Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

hagyatéki egyezség után a 9. számút Magdalena Riffel és férje Johann Schiffner, a 10.-et Teresia született Riffel férjezett Carl Klement. Az előbbiek megtartották a telket és csak 1863-ban adták el, bár a jelek szerint nem építkeztek rá. Az utóbbiak már 1839-ben eladták a telket Grossinger Lipót vaskereskedőnek, aki rövidesen villát építtetett. A városligeti 28. számú telket 1800-ban Georg Müller és felesége, Katharina született Unger 113 fl-ért vették, 1822ben örökölte Catharina leányuk, Johann Hudetz felesége, aki azt csak 1859-ben adta el. Lehet, hogy a Halácsy-térképen látható, a Három dob utcai határon álló ház eredeti része az ő idejükben készült. A városligeti 13. számú telket Johann Georg Eger kávéstól, Pollack Mihály apósától 1810-ben vette meg Joseph Appl özvegye,

Theresia született Meyer.Tőle 1825ben feltehetően két gyermeke örökölte, akik megosztatták a telket, [ifj.] Joseph Appl és felesége,

Theresia született Stettner örökölte a fasori 600 négyszögölt, a telek Három dob utcai felét Michael Kaest és felesége Teresia született Appl kapta. (Ez volt az első telekmegosztás a fasorban.) 1832-ben, az akkor már özvegy Kaest született Appl Terézia megvette a szomszédos 14. számú telket. 1838-ban eladta a 13.a. jelűt, majd 1844-ben a 14. számút is. A 13. számát megtartott fasori telekrészt az 1855-ben elhunyt Appl József hét örököse adta el majd 1862-ben. Johann Oberhauser Pollack Mihály komája, több gyermekének keresztapja volt.

356 1 81 6-ban feleségével, Catharina született Hauslerrel vették meg a városligeti 54. sz. telket. 1839-ben Johann Baptist és Georg Oberhauser nevére került az ingatlan; ők 1852-ben adták el Georg Melchiornak. Még az idősebb Oberhauser volt a tulajdonos, amikor 1835-ben Johann Friedrich Oberhauser megvette a szomszédos 53. számú telket, de csak egy évig, 1836-ig tartotta meg. Talán ők is kettős telket szerettek volna kialakítani, de végül is lemondtak, vagy le kellett mondaniuk róla.'

5 Voltak későbbi vásárlók, akik szintén évtizedeken át megtartották fasori telkeiket Jacob Pistory, Pestváros tanácsosa és felesége, Anna született Simonyi 1834-ben vették meg a városligeti 31 számú telket, és néhány év múlva emeletes villát terveztettek rá Kasselik Ferenccel. Az 1841 -ben épült villa a fasor egyik legjelentősebb épülete volt évtizedekig, és a család nem is vált meg tőle 1916-ig, amikor is a dédunokák részletekben, részben közvetve eladták a Liget Szanatórium részvénytársaságnak.

358 A korábban a Pistory-villa párdarabjaként tárgyalt Döring-villához kevésbé ragaszkodott építtetője. Döring József alig két évtizeddel az építés után 1860-ban adta el a városliget 36-37. számú kettős telket a rajta álló kastélyszerű villával Jacob Rosenfeldnek és Josef Mendel Herczkának. Döring ekkor valószínűleg visszavonult Szabolcs megyei birtokára, hiszen ugyanebben az évben lépett ki a pesti Nagykereskedelmi Testületből is.

359 A fasori ingatlant már az ötvenes évek közepétől a későbbi vevők használhatták, feltehetően bérelték, mivel már 1855-ben Rosenfeldnek adtak építési engedélyt a telek János utcai felén toldalék építésére.

360 Az ingatlan 1922-ig volt a Rosenfeld család tulajdonában, akik több részletben megtoldatták és saját szerény igényeik szerint át is építették a korábban nagyvonalú villát. 1846-ban Kasselik Ferenc építész (1795-1884) és neje, született Simonyi Örzsébet (talán Pistory Jakab feleségének rokona) megvették a városligeti 20.21.22. számú hármas telket. A telken már álltak épületek, és későbbi építkezésnek nem találtuk nyomát. Feltehető, hogy az építészi tevékenységtől lassan visszavonuló Kasselik megelégedett a korábban - talán felsőkubinyi és diményfalusi Kubinyi Miklós által - építtetett házakkal, és mindent változatlanul hagyott. Örökösei sem változtattak. Az ingatlan 1912-ig volt a család tulajdonában, majd átkerült a Kasselik Ferenc és Erzsébet Alapítványba, 1922-ben az alapítvány kezelői osztatták meg és értékesítették az addig csaknem beépítetlen, több mint 2 holdas kertet. A fasor felé három telket alakítottak, a Damjanich utca felőli területen, mélyen benyúlva a telek belsejébe, épült a Damjanich utca 40. és 42. számú két nagy bérház. Pollack Mihály és felesége, Magdalena született Eger 1831-ben vették meg a városligeti 49. számú telket, amelyet 1862-ben az örökösök adtak el. 1846-ban a telek hátsó frontjával átellenes városligeti 196. sz. telket is megvették viszonylag olcsón, 400 pft-ért. (A fasori telekért 1400 fl-ot adtak.) Azt nem sikerült tisztáznunk, hogy a fasori telken állt házat mikor ki építette, de arra találtunk hitelesnek tekinthető forrást Bártfay László naplójában, hogy Pollack használta azt.

361 A Nagy János utca túloldalán fekvő hátsó telekre 1851-ben földszintes istállóépületet emeltek Pollack Ágost terve szerint - az építtető Pollack Mihály volt.

362 Wechselmann Ignác építőmester, építési vállalkozó 1870-ben vette meg a városligeti 53. számú telket. Hamarosan villát épített a telek fasori végére, majd a Nagy János utcai fronton álló földszintes házat rendbe hozatta, kibővítette kertészlakásnak. 1905-ig, 35 éven át volt a tulajdonában az ingatlan. A jelek szerint nem használta állandó lakásul, címe mindvégig Váci körút 72. volt. Kevéssel korábban, 1867-ben vette meg a városligeti 55-56. számú ingatlant Wodianer Fülöp nyomdatulajdonos és még ugyanabban az évben építtetett villát a fasori oldalra. A család hatvan éven át, 1927-ig megtartotta és talán használta is az ingatlant. Meglepő módon sok, 28 telek volt fél évszázadnál to-