Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

csupán az 1860-as évektől vezetett telekkönyvbe

345 vezették be 1869. július 31-én, hogy Ignatz Schwachhoffer 1800. március 4-én Pest városától árverésen vette meg a városligeti 25. és 26. sz. telkeket 331 és 260 pft, azaz 347 és 273 o. ért. frt-ért. A Schwachhoffer-telek e nemében is páratlan volt a fasorban. (Schwachhoffer Ignácnak volt még további öt városligeti telke a 162., 163., 170., 175-176. számok alatt, összesen 10 776 négyszögöl területen.)

346 A telekkönyvezést követő évben (1870) már három gyermeke utáni hét unokája öröklését vezették be oda. Az örökösök a kertet egyidejűleg eladták, és az új tulajdonos még ugyanabban az évben négy telekre osztatta fel az eredeti kertet. Schwachhoffertelkénekközelében, a városligeti 18-19. számú kettős telek Gömöry Károly (1779-1845) gyógyszerészé volt. Ő két részben vette meg az ingatlant: a 18. számút 1817-ben Kardetter Tamás ácsmestertől, a 76. számú telekkel együtt 9000 fl-ért; a 19. számút Johann Samuel Liedemanntól 1821-ben 3500 fl-ért. A kert 1845-ben bekövetkezett haláláig tulajdonában volt; 1856-ban - a telekkönyvben külön meg nem nevezett - örökösei adták el mindössze 8700 fl-ért. Gömöry Károlynak volt még a közelben, nevezetesen a külső Három dob (Damjanich) utca túloldalán, az előbbiekkel szemközti hármas telke is. A fasori telek Három dob utcai felén, közel az utcához állt egy, a Halácsy-térképen villának látszó ház, amit talán Gömöry építtethetett. A fasor felé kanyargó utakkal szépen osztott kert látható ugyanitt. Feldmann 1855-ös (és 1859-es) Wegweisere megemlítette, hogy a Gömöry-kertben a legjobb és legritkább gyümölcsfajták találhatók.

347 Gömöry építtette 1812-ben a Király utca 12. szám alatti, később Török patikaként ismert, eredetileg egyemeletes házat jó barátjával, Pollack Mihállyal. Erről a házról és a benne volt gyógyszertári berendezésről írta kiváló tanulmányát Voit Pál, benne plasztikus portrét rajzolva Gömöry Károlyról, aki gyógyszerészi tevékenysége mellett 1813-tól Pestváros százas választott tanácsának tagja, 1829-től a Ludoviceum építésénél kurátor, 1832-től haláláig a Szépítő Bizottmány ülnöke, majd 1836-tól a Nemzeti Múzeum építésénél is kurátor volt. 1821-ben ő adományozta a Széchényi Könyvtárnak az ún. Gömöry-kódexet.

348 A patikát 1853-ban az özvegy adta el Török József gyógyszerésznek, aki majd 1862-ben a városligeti 10. és 13. számú, 1872-ben a városligeti 9. számú telkeket vásárolta meg. Az első vásárlók közül tudunk kettőről, akik ugyan csak rövid ideig birtokolták fasori kertjüket, hosszabb időre tervezhettek. Egyikükről, Johann Pichler kereskedőről tudjuk, hogy építkezett a 45. számú telkén, és többé-kevésbé ismerjük kerti pavilonját. Ő 1807/08-ban halt meg,

349 az ingatlant örökösei 1809-ben adták el. A másikról, Constantin Macsenkáról csak feltételezzük, hogy építkezett, mert a Halácsy-térképen látható „villa" alapformát feltételesen azonosítottuk Leyrer 1803-as híradásával a„rác"tulajdonos házáról. Macsenka 1806 körül halt meg. Az ő ingatlanát özvegye adta el újabb házasságából való sógorának, Constantin Grabovszkynak, aki 1874-ig szerepelt tulajdonosként a telekkönyvben. Ignatz Rupp és felesége, Thekla született Hochekler 1800-ban vették meg a városligeti 34. számú telket; az 1855-ig szerepelt nevükön, akkor örökségképp írták Thekla Rupp nevére. így szerepelt 1885-ig, bár az 1861-es építési engedély kérelmet a Rupp fivérek (Brüder Rupp) nyújtották be. Az bizonyosnak látszik, hogy a telek 1800tól 85 éven keresztül a Rupp család tulajdonában volt. A városligeti 27. sz. telket 1835. szeptember 10-én vette meg Ignatz Rupp (talán az előbbi fia) és felesége született Clara Schopper; kevéssel később, október 15-én eladták, és még aznap megvették a városligeti 32. számú telket, amely 1870-ig volt az ő, majd 1881-ig örököseik nevén. (A városligeti 27. sz. telket 1400 fl-ért vették és 600 fl-ért adták el; az azonos méretű 32. sz. telket ugyanakkor 3500 fl-ért vették meg, noha a Halácsy térképről következtetve ezen sem állhatott értékes épület.) Lehet, hogy a Rupp család is összefüggő nagy terület megvásárlására törekedett, és ezért a 32. számú számukra értékesebb volt, mint a fasor túloldalán fekvő 27. számú. Tény, hogy a család két telke között fekvő 33. számút nem vették, vagy nem tudták megvenni, noha az 1835 és 1870 között négyszer (hatszor) cserélt gazdát - pontosabban: négyszer adták el. A városligeti 42-43. számú kettős telek évtizedekig volt a Balás-Dumcsa család tulajdonában, a birtoklási viszonyok azonban kissé bonyolultak. Balos Peter (Peter Balas) 1801-ben vette meg 800 fl-ért a kettős telket.

351 A 43. telket 1810. március 29-én két másik telekkel együtt 8100 fl-ért eladta Augustin Berghammernek és felségének Magdalena született Grosslbauernek.

352 Ugyanaz év június 28-án Berghammer a városligeti 43. számú telket 2000 fl-ért eladta Demeter Dumcsának és feleségének Helena született Balasnak.

353 Majd 1818. november 12-én Demeter Dumcsa és felesége nyilvános árverésen, ugyancsak 2000 fl-ért megvették Bálás Pétertől a 42. számú telket is.

354 (A Pleyer-kertek esetéhez hasonlóan talán itt is a családi ingatlan megmentéséről volt szó.) A kettős telek 1869-ig változatlan telekkönyvi státusban maradt, bár arra az egyik Dumcsa lány sógora,

355 Georg Vrányi építtetett tejgazdaságot 1853-ban. Jacob Riffel 1800-ban nyilvános árverésen 107 fl-ért vette meg a városligeti 9. számú telket, majd 1917-ben már feleségével, Anna született Hebenstreittel együtt a szomszédos 10. számút is. A két telek 1835-ig volt a birtokukban, akkor négy felnőtt gyermekük örökölte, illetve