyakorlat jövőre nézve is megállapíttatik", de Pesten a zsidóknak korábban sem volt, tehát a törvény következtében ezután sem lett ingatlanvásárlásijoguk,

365 egészen a teljes egyenjogúsítást kimondó 1867:XVII. tc. hatálybalépéséig.

366 Az is egyértelműen kiderül az összevetésből, hogy a város evangélikus és görögkeleti lakossága, mondhatjuk polgársága mindvégig nagyobb arányban szerepelt a fasori tulajdonosok között, mint a város összlakosságában.

367 Mindebből logikusan következik, hogy a római katolikus lakosság a fasorban alulreprezentált volt. A foglalkozások szerinti megoszlás megvizsgálásakor némi magyarázatot találunk majd erre a jelenségre is. A fasori telkek tulajdonosai foglakozásuk szerint: Foglalkozás 1800 1810 1820 1830 1840 1850 1860 1870 Kereskedő 20 23 21 15 13 Iparűző 15 18 g 9 9 10 9 7 Háztulajdonos 12 13 : 5 8 8 2 Vendéglős 2 1 Gyógyszerész 2 2 3 4 4 4 3 Orvos/sebész 5 6 A 5 5 ; 3 Birtokos 2 2 i 2 1 6 5 1 1 1 Tisztviselő/bíró 1 2 i 1 Gazdatiszt 1 Zenész i Pénzváltó Iskolatulajdonos Festő 1 ; : le2 Ismeretlen U 8 5 5 6 8 ; 27 Összesen 59 59 61 6i 62 65 A fasori telkek tulajdonosainak foglalkozás szerinti megoszlása százalékos arányban: Foglalkozás 1800 1810 1820 1830 1840 1850 1860 1870 Kereskedő 20% 19% 37% 33% 38% 34% 24% 20% Iparűző 25% 30,5% 15% 15% 15% 16% 14,5% 11 % Háztulajdonos 20% 24% 20% 8% 13% 13% Birtokos 3% 3% 1,5% 3% Értelmiségi 12% 13,5% 15% 23% 26% 20% 14,5% 17% Egyéb 1,5% 1,5% I Ismeretlen 19% 13,5% 8% 8% ; 30% - Összesen 99% 100% 99% 100% ooo.. 99% 100% A fasori ingatlantulajdonosok társadalmi megoszlását figyelve, elsőként a polgárság abszolút túlsúlyát tapasztaljuk: a kereskedők, iparűzők és háztulajdonosok együttvéve 1800-ban a tulajdonosok 65 százalékát; 1810-ben 71,5; 1820-ban 76; 1830-ban 68; 1840-ben 61; 1850-ben 63; 1860-ban 51,5 és 1870-ben 34 százalékát adták. (Ne feledjük el, hogy 1850 után egyre nő az ismeretlen vallásúak és foglalkozásúak száma, így a polgárok 1870-es 34 százalékos aránya még mindig több, mint az ismert adatok fele.) A polgár tulajdonosok száma tehát az első három évtizedben a tulajdonosok kétharmadát is meghaladta és később is több, mint annak fele. (Itt találhatunk magyarázatot az evangélikusok és görögkeletiek kiugró számarányára, hiszen az ő arányuk a polgárságon belül is nagyobb volt, mint az összlakosságon belül.) Ahogy az idők során a polgárság száma csökken, úgy emelkedik a fasori ingatlantulajdonosok között az értelmiségiek aránya, hogy 1840-re elérje a csúcsot 26%-kal.

369 Érdemes talán megemlíteni, hogy a pesti polgárság felső rétege, a nagykereskedők, a későbbi bankárok közül többen jelen voltak a fasorban, mint ingatlantulajdonosok (Glückswerth Mihály, Halbauer János, Libasinszky Vencel, Mocsonyi János, Rosenfeld Károly, Valero Antal, Dumcsa Demeter, Valero Tamás), de közülük viszonylag kevesen építkeztek. Bizonyosan csak Liedemann Figyesről és Almay Wurm Józsefről tudjuk, Macsenka Konstantinról és a Takátsy családról indokoltan feltételezzük, hogy építkeztek itt.

370 A kiegyezés után - mint erről volt szó - megjelentek a zsidó nagypolgárok (Schosberger Simon, Wodianer Fülöp, Wechselmann Ignác) és az ő építkezéseikkel indult meg a fasor új időszaka.

371 Az értelmiségen belül az orvosok és gyógyszerészek voltak legnagyobb számmal. Ennek egyik oka, hogy közülük néhányan hosszú időn keresztül birtokoltak itt nagyobb kertet. Gömöry Károlynak három, Schwachhoffer Ignácnak hét évtizedig volt kettős, Rumbach Sebestyénnek három és fél évtizedig hármas telke a fasorban. Nem merném azt állítani, hogy az orvosok és gyógyszerészek jelenléte már megelőlegezte, hogy hamarosan szanatórium negyeddé vált a környék; a századforduló körüli évtizedekben egymás után épültek fel itt a magán gyógyintézetek.

372 Az első, Batizfalvi gyógyintézete ugyan 1870 után, de még az általunk vizsgált időszakban 1871 -1872-ben, a fasor és az Aréna út sarkán. Az ügyvédek száma lényegesen alacsonyabb; az 1830-1840-es kiugrást Kubinyi Miklós okozta, akinek 1830-1846-ig egy hármas, ráadásul 1818-1836 között egy további telke is volt itt. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a városligeti fasorban jellemzően a polgárok, illetve önálló (polgári) foglalkozású értelmiségiek vettek ingatlant és közöttük